A zöldségmagfogás alapjai a házikertek művelőinek

Kezdd kicsiben, NEVELD NAGYRA! sorozat 11. rész

A saját magunk által fogott vetőmagra tekintsünk úgy, mint egy kincsre a kezünkben!

A fajta, amit termesztettünk, elődeink hosszú évtizedeken át tartó szelekciós munkájának eredménye, és a mi generációnk feladata az, hogy megőrizze és továbbadja ezt a következő generációknak. Nemcsak megőrizni tudjuk ezeket a fajtákat, hanem válogatni, vagyis fejleszteni, netán új formákat kiemelni az utódok közül, – vagyis a jelenlegi sokféleség mindig a további fejlődés kiindulópontja. Ha több éven át termesztünk és egyben szelektálunk egy fajtát a kertben, akkor még arra is esélyünk van, hogy a mi kertünk klímájához legjobban illeszkedő fajtát, vonalat válogassunk ki. Nem utolsósorban, a saját vetőmaggal a kerti termelés költségeit is lejjebb szoríthatjuk.

Hasznos fogalmak és néhány biológiai folyamat a magfogás előtt

Mielőtt magfogással kezdünk foglalkozni, elkerülhetetlen néhány fogalom és biológiai folyamat megértése. Az ivartalan szaporítás során változás nélkül tudjuk megőrizni az egyed tulajdonságait, mert a dugványozás, bujtás, oltás, szemzés stb. során egy anyaegyed örökítő anyagából változatlan formában lesz majd egy új növény. Az ivaros szaporítás során a hímivarsejtek és a petesejtek összeolvadnak és ebből jön létre az új egyed. A porzós virág pollenjében lévő hímivarsejt és a termős virág magházában lévő petesejt örökítőanyaga nem azonos a szülőegyedek örökítőanyagával, azoknak csak egy részét hordozzák, azt is igen erősen átrendezve, újrakeverve. A zigóta, a belőle fejlődő embrió és az ebből kialakuló új növényegyed tehát nem lesz azonos a szülőegyedekkel. Ez a bizonyos genetikai változás adja a sava-borsát a magfogásnak. Bizonyos esetekben nehéz az eredeti tulajdonságokat megőrizni, de ez a folyamat szükséges a változatosság fenntartásához és az új formák megjelenéséhez.

A faj a mai modern rendszertan alapegysége, az egyedek azon csoportját jelöli, amelyek képesek egymással szaporodni és termékeny utódot létrehozni. A fajta, az faj alatti rendszertani egység, vagyis az egy fajba tartozó fajták egymással szaporodni, kereszteződni képesek. Például, a tökfélék (kabakosok) családjába tartozó uborka fajban több fajtakör is van – kígyóuborkák, salátauborkák, berakóuborkák. A Kókai tájfajta uborka vagy a Marketmore kereskedelmi fajta egyaránt az uborka fajhoz (Cucumis sativus) tartozik, és képesek összeporzódni. A megnyúlt uborkának látszó kolbásztök (Lagenaria siceraria) viszont egy másik fajba tartozik, nem képes az uborka egyedeit megtermékenyíteni. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy egy adott zöldség fajtája össze tud-e kereszteződni egy másikkal, akkor a tudományos név sokat segít: ha azt látjuk, hogy a tudományos név mindkét tagja ugyanaz a két fajta esetében (pl. mindkettő Cucumis sativus), akkor egy fajhoz tartoznak, de ha csak az első tag ugyanaz, a második nem (pl. Cucumis sativus és Cucumis melo), akkor már két külön fajhoz tartoznak.

A termékenyülés módját is érdemes ismerni az adott zöldségfajnál. Az önbeporzó növényfajoknál – a nagyrészt a virág szerkezeti felépítése, a bibe és a portok egyszerre történő érése miatt  – a portokból kijutó pollen ugyanazon virág bibéjére kerül, és termékenyíti azt, míg az idegenbeporzók esetében csak egy másik virág pollenje termékenyheti meg a termőt. Ebből az következik, hogy az önbeporzó fajok különböző fajtáit bátran tarthatjuk a kertben egymás közelében, akkor sem kereszteződnek. Önbeporzó zöldségek a veteménybab, a borsó, a fejes saláta, a Malabár-spenót, az új-zélandi spenót, paradicsom, földicseresznye. Az idegenbeporzó zöldségekből viszont csak úgy foghatunk magot, ha a virágzó egyedeket megfelelően izoláljuk őket egymástól. Sajnos vagy szerencsére a zöldségfajaink túlnyomó többsége idegenbeporzó.

Izolálni a fajtákat egymástól térben vagy időben lehet. Az időbeli izoláció azt jelenti, hogy úgy választjuk meg a vetés vagy ültetés időpontját, hogy a két fajta virágzási ideje ne essen egybe (a virágzási idejük legyen eltolva egymáshoz képest). A virágok nyílását figyeljük meg, jelöljük meg azokat a terméseket, melyek megtermékenyülése még nem esett a másik fajta virágnyílásának idejére. A térbeli izoláció azt jelenti, hogy a kertben nagyobb távolságokat hagyva, közéjük sok rovarcsalogató virágot ültetve termeljük a két fajtát, vagy ha ez nem lehetséges, akkor beporzó rovarok bejutását gátló izolációs hálóval borítjuk be a megőrzendő fajta egyedeit. (Példák: az önbeporzó borsó fajtáit tarthatjuk egymás mellett magfogás céljából védelem nélkül, viszont az idegenbeporzó paprika fajtáinak egyidejű termesztése esetén a célfajtát izolációs hálóval borítanunk kell. A háló alatt a szaporítani kívánt paprikafajta egyedeinek virágpora ugyanezen fajta egyedeinek bibéjére kerülhet rá, hiszen a paprikák el vannak zárva a viráglátogató, más fajtákról érkező, és így más fajták virágporát hordozó rovaroktól.)

