Mi fán terem? A biokert tervezése 

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy világszerte egyre nő az érdeklődés az egészséges, tiszta élelmiszerek iránt, amelyek előállását környezetkímélő technológiák segítik. Nem csak a biopiacok telnek meg élettel, hanem az elfeledett kiskertek is: előkerülnek a kerti szerszámok, a házikertészek pedig lelkesen vágnak bele az otthoni zöldség- és gyümölcstermesztésbe. De hogyan érdemes elkezdeni? Melyek azok a módszerek, amelyek alkalmazásával kertünk természetes ökoszisztémáját támogatjuk amellett, hogy egészséges élelmiszerrel látjuk el a családunkat?

Ismerkedjünk meg a biokertek kialakításának legfontosabb lépéseivel, amelyek még a legkisebb kertekben is könnyen megvalósíthatóak!

Rendszerszintű gondolkodás

A biokertészkedés többet jelent annál, hogy mellőzzük a szintetikus növényvédőszerek és műtrágyák használatát. Azt a szemléletet követjük, amely az egész rendszer egészségét támogatja: a biokertben a hangsúly egy olyan ökoszisztéma kialakításán van, amely egyaránt fenntartja és táplálja a növényeket, a talajmikrobákat és a hasznos rovarokat is. Fontos, hogy minél változatosabb élőhelyeket alakítunk ki a kertünkben (pl.: kerti tó, bolygatatlan virágzó sávok, veteményes, vegyes fajú, virágzó növényekből álló sövények, gyümölcsfák), annál több hasznos beporzó, ragadozó és parazitoid szervezet számára tudunk megfelelő életteret biztosítani, ezáltal mérsékelhető a többségében szívós, környezeti feltételekre igénytelen növénykártevők okozta terméscsökkenés.

A természetesen kialakított és kezelt kertben sokkal több állatfaj lelhet otthonra vagy táplálkozóhelyre. Forrás: Magyar Rovartani Társaság

Bár még ma is a legtöbb kert egyik meghatározó eleme a gyep, az ilyen területek kiterjedését érdemes minél kisebbre csökkenteni. A rövidre vágott, tömött, csak fűfajokból álló gyep nagyon kevés élőlénynek ad otthont, emellett az elmúlt évek rendkívül száraz nyarai is bizonyítják, hogy az igazán szép, zöld gyep csak rendszeres karbantartással és öntözéssel tartható fenn, ne erre pazaroljuk hát az értékes vizet! Vessünk helyette változatos, virágzó magkeverékeket, ültessünk mutatós és hasznos őshonos évelő növényeket, melyek természetes módon alkalmazkodtak a hazai klimatikus viszonyokhoz, és fenntartásuk lényegesen kevesebb energiát és vizet igényel. Emellett mindenképpen csökkentsük a fűvágás gyakoriságát.

Ha most állnánk neki kertünk megtervezésének, érdemes már az elején beépíteni a permakultúra alapelveit, ami a gazdálkodás valamennyi elemét egységes ökológiai rendszerré szerkeszti össze.

Védjük és tápláljuk kiskertünk talaját

Figyeljük meg a talajt: a talaj típusa (pl.: homokos, agyagos, meszes) bizonyos növények fejlődését erőfeszítéseik ellenére is meggátolhatja. A homokos talaj kevés vizet képes megtartani, ezért hasonló talajfoltok esetében olyan növényeket ültessünk, amelyek ellenállnak az aszálynak. Gyógynövényeink közül a kamilla és a zsálya kifejezetten kedveli ezt a talajtípust, de a retek, a hagyma és a répa is homokos talajon termeszthető a legkönnyebben. A talaj jellemzői mellett azonban a terület kitettsége is befolyásolja az eredményeinket. Figyeljük meg, a nap mely szakában, és hány órán át éri közvetlen napsütés az adott területet, mi az uralkodó szélirány, és milyen a terület lejtése. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket a tervezés során figyelembe kell vennünk, hogy adott esetben célzottan tudjunk beavatkozni, legyen az akár területrendezés (pl. vízmegtartó árok ásása), vagy növények beültetése árnyékolás céljából.

A biokertben növényeink helyett elsősorban a talajunkat tápláljuk.

Az egyik talán legfontosabb, sokat emlegetett alapelv, hogy növényeink helyett elsősorban a talajunkat tápláljuk. Az egészséges, tápanyagdús talajban ugyanis egészséges növény fejlődik. Fontos azonban, hogy ezt ne műtrágyák használatával tegyük, azok ugyanis megzavarják a tápanyagok természetes körforgását biztosító hasznos mikroorganizmusokat. Válasszunk inkább olyan természetes megoldásokat, mint a zöldkomposzt vagy az érett állati trágyák, trágyakomposztok. Ezek nem csak tápanyagtartalmuknál, hanem szerkezetüknél fogva is előnyösek, valamint mikrobiológiai összetételük is igen változatos. A morzsalékos szerkezetű, érett zöldkomposzt ágyásunkra történő kijuttatása vagy talajba dolgozása egyaránt növeli a szerkezet nélküli talajok vízmegtartó képességét, és segíti a tömörödött, agyagos talajok lazítását. A konyhában és a kertben keletkező zöldhulladékot mi magunk is komposztálhatjuk, egy vagy több, kertünk árnyékos szegletébe telepített komposztkeretben, és ha ez nem elég, akkor a legközelebbi professzionális komposzttelepről beszerezhetünk biztonságos, jó minőségű, kizárólag növényi alapanyagokból készült zöldkomposztot.

A talajt soha ne hagyjuk takaratlanul! Házikertekben is általános gyakorlat, hogy a nyári fővetemények (pl.: paprika, paradicsom) után a terület egészen a tavaszi szezonig fedetlenül marad. A felkapált, szabadon hagyott talaj azonban rengeteg nedvességet veszít, és sokkal jobban ki van téve a szél romboló hatásának is. Több lehetőségünk is van a talaj takarására: komposzttal, avarral, fűkaszálékkal mulcsozhatunk, ha van haszonnövény az ágyásban, és élő takarónövényekkel védhetjük a talajfelszínt, ha éppen üresen áll az ágyás. A mustár, facélia vagy a spenót gyors növekedésük és nagy zöldtömegük, a hüvelyesek (pl. szöszös vagy pannonbükköny, tavaszi bükköny, takarmányborsó vagy lóbab) nitrogén-megkötésük miatt számítanak kiváló takarónövénynek. Az ősszel vetett takarónövényeket tavasszal levágjuk, amik így holt mulcsként, vagy a talajba dolgozva tápanyagutánpótlás céljából tovább hasznosulnak.

A felkapált, szabadon hagyott talaj rengeteg nedvességet veszít, és sokkal jobban ki van téve a szél romboló hatásának is - ezért fontos a talajtakarás a kiskertben.

Csökkentsük az ásással történő talajbolygatást! Talán elsőre nem gondolnánk, de a túl gyakori és túl mély talajforgatás többet árt, mint használ. Talpunk alatt ugyanis olyan komplex rendszert találunk, ahol a puhatestűek, földgiliszták, az ízeltlábúak, a gombák és egysejtűek, vagyis a talaj egész ökoszisztémája összehangolt rendszerként működik, és felel a szervesanyagok lebontásáért, hogy az azokból felszabaduló tápanyagok növényeink számára felvehetőek legyenek. A talaj rendszeres kapálásával, a talajrögök átforgatásával azonban agresszíven beleavatkozunk ebbe a törékeny rendszerbe, és megzavarjuk az élőlények közötti fontos kapcsolatokat. Válasszuk a talajforgatással járó ásás helyett a kíméletes, sekély művelést, amikor arra szükség van (pl. trágya bedolgozása). A tömörödött talaj levegőztetését ásóvillával segítsük, ami sokkal enyhébb beavatkozás, hiszen használatával nem keverjük talajt, nem forgatunk ki rögöket a földből. Az őszi, 5-10 cm-es komposztréteggel történő ágyástakarás pedig kiváló módszer arra, hogy minden további anyag használata nélkül pótoljuk a főszezon alatt felhasznált tápanyagot, és egyúttal javítsuk a talaj szerkezetét. Az ilyen módon kezelt ágyásoknál a tavaszi szezon kezdetén bátran ültethetünk közvetlenül a komposztos felső rétegbe.

Használjuk ki a növénytársításban rejlő lehetőségeket

A növénytársítások alkalmazása nagyszerű módja annak, hogy maximalizáljuk kertünk hatékonyságát. A gyakorlati alapú megfigyelések sokféle növénytársítási lehetőséget írnak le: a társított növények a kertünk erőforrásait, a napfényt, tápanyagokat optimálisan használják ki, elrejtik egymást a kártevők elől: egyik növény illó anyagaival elriaszthat olyan kerti kártevőket, amelyek egy másik fajt károsítanak. Különösen a zöldségeknél tapasztalható magasabb terméshozam, jobb íz, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szembeni fokozott ellenálló képesség, ha jó szomszédok mellé ültetik őket. A vegyeskultúrás termesztés egyúttal sokkal változatosabb képet mutat, ami a szemnek is kellemes látványt nyújt, kiváltképp, ha virágos sávokat is illesztünk a zöldségnövények sorai közé.

A növénytársítások alkalmazása nagyszerű módja annak, hogy maximalizáljuk kertünk hatékonyságát.

