Védekezés a fitoplazmákat és vírusokat terjesztő kabócák ellen

A szántóföldi növénykultúrák többségében az emberekhez és állatokhoz hasonlóan előfordulnak vírusos megbetegedések és hozzájuk némileg hasonló miko-, illetve fitoplazma szervezetek. 

Ezek az obligát parazita élőlények rendkívül súlyos kártételek okozására is képesek. Szinte minden fontosabb szántóföldi növénykultúrának megvan a maguk vírusos és időnként fitoplazmás betegségei. A kalászosok esetében az árpa sárga törpülés vírus és a búza törpülés vírus fokozatos terjedése figyelhető meg már évek óta. Mindkét vírus perzisztens, de az árpa sárga törpülés vírusát a kalászosok levéltetvei, a búza törpülés vírusát pedig a gabonákon szívogató mezei kabócák viszik át egyik növényről a másikra. A búza törpülés vírusa ugyanakkor jóval nehezebben ismerhető fel, mivel a növények sárgulása még az ilyen reakcióiról híres őszi árpákon sem, vagy csak igen mérsékelt intenzitással következik be. 

További problémát okoz, hogy a kabócák megfigyelése sokkal nehezebb, mint a levéltetveké. Míg a levéltetvek nem nagyon változtatják helyüket a tápnövényeken, addig a kabócák lételeme a mozgás. Jól ugranak, repülnek, így igen nehéz megállapítani egy adott területen a mennyiségüket. A kabócák imágó alakban telelnek, jól bírják a hideget és a nyári aszály is kevésbé veszélyezteti őket, mint a nedvesség igényes levéltetveket. 

A mezei kabócák jelenléte a kalászosokban a vegetációs időszak teljes hosszában folyamatos. Védekezni ellenük még a konvencionális termesztés keretei között is eléggé nehézkes. Ugyanakkor a vektor tevékenység idejét helyes agronómia alkalmazásával számottevően csökkenthetjük, amely a vírusos fertőzés mértékét is jelentősen visszaszoríthatja. Az indokoltnál korábbi vetések elkerülésével, a környékbeli gabona árvakelések gondozásával a fertőzési nyomás és a kabócák rendelkezésére álló idő is lecsökkenthető. Erre a biotermesztés feltételrendszerében is megvannak a lehetőségek. 

Sajnálatos módon a mezei kabócák egyedszáma nem csak a kalászosokban, hanem más szántóföldi kultúrákban, így pl. a napraforgóban is növekszik. Közvetlen kártételük, a szívogatás gyakorlatilag kimutathatatlan terméskiesést okoz. Ugyanakkor a napraforgóban egy másik fitoplazma, az Aster Yellows Phytoplasma (AYP) megjelenéséért felelősek. Az elmúlt év során konvencionális termesztésben álló napraforgó állományokban észleltük a parlagfű (Ambrosia elatior) egyedeken a fitoplazma megjelenésének tipikus tüneteit. Az elmúlt év során ez a fitoplazma fészkes virágzatú növények egész során jelent meg jellegzetes fellevél proliferációt (boszorkányseprűsödés) és sziromlevél elzöldülést okozva. Eddig vélhetően szerencsénk volt, mivel a kórokozó az érintett területeken a jelenlevő három fészkes virágzatú növény (mezei aszat, parlagfű, napraforgó) közül egyedül a parlagfüvet támadta meg. 

Vélhetően nem lesz mindig ekkora szerencsénk és az Aster Yellows Phytoplasma más fészkes virágzatú növényeket is meg fog támadni. Nem lenne szerencsés, ha ez a fitoplazma „rászokna” a napraforgóra.