Raktározott termények védelme

A nyár megérkeztével lassacskán időszerűvé válnak a betakarítási munkálatok. A betakarított terményeket – hacsak nem azonnal, a kombájn mellől értékesítjük őket és a vevő azonnal el is szállítja azokat – valahol raktározni is kell. Az idejében történő betakarítással a különböző szemes terményeket (elsőként az őszi árpát) könnyedén megvédhetjük a minőség romlásától. A raktározás során törekedni kell arra, hogy a minőség a raktározás során se romoljon. Ennek egyik feltétele az, hogy ne fertőződjön el különféle károsítókkal, raktári kártevőkkel.

A raktári kártevők jelenléte a terményekben jogilag forgalomképtelenné teszi az érintett árut, így az jó eséllyel eladhatatlanná válik. A gabonafélékben található különböző károsítók ürüléke, levedlett kutikulája sok esetben erősen allergizáló hatású, így a fertőzött termény emberi fogyasztásra, állati takarmányozásra is sokszor alkalmatlanná válik.

A raktározás során meglehetősen sok veszély leselkedik a tárolt terményekre. Mivel a betárolt szemes terményben a légzés és más élettani folyamatok nem állnak le, csak lelassulnak, így – főképp helytelen tárolási technológiák alkalmazása esetén – előfordulhat, hogy a termény felmelegszik, befülled. Ezt okozhatja az is, ha a szükségesnél magasabb nedvességtartalommal történt a betárolás, de az is, ha a terményben sok a porszerű szennyeződés, amely a garmada belsejének szellőzését lehetetlenné teszi. Ugyanakkor a bemelegedést, netán a kényszerű csírázást raktári károsítók jelenléte is kiválthatja.

A melegedő és ezzel együtt nedvesedő, csírázásnak induló gócok kialakulása és terjedése egy önmagát gyorsító folyamat. Ha már egyszer megindult a garmadában valahol a melegedés, az erőteljesebb légzés, a tartalék szénhidrátok felgyorsult lebomlásából származó víz megjelenése, a csírázás, akkor ezek még tovább rontják az adott garmadán belül a szellőzést és ha nem figyelünk oda, akkor a betárolt termény akár hamarosan tönkre mehet, eladhatatlanná válhat.

A raktári károsítók (zsizsikek, molyok, lisztbogarak, atkák) jelenléte és károsítása elindítója is lehet az ilyen folyamatoknak, de sok esetben a csírázásnak indult termények illata vonzza oda ezeket a kártevőket, akár nagyobb, kilométeres távolságokból is. A raktári károsítók elleni védekezés csak úgy lehet sikeres, ha nem önállóan kezeljük, hanem egyfajta jó raktározási gyakorlat részeként tekintünk rá. Ez igazság szerint az integrált növényvédelem raktárakra adaptált változata. Nem egy nagy ördöngösség ez, gyakorlatilag józan paraszti ésszel minden gazdálkodó rájöhet erre és saját jól felfogott érdekében alkalmazhatja is.

Mi kellhet ahhoz, hogy a betárolt termények a raktározás során minél tovább megőrizzék minőségüket és ne jelenjenek meg bennük különféle károsítók?

Hazánkban jelenleg a raktározás a legtöbb termesztő esetében (tisztelet a kivételnek!) a termelési folyamat amolyan szükséges rosszként számon tartott eleme. Sok gazdálkodó úgy tekint rá, mint valami megtűrt dologra, amely csak „viszi a pénzt”. Ilyen hozzáállással gyakran előfordul, hogy az értékesítés előtt derülnek ki kínos dolgok. Befülledt és csírázik a termény, tele van raktári károsítókkal és különböző rágcsálók (egerek, mezei pocok, netán vándorpatkány) kánaánjaként is működik. Az ilyen esetekben, amikorra észreveszik a jelenséget, már jókora kár is keletkezett, amelyet egyébként sokszor minimális odafigyeléssel már korábban meg lehetett volna előzni. A „tűzoltás”, azaz a már károsodott termények mentesítése és újbóli eladhatóvá tétele drága és esetenként lehetetlen feladat.

