Vetésfehérítő bogarak és lárváik elleni védekezés öko gabonatermesztésben

A kalászos gabonák termesztése során nem sok olyan állati károsító van, amelyek ellen valamilyen jellegű védekezés a biotermesztés keretein belül indokolt lehet. A vírusvektor levéltetvek ellen agrotechnikai módszerekkel (pl. megfelelő vetésidő) hatékonyan lehet küzdeni. A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárvája, a csócsárló ellen a vetésváltás, mint a biotermesztésben kötelezően előírt technológiai elem már önmagában kellő hatékonyságú védelmet biztosít. Egyedül a vetésfehérítő bogarak és lárváik azok, amelyek időnként olyan hatalmas egyedszámban jelennek meg a kalászosok levelein, amely már súlyos kártételt is előidézhet és amelyek ellen a védekezés igencsak indokolt lehet.  

A tavasz közepén, április hónapban már megnő a kalászos gabonákra leselkedő veszélyek száma a szántóföldeken. A megnövekedő zöld felület nem csak a termés kialakításához szükséges asszimiláló felületként szolgál, hanem élelemforrás is egyes állati károsítók és fertőző növénybetegségek számára. Amennyiben nem védekezünk ellenük, úgy – szerencsétlen esetben – akár a termés jelentős részét is elveszíthetjük, ugyanakkor azt is mérlegelni kell, szükséges-e a beavatkozás.  

Bár Magyarországon alapvetően a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) a leggyakoribb faj, de más fajok, így a kéknyakú árpabogár (Oulema lichenis), illetve a kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis) is gyakran társulnak hozzá. Mindegyik faj országszerte elterjedt, így e kártevők fellépésére bárhol számítani lehet. 

A vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) viszonylag kis testű, 3-4 mm-es, jól repülő levélbogarak, amelyeknek évente csak egy nemzedékük fejlődik és imágó alakban telelnek át a mezőgazdasági táblákat övező gyom szegély és erdősávok talajának felső rétegében. Oligofág fajok, azaz kizárólag fűféléken tudnak táplálkozni. E tekintetben is válogatósak, mivel a szőrözöttebb levelű fajokat kerülik, ugyanakkor a zsenge és édes levélzetű állományokat, mint pl. a tavaszi zab és a tavaszi árpa rendkívül kedvelik. Ha ilyen kultúrákat találnak, akkor a környék összes vetésfehérítője ott gyűlik össze, ott is táplálkozik és a többi gabonafélét szinte alig károsítják.  

A vetésfehérítő bogarak között hazánkban a leggyakoribb a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus). Gyakorta előfordul még a kéknyakú árpabogár (Oulema lichenis) és a kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis) is. Ez utóbbi érdekes módon sok, a konvencionális termesztésben alkalmazott inszekticid hatóanyaggal szemben megnövekedett ellenálló képességgel rendelkezik. E bogarak nevében megjelenő gabonafélék neve nem az általuk leginkább preferált gabonára utal, hanem csak arra, hogy a faj tudományos leírása során arról a tápnövényről gyűjtötték be.  

A vetésfehérítő bogarak imágó alakban telelnek át a szántóföldek környezetében levő ruderális, vagy bokros – fás területek talajának felső rétegében. A bogarak a meleg, tartósan 10 – 12 oC feletti hőmérsékletű napokon tömegesen bújnak elő telelőhelyeikről és aktívan repülve kolonizálják a kalászos vetéseket. Hűvösebb időben nem szívesen repülnek, így a tábla szélek felől lassan, frontvonalban terjednek a tábla közepe felé, míg meleg időjárás esetén akár azonnal ellephetik a táblák közepét is. Pár napos érési táplálkozásuk során a leveleken hosszában elhelyezkedő, hosszúkás csíkokat rágnak, amely során át is rágják a levelet. Ez már önmagában is káros lehet, főleg akkor, ha a bogarak mennyisége nagy, meghaladja a 10 db/m2 létszámot.  

Veresnyakú árpabogár imágója 

Az igazi, súlyos kártételt a levél színére lerakott, eleinte sárga, majd kb. egy hét alatt feketés színűre változó petékből kikelő lárvák okozzák. A lárvák elméletileg a levelek felszínén hámozgatnak, de esetenként más szerveken, pl. a száron, kalászon is előfordulhatnak. Nem rágják át a levelet, az ellenkező oldal epidermiszét mindig meghagyják, amely kiszáradva fehér színt vesz fel. Erről a jellegzetes kártételről kapta ez a bogár csoport a nevét is. A vetésfehérítő bogarak elleni védekezés alapja a termesztett fajta helyes megválasztása. Alapvetően minél simább, szőrözetmentes egy gabonafajta levele, annál szívesebben választják azt a vetésfehérítő bogarak táplálékul. Ilyen fajta pl. az őszi búza esetében a Capo. Ugyanakkor a rendkívül szőrös fajták, mint pl. a GK Ati sokkal kisebb mértékben károsodnak. E tekintetben a nemesítői fajtaleírások nem nagyon szoktak támpontot adni a termelők számára, így marad a személyes tapasztalat, illetve az egyéb, megbízható helyről beszerzett információ.    