Izolációs rovarháló paprikanövények felett

A termékenyülés módja mellett meghatározó az is, hogy az adott zöldség egyéves, kétéves vagy évelő. Az évelő növényeket vagy vegetatív formában szokták szaporítani (pl. torma, rebarbara), vagy magvetésből származó palántákkal (rebarbara, articsóka, spárga). Az egyéves zöldségek a vetés/ültetés évében hozzák virágaikat és magvaikat (pl. paprika), a kétéves növények pedig az első évben csak vegetatív szerveket fejlesztenek (pl. levél, szár, rügy), és csak a második évben virágoznak (pl. káposzták, sárgarépa, zeller). Amennyiben kétéves zöldség magfogása érdekel minket, számítsunk arra, hogy az első év után valamilyen módon át kell teleltetnünk a maghozó töveket.

Nem minden fajtából lehet vagy érdemes magot fogni, még akkor sem, ha helyesen termesztettük vagy izoláltuk. A kereskedelmi forgalomban kapható fajták egy része hibrid fajta (F1-hibrid), amelyeket gondosan fenntartott szülői vonalak keresztezéséből származnak, több szempontból kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek, és az F1 generáció valamennyi egyede azonos megjelenésű. A következő generációban ezek a kiemelkedő tulajdonságok már nem feltétlenül jelennek meg.

Házi magfogásra az ún. szabadelvirágzású fajták alkalmasak. Az ilyen fajták tulajdonságaikat stabilan, nagyobb változás nélkül örökítik tovább, így a magokból fejlődő utódok nagyjából hasonlítani fognak a szülőnövényekre. Szabadelvirágzású fajták a tájfajták, helyi fajták és a modern ökológiai nemesítésből származó fajták, ezek között biztosan találunk olyat, melynek magfogásával sikerrel próbálkozhatunk.

A termésükért termesztett zöldségeknek különbözik a fogyasztási és biológiai érettsége, vagyis a boltban kapható ízletes étkezési uborkában még nem érettek a magok, hiába próbáljuk menteni ezeket étkezés közben. Ezekkel a termésekkel leginkább fogyasztási érettségben találkozunk, vagyis fogyasztásra alkalmas állapotban, a fajra jellemző közismert színben (pl. uborkánál üdezöld, csemege TV paprikánál sárgásfehér). Ha ki szeretnénk nyerni a magot ezekből a termésekből, akkor az anyanövényen tartva meg kell várnunk a biológiai érettséget, mert akkor érnek meg benne a magok. Ilyenkor jellemzően a termés színe meg is változik (pl. az uborka zöld színe barnás lesz, a TV paprika piros), és sokszor le is pottyan a kocsányról, elengedi az anyanövény. Ez lesz a tökéletes fázis az érett magok kinyeréséhez.

Ugyanazon paprikafajta termései fogyasztási (bal) és biológiai érettségben (jobb)

Virágszárba indult fejessaláták / Bátri feketemagvú méteresbab biológiai érettségben levő, megszáradt hüvelyéből könnyen kinyerhető a mag

Látogass el magbörzére!

Amennyiben a kertben még nincs olyan fajta, amiből lehet vagy érdemes magot fogni, akkor érdemes egy magbörzére ellátogatni. A magbörzéket jellemzően minden év február-március táján rendezik meg az ország számos településén, a Magház Egyesület weboldalán láthatunk összesítőt, amelyből a számunkra kedvező helyszínt és időpontot ki tudjuk választani. A magbörzén pénzforgalom nélkül lehet tájfajták s más magok kötetlen csereberéjét végezni, és nagy eséllyel találunk olyan tételt, ami érdekes és hasznos számunkra.

Az utóbbi években népszerűvé vált a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) éves mintaigénylési lehetősége. Az intézetben minden február első dekádjában hozzáférhetővé tesznek bizonyos tájfajtákat, melyek közül max. 10 tételt lehet igényelni, és cserébe egy rövid kérdőívet kell kitölteni a termesztési tapasztalatokról. Érdemes olyan fajtákat választanunk, melyekből biztosan el tudjuk végezni a magfogást, hogy ezzel is hozzájáruljunk a kárpát-medencei zöldség tájfajták fennmaradásához.

Szakirodalom tekintetében pedig három kiadvány is a segítségünkre van:

Magfogási praktikum: 40 oldalas, egyszerű kis füzet, amely díjmentesen letölthető a Magház Egyesület honlapjáról.

Vetőmag-önellátás a gyakorlatban: 150 oldalas könyv a Magház és az NBGK kiadásában.

Magtermesztők kézikönyve: 448 oldalas, tartalmas és gyakorlatias szakkönyv haladók és kíváncsi kertészek számára. 100 zöldségfaj (köztük kevésbé ismert, ritka és érdekes zöldség) részletes bemutatása: beporzásbiológia, magtermesztés, magfogás, növénybetegségek és kártevők, termesztéstörténet. Mellékletben poszterszerű összefoglaló táblázattal.

A növényvédelmi sorozat a dm drogérialánc támogatásával jött létre.