Ahhoz, hogy a raktár ténylegesen a betárolt termény megvédésére és tárolására alkalmas legyen, mindenképpen szükséges kialakítani egyfajta „körletrendet”, olyan szabály rendszert, amely hatékonyan megelőzheti és gátolhatja a kedvezőtlen raktári folyamatok kialakulását, beleértve a károsítók megjelenését és elszaporodását is. Ez a raktározási higiénia a kulcsa annak, hogy az aratás után betárolt terményeket akár hónapok múlva minőségromlás és károsítók nélkül lehessen értékesíteni.

Elsőként törekedjünk arra, hogy a raktárban és szűkebb (pár tíz méteres) környezetében rend legyen, ott semmiféle olyan anyag, eszköz, stb ne lehessen, amely a raktári károsítóknak védelmet és táplálékot biztosíthat. Ha a raktárak környékén van kiszóródott termény, azt mindenképpen szedjük fel és semmisítsük meg! Mivel szabadon érte a csapadék, egy részében már megindult a csírázás és szinte biztos, hogy tele van a raktári károsítók sokaságával. Ha a raktár környékét felverte a gaz, akkor azt vágjuk le és alakítsunk ki olyan környezetet, amely a vizet minél messzebb tereli a raktáraktól. Ha a talaj szintje a raktárakon kívül magasabb a raktár aljazatánál, akkor vagy el kell távolítani az évek során ott felgyűlt talajt, vagy olyan övárok rendszert kell kialakítani, amely még szélsőségesen nagy vízmennyiséget is képes gyorsan elvezetni a raktárak közeléből, megelőzendő azt, hogy a raktár padlózata alulról nedvesedjen. Ha ilyen felületre tárolnánk terményt, az gyorsan kicsírázna, berohadna, tönkre menne.
A raktárban is mindenképpen rendnek kell lennie. Nem lehet bent semmiféle olyan anyag, eszköz, amely nem a raktár tartozéka. Növényvédőszert nem lehet élelmiszerrel, takarmánnyal egy légtérben tárolni. Minden tételt jelölni kell, nem elég, ha a gazda fejből tudja, honnan származik és milyen nagyságú egy adott tétel, a raktárkönyvében írásban kell ezt rögzíteni, és a tétel a helyszínen jelölni kell.. A tételek nyomon-követhetősége alapkövetelmény, minden tétel, ami nincs jelölve egy hatósági ellenőrzés során nem nyomonkövethető, ismeretlen, megsemmisítésre kerül. A régóta a raktárban porosodó, sokszor igen kis tételeket értékesíteni kell, vagy akár zöldtrágyaként kivetni, mivel jó eséllyel ezek is valamilyen kártevővel már fertőződtek. A raktárat a betárolás előtt mindenképpen célszerű alaposan kitakarítani, hiszen az előtte ott tárolt termények maradványai, a por és egyéb szennyeződések igen sok kártevő számára nyújthatnak búvóhelyet.

A raktár alapos, mindenre kiterjedő kitakarításán nem célszerű spórolni. Nem elég, ha minden felügyelet nélkül két- három dolgozót odaküldünk pár seprűvel, lapáttal és talicskával. Az ilyen jellegű takarítás csak látszatmegoldás és gyakorlatilag semmit sem ér.

Aki a takarítást tényleg komolyan gondolja, az következetesen letakarítja a raktár belső tartó szerkezeteinek valamennyi vízszintes és felfelé nyitott elemét, így a gerendázat profiljait is. Igen hatásosan használható erre a magasnyomású mosó. Utána a (sokszor igencsak nagy tömegű) hulladékot célszerű ipari takarítógéppel, száraz tisztítási technológia esetén ipari porszívóval összegyűjteni. Az ilyen takarítási hulladék valószínűleg erősen szennyezett a legkülönbözőbb raktári károsítókkal, így vagy azonnal semmisítsük meg, vagy távolítsuk el a raktárunktól olyan messzire, amennyire csak lehet. Ez a leghatékonyabb és talán a legkisebb költséggel járó eljárás!
A raktárak szinte teljes belső terének kitakarítása azért is lényeges, mivel sok károsító (a raktári atkák és a gabona zsizsik kivételével szinte valamennyi károsító) jól repül és szívesen keres nyugalmi állapotai számára biztonságos, a többi egyedtől nem háborgatott helyszínt. Éppen ezért semmi értelme sincs egy látszat takarításnak a tényleges raktározási térben, ha fölötte a tartószerkezeten ott lehetnek a molyok bábjai, a lisztbogarak imágói, stb. A raktárat (és a környezetét is!!) egy egységként kell kezelni, különben a visszafertőzések a tisztítatlan helyszínekről folyamatosan fenyegetni fogják a betárolt terményeket.