Néhány példa az ideális kombinációkra:

Paradicsom: A bazsalikom nem csak az ételekben, hanem a kertben is jó társa a paradicsomnak.  A körömvirág szintén jó szomszéd, ami a fonálférgek elriasztásával segíti az egészséges növények fejlődését. A paradicsom további barátai a spárga, a sárgarépa, a zeller, a hagymafélék, a saláta, a petrezselyem és a spenót. 

Sárgarépa: A hagymafélék és a sárgarépa jó társnövények, mivel a hagyma elűzi a sárgarépalegyeket, a sárgarépa pedig a hagymalegyeket és a póréhagymamolyokat. A rozmaring és a zsálya szintén segít a sárgarépalégy visszaszorításában.

Saláta: A salátaleveleken táplálkozó csigák távoltartása érdekében érdemes mentát ültetni a salátalevelek közé. A bab, a cékla, a brokkoli, a sárgarépa, a kukorica, a borsó, a retek és a körömvirág szintén jó társnövények. Ez utóbbi pedig vonzza a levéltetveket fogyasztó katicabogarakat is.

Zöldbab: A bab és a kukorica jól megférnek egymás mellett, a bab számára ugyanis kiváló támasztékot ad a kukoricaszár. A bab emellett megköti a nitrogént a talajban, tápanyaggal látja el a kukoricát. További társnövények a brokkoli, a kelbimbó és a káposztafélék családjának más tagjai, valamint az uborka, a borsó, a burgonya és a retek. 

Növényvédelem a biokertben

A biogazdálkodásban a felhasználható növényvédő szerek köre a talajok, és a teljes kerti ökoszisztéma védelme érdekében erősen korlátozott. A növényvédelem így akkor lesz a leghatékonyabb, ha már a kertünk tervezésénél előnyben részesítjük a rezisztens fajtákat és a hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodott tájfajtákat. Az időben és pontosan elvégzett megelőző kezelések (pl. a fák tavaszi lemosó permetezése) pedig elejét vehetik az esetlegesen később kialakuló jelentős kártételnek. További fontos alapelv, hogy a gyümölcsfáinkat a metszések során úgy alakítsuk, hogy koronájuk szellős legyen: ezzel megelőzhetjük, hogy az esős napokat követően túl sok nedvesség maradjon a leveleken, ami kedvez a gombás betegségek elszaporodásának. A növényeink szakszerű ápolása tehát elengedhetetlen, legyen szó a beteg növényi részek eltávolításáról, vagy éppen a szakszerű öntözési technikáról (a növényeket soha ne felülről, hanem a töveknél öntözzük).

A bio növényvédelem alapja a megelőzés, és növényeink szakszerű ápolása.

Minden bizonnyal a legtöbb előkészület ellenére is fogunk majd találkozni a kertünkben különböző kártevőkkel, és a növénypatogén kórokozók nyomán felbukkanó betegségekkel. Ezek megelőzésére, illetve kezelésére használhatunk például egyszerű anyagokat, melyek (megfelelő alkalmazás mellett) az emberi egészségre és a környezetre semmilyen káros hatást nem gyakorolnak. Az egyszerű anyagok felhasználási lehetőségei igen változatosak, használhatjuk őket vágóeszközeink fertőtlenítésre és a magok csávázására (pl. ecet), vagy akár gombaölő hatásuk (pl. tejsavó) nyomán is beiktathatjuk a házi növényvédelmi gyakorlatunkba. Az egyszerű anyagok naprakész listája, valamint azok részletes felhasználási lehetőségei ezen a linken érhetők el. Az egyszerű anyagokon kívül azonban számos egyéb, olyan növényvédelmi célú készítményt is alkalmazhatunk, melyek ökológiai gazdálkodásban is engedélyezettek. Ezeknek a készítményeknek a körét is a Nébih oldalán találjuk meg. Fontos szempont ugyanakkor, hogy törekedjünk a növényeink általános egészségi állapotának megőrzésére. Ezt az agrotechnikai megoldások mellett különböző (például alga-alapú) növénykondícionáló, vagy mikrobiológiai készítményekkel is támogathatjuk. Ezekről a lehetőségekrőlaz ÖMKi által (a Nébih és a tanúsító szervezetek listái alapján) összeállított, az ökológiai gazdálkodásban felhasználható termésnövelő anyagok listájából tudunk tájékozódni.

Ajánlott irodalom:

Vegyeskultúrás művelési módok:

• Gertrud Franck: Öngyógyító kiskert
• Biogazda füzetek, növénytársítások

Talajaink védelme, tápanyagutánpótlás:

• 50 érv a biogazdálkodás mellett
• Földigiliszták, a termékeny talajok építészei
• Mitől jó egy komposzt? Komposztminősítés gyakorlatiasan - Best4Soil 
• Komposzthasználat az ökológiai gazdálkodásban - Best4Soil
• Gyakorlati tapasztalatok a Magosvölgy ökogazdaságból

A növényvédelmi sorozat a dm drogérialánc támogatásával jött létre.