A károsítók a különböző gabona fajok közt is válogatnak. A zabot és az árpát jobban szeretik a többi gabonánál. Ez gyakorlatilag valamennyi vetésfehérítő fajra igaz, függetlenül attól, hogy magyar nevében melyik gabona faj szerepel. Ez leginkább csak azt mutatja, hogy az illető fajt melyik gabonáról írták le először.  

Közismert és régi módszer az értékes búza területek szegélyének sávban körbevetése zabbal. A zab odacsalogatja az imágókat táplálkozni és tojást rakni. A lárvák megjelenésekor a területet lekaszálják és zöldtakarmányként állatokkal feletetik.   

Súlyos bogár kártétel és kopuláló imágók – A védekezés legjobb időpontja

Érdemes nagyon pontosan felmérni a tábla fertőzésének mértékét és annak mélységét, és a felmérés eredményének tükrében dönteni a beavatkozás szükségességéről. Figyelni kell a kijelölt 1 m2-es (egy a tábla szegélyében és egy a tábla közepe felé) mintavételi helyeken, hogy hány imágó jelenik meg.  Ha a mintavételi területen 8 db felett van az imágók előfordulása vagy fűhálózás esetén 10 hálócsapásban átlagosan és csapásonként 10 vagy annál több egyedet számolunk, meg kell kezdeni a védekezést. Amennyiben csak a szegélyben találunk komolyabb fertőzést, elegendő 20-50 méteres szegélykezelést alkalmazni.  

Átállt öko területeken ritkán szükséges védekezni: amennyiben a táblák között elegendő háborítatlan biodiverzitási céllal fenntartott terület van (mezővédő erdősáv, állandó vegetációval borított terület, vizesárok stb.), onnan elegendő természetes ellenség, ragadozók, azaz fátyolkák, katicabogarak, ragadozópoloskák, ragadozó legyek, pókok, a bábokat és a lárvákat parazitáló fürkészdarazsak telepednek be a gabonatáblába, és károsítási szint alatt tartják a vetésfehérítő bogarak létszámát.   

Elsősorban átálló gazdaságok új területein lehet indokolt a vetésfehérítő bogarak és lárváik ellen az ökológiai termelésben engedélyezett növényvédőszerek alkalmazása, bár rendkívül korlátozottak a választási lehetőségek. Csak szükséghelyzeti engedély birtokában lehet védekezést folytatni a kalászosokban. Erre a célra az imágók és a lárvák esetében a spinosad hatóanyagú Laser Duplo, illetve a piretrin hatóanyagú Pyregard, csak fiatal lárvák esetében a Bacillus thuringiensis var. tenebrionis hatóanyagú Novodor FC használata javasolható.   A kaolin hatóanyagú, az agyagásvány őrlemény higroszkópos tulajdonságain alapuló Surround WP készítmény is alkalmas a vetésfehérítő bogarak lárváinak hatékony gyérítésére, de jelenleg nincs engedélyezve a kalászosokban ezen károsítók elleni használatra. Így felhasználása ugyanúgy, mint az imágók elleni védekezés esetében, szükséghelyzeti engedélyhez kötött. A lárvák elleni védekezésnél célszerű tisztában lenni azzal is, hogy a peterakás nem egyszerre történik, így a lárvakelés akár szélsőséges mértékben is elhúzódhat az időjárás függvényében. Ezáltal egy védekezéssel a fiatal, L1–L2 stádiumú lárvák csak viszonylag kis hányada érhető el egy alkalommal a felhasznált inszekticiddel. Gondot okozhat a csapadék is, mivel a Surround WP könnyedén lemosódik, illetve nagyon páratelt közegben hatékonysága jelentősen csökkenhet.  Ugyan célszerűbb az imágók ellen védekezni mivel a korábbi évek tapasztalatai alapján a kopuláció időszakában az imágók ellen végrehajtott kezelés a leghatékonyabb, ellenben a lárvák kelése esetleg elhúzódó folyamat lehet, és BT használata esetén előre lehet vetíteni a szerény hatékonyságot. Ráadásul a lárvák pusztulásáig is történik némi kártétel, amely durva fertőzés esetén még így is jelentős lehet. Mindehhez a felvételezésekkel eltöltött időt és a hatósági folyamat időigényét is vegyük figyelembe, így a szükséghelyzeti engedélyt (pontos és részletes felvételezési adatokkal kellőképp alátámasztva!) ennek ismeretében, időben kell kérvényezni. Másrészt viszont megfontolandó, hogy a totális hatású, spinosad és piretrin helyett a szelektív BT készítményt célszerűbb használni. Minden esetben nagyon meg kell fontolni a piretrin vagy a spinosad használatát, mivel ezek a hatóanyagok minden rovart ölnek, amellyel kapcsolatba kerülnek, a hasznos rovarokat és a természetes megporzókat is. Az öko területeken a magról kelő gyomnövények között mindig vannak rovarbeporzású fajok is, amelyek vonzzák a méheket is.