Különösen kerülendő a raktárban idegen termény tárolni, még ideiglenes jelleggel is! A „közös lónak túros a háta” elv itt is érvényes, egy bizonytalan eredetű termény akárcsak pár napra történő befogadása akár hosszú hónapok, évek gondos munkáját nullázhatja le a terménnyel bevitt károsítók elszabadulása után.

A raktározás során igencsak célszerű törekedni annak az elvnek a betartására, hogy technológiailag érett, arra alkalmas terményt tároljunk be a tiszta, fertőzéstől mentes raktárba. Ez így könnyen betarthatónak tűnik, de a gyakorlatban mégis sok hiba történik, amelynek a kártevők megjelenése és károsításuk a következménye.

Fontos, hogy a termény minél tisztábban kerüljön raktározásra. Ha lehet, a kombájn-tiszta állapot után még egy tisztítási folyamaton engedjük át a terményt, és csak azután kerüljön be a raktárba. A különböző szennyező anyagok, a sok por erősen hajlamosít a garmadák befülledésére, amelynek melegedés, kényszeres csírázás is a következménye lehet. Szintén ügyelni kell a betárolt termény nedvesség tartalmára. Gabonafélék esetében elmondható, hogy lehetőleg 12 % víztartalomnál, vagy az alatt arassunk és tároljuk be a szemeket. Az ennél magasabb víztartalmú termények a garmadában is erősebben lélegeznek és párologtatnak, amely igen gyorsan felületi vízborítást okozhat a szemeken. Ez a csírázást napok alatt beindíthatja.

Fontos, hogy a már betárolt terményt a lehető legtovább olyan állapotban tartsuk, amely stabilan fenntartható és nem jár a termény minőségének romlásával. Ezért fontos a garmadák mozgatása, amely fellazíthatja a már összeállni készülő részeket és segít a felgyülemlett hő és nedvesség eloszlatásában. A betárolt termények hőmérsékletét, víztartalmát és károsítóktól való mentességét mindenképpen sűrűn szükséges ellenőrizni.

Célszerű elfelejteni azt a régi, sokat tapasztalt raktárosok által használt „súlynövelő” módszert, amikor tél folyamán a már lehűlt garmadákat a kinti melegebb, ugyanakkor igen páratelt levegővel szellőztették. A gabonafélék szemei enyhén higroszkóposak és egy nagyobb tételnél egy ilyen szellőztetés során több mázsa víz is megkötődhet. Ez a víz megkötés azonban csak a felszíni gabonaszemeket érinti, amelyek ilyenkor akár túl is nedvesedhetnek, sőt akár csírázásnak is indulhatnak. Veszélyes játék ez a vízzel, amely pár mázsányi időleges nyereségért cserében durván veszélyeztetheti a betárolt nagy értékű terményt.

Nagyon fontos, hogy a raktári higiénia kialakítása után azt folyamatosan fenn is tartsuk. A termény állapotát is folyamatosan figyelemmel kell kísérni, a melegedő, vizesedő gócokat haladéktalanul meg kell szüntetni. A terményt folyamatosan mintázni kell, hogy a kártevők esetleges megjelenését minél hamarabb észre lehessen venni. Még arra is célszerű ügyelni, hogy a mintázást végző személyek és mintavevő eszközeik addig ne menjenek át egyik raktárból a másikba, amíg az előző raktár mintázásának eredménye meg nem születik. Nem vicc: szennyezett mintavevő steckerrel is történt már kártevő átvitel.

A raktári kártevők elleni védekezés hasznos segítői a különböző csapdák. kihelyezésükkel a jól repülő károsítók, pl. raktárakban honos molylepkék megjelenése jól és gyorsan jelezhető. Ügyelni kell ugyanakkor arra, hogy a mezőgazdasági raktárak alapvetően eléggé poros helyszínek, így ragasztós csapdák esetében a fogólapok cseréjét az átlagosnál sokkal sűrűbben kell végrehajtani.

Amennyiben minden óvintézkedés és raktári higiéniai eljárás ellenére valamilyen károsító fellépését észlelnénk, akkor sajnos túl sok lehetőség a biogazdálkodásban már nem maradt a gazdálkodók számára. Első teendőnk ekkor az legyen, hogy a kártevők terjedését más, beraktározott tételekre lehetőség szerint akadályozzuk meg. Ha egy tárolóra korlátozódik csak a fertőzés azt zárjuk le és ott mindennemű ember és anyag forgalmat szüntessünk meg.

A károsító rovar populáció ritkítására bevált módszer a levegőztetés, az átmozgatás. Különösen, ha megjön majd valamikor a hideg, a raktározott termények természetes hűtésével lehet lassítani kártevők szaporodását. A kártevők megsemmisítésére a természetes piretrin hatóanyagú inszekticid lehet alkalmas biotermékek esetén. Mivel ilyen célra a hazai forgalomban kapható terméknek nincs engedélye, ne feledkezzenek meg a szükséghelyzeti engedély megszerzéséről és a felhasználás során szakember (gázmester) alkalmazásáról.

Végül felhívjuk a figyelmet a gabonafélék raktározásával kapcsolatban a keresztszennyeződések megelőzésének jelentőségére. A konvencionális termények raktáraiban használt raktárfertőtlenítők a résekben összegyűlő porban, a porhoz kötődve megmaradnak. Könnyen előfordulhat, hogy több éve nem használt, nem fertőtlenített, biztonságosnak gondolt, de kellőképpen nem kitakarított, poros raktárba átmenetileg berakott biotermék a felszedés után már kimutatható mennyiségben tartalmaz raktárfertőtlenítő szert (klórpirifoszt vagy pririfosz-metilt). Ugyanígy a termények szállításához használt eszközök (szállítószalagok, csigák, kamionok, vagonok stb.) kockázatot jelentenek, ha porosak. A másik megemlítendő probléma a piperonil-butoxid (PBO) hatásfokozóval (tehát nem növényvédőszer-hatóanyaggal) megtámogatott piretrin hatóanyagú raktárfertőtlenítő használata: sok kereskedő méri a PBO szintjét: a legkisebb mennyiség esetén már problémát jeleznek, tehát ilyen raktárfertőtlenítő szert ne használjanak.

Végül, de nem utolsósorban gondoskodjanak a rágcsálók elleni védekezésről. Zárt ládákban rágcsálóírtó szer a legszigorúbb öko előírások betartása esetén is kihelyezhetők, a rágcsálók jelenléte elfogadhatatlan.

Az alábbi videóban a Zselízben található Biocentrum biogazdaság vezetője mondja el raktározással kapcsolatos gyakorlati tapasztalatait:

A raktárakban leginkább olyan károsítókkal lehet találkozni, amelyek szabadföldön nem találhatóak meg, csak a raktárak zárt tereiben, ahol a hőmérséklet évszakos változásai megvannak ugyan, de kisebbek, mint szabadföldön, ugyanakkor a termény garmadák belsejében a levegő oxigén tartalma alacsonyabb, akárcsak az elfogyasztani kívánt termények átlagos víztartalma. A „klasszikus raktári kártevők” közül ez alól egyedül a mezei gabonamoly a kivétel, amelyet a szabadföldi területekről akár a terménnyel együtt hurcolhatunk be a raktárakba. A különböző zsizsikek (gabonazsizsik, rizszsizsik, kukoricazsizsik) meglehetősen gyakori vendégek a raktárakban. Ráadásul nem is valódi zsizsikek, hiszen az ormányosbogarak (Curculionidae) családjába tartoznak. Szintén gyakoriak a különböző lisztbogarak (Tribolium spp.), a vörösbarna lapbogár (Laemophlus ferrugineus) is. A lisztbogarak nagyon kemény ellenfelek, néha még konvencionális termesztési környezetben is nehéz kiirtani őket, mivel egyes populációik még a tárolók fertőtlenítésére használt foszforhidrogén gázzal szemben is rezisztensek!

A hazai raktárakban károsító molyok közül messze leggyakoribb az aszalványmoly (Plodia interpunctella). Ez a faj igen gyakori még az élelmiszer boltokban is és igen sok esetben a lakások, spájzok, konyhák, de akár mezőgazdasági raktárak is ebből a forrásból fertőződhetnek el. Jelenlétére a garmadák felett repkedő lepkék hívhatják fel a figyelmet. Ugyanakkor célszerűbb, ha a molyok ellen feromon csapdát