Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

2019. június 17. Hír

Biogazdálkodás a gyakorlatban

Tápanyaggazdálkodás öko szántón

Bevezetés

A RELACS projekt keretében 10 hazai szántóföldi biogazdaság tápanyaggazdálkodási gyakorlatáról kérdeztük az üzemvezetőket. A gazdaságok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy lehetőleg állattartás nélküli üzemekről legyen szó, hiszen ott nagyobb kihívást jelent a tápanyaggazdálkodás megoldása. A termelők által alkalmazott módszereken túl kíváncsiak voltunk arra is, mi motiválta a gazdákat a biogazdálkodásra való átállásra, és mik jelentenek nekik kihívást a mindennapokban termelés során. A válaszokból készítettük az alábbi rövid összefoglalót. A felmérésben résztvevő gazdaságok közül kettő vetésterülete nem haladta meg a 15 ha-t, 2 gazdaság mérete 15-50 ha közötti, 3 üzem 50-100 ha közötti területen gazdálkodik és 3 üzem 200 ha fölötti szántóterülettel rendelkezik. A gazdaságok közel egyharmada 2017 után állt át biogazdálkodásra, 3 közel 10 éve gazdálkodik ökológiai módszerekkel 4 pedig már több mint 15 éve.

A felmérésben részt vevő gazdaságok helye és mérete (ha)

Vetésszerkezet

A felmérésben részt vevő gazdák körében a leggyakoribb növény (nem terület, hanem az előfordulási gyakoriság alapján) 2015 és 2017 között a tönköly volt, melyet ez idő alatt összesen 19-szer vetettek a termelők (ez az őszi búzavetés gyakoriságának egy híján kétszerese). A második leggyakoribb a lucerna, amely 17-szer volt a főnövény az egyes területeken. A harmadik leggyakrabban vetett növény a mustár, amit főként zöldtrágyanövénynek használtak a gazdák.

Tápanyagutánpótlási gyakorlat

A megkérdezettek fele saját megítélése szerint főként külső tápanyagforrásokra támaszkodik. A két fő tápanyagforrás egyenlő arányban oszlik meg a szerves trágyák és a különböző feldolgozott (pelletált/granulált) állati trágyák (50-50%) között. Elsősorban a könnyen kezelhető anyagokat preferálják, melyek kijuttatása végezhető szerves- vagy műtrágyaszóróval. A megkérdezettek valamivel több mint egyharmada alkalmaz különböző mikrobiológiai készítményeket, oltóanyagokat is, amelyek segítik a szerves anyagok lebomlását, illetve könnyebben felvehetővé teszik a talajban lévő tápanyagokat a növények számára. A megkérdezettek közül lombtrágyát csak ketten szoktak kijuttatni, hígtrágyát pedig csak egy gazda használ.

Tápelem hiányok

A megkérdezettek legtöbb esetben (7x) a nitrogén hiányát említették, a második leggyakrabban említett hiányossága talajoknak a mésztartalom (6x). A gazdák fele a talajaik humusztartalmát is alacsonynak ítélte. A makroelemek közül foszfor hiánya 4, míg a káliumé 3 eseten fordult elő a gazdák szerint. A mikroelemek hiánya kapcsán leggyakrabban (4 esetben) a cink merült fel.

A gazdálkodás nehézségei

A kérdőívben szerepeltek szempontok, amelyeket pontozhattak a gazdák 1 (legkevésbé) – 5-ig (leginkább), hogy mennyire okoz problémát számukra. A szántóföldi ökológiai gazdálkodásban a megkérdezettek véleménye alapján a legnagyobb problémát a gyomszabályozás (átlagosan 4,6) jelenti. A második legnagyobb problémaként a munkaerő hiánya (átlagosan 3,3), azon belül főleg a szakemberek hiánya merült fel. Az értékelések alapján legkevésbé a betegégek (1,8) és kártevők szabályozása (1,7) valamint a rossz termésminőség (1,5) okoz gondot.

2015-ben a megkérdezettek fele emelte ki az aszályt, mint problémát, a belvíz 3 gazdának okozott gondot. 2016 -ban szintén 5-en említették problémaként az aszályt, a belvíz viszont már csak 2 esetben volt probléma. 2017-ben már 8 esetben is felmerült az aszály, míg a belvíz már csak egyszer.

3 gazda említette problémaként a nitrát rendeletet, mivel az meglátásuk szerint korlátozza őket abban, hogy megfelelő mennyiségű szervestrágyát tudjanak kijuttatni a területeikre.

Nyitottság az alternatívákra

A kérdőív az utolsó részében arra kérdez rá, hogy egyes alternatív, újrahasznosított anyagokat használnának-e a gazdák. A legtöbben (8-an) a háztartási hulladékra lennének nyitottak abban az esetben, ha az könnyen felhasználható formában állna rendelkezésre. A kerti és parkhulladékot szintén sokan (7-en) használnák szívesen, egyesek viszont csak abban az esetben, ha azok nem tartalmaznak növényvédőszer maradékot. A megkérdezettek fele szívesen használna csontlisztet/vérlisztet és más hasonló nitrogénpótló anyagokat, de itt is többen jelezték, hogy csak nem konvencionális forrásból származót. A legnagyobb elutasítottsága a szennyvíziszapnak (9 esetben) és az abból származó termékeknek (minden esetben) volt.

Motivációk

A 10 megkérdezett gazda közül hatan alkalmaznak szántás nélküli (no-tillage / minimum tillage) technológiákat és ők mindnyájan említették, hogy ennek hatására aktívabb talajéletet figyeltek meg (több a giliszta, gyorsabban tűnnek el a szármaradványok). A felmérésben részt vevő gazdákat saját bevallásuk szerint sokkal inkább motiválta az ökológiai gazdálkodásra való átállásra a környezet és saját egészségük védelme, mint az eladási ár vagy a kedvezőbb piaci körülmények. Ez utóbbi a megkérdezett gazdák többségénél fel sem merült, mivel gyakran úgy érzik, nincsenek kedvezőbb helyzetben mintha konvencionálisan művelnék a földjeiket. Ez fokozottan igaz a kisebb termelőkre, akik gyengébb években nem tudnak önállóan előállítani egy kamionnyi terményt, így értékesítési szempontból kiszolgáltatottabb helyzetben vannak.

Kitekintés

A későbbiekben beszámolunk arról, hogy a felmérésből származó adatok alapján miként értékelhetők az eltérő tápanyag-gazdálkodási módszerek a talaj termőképesség-megóvás szemszögéből. Figyelembe véve az egyes gazdaságok talajvizsgálati eredményeit, a táblákra kijuttatott tápanyagokat és a betakarított termés mennyiségét, megállapítjuk, hogy a tápanyag-utánpótlási módszerek képesek-e kellő mértékben pótolni azt a tápanyag mennyiséget, ami a betakarítás során lekerül a tábláról.

This project received funding from the European Union’s Horizon 2020 Research and Innovation program under Grant Agreement n°  773431.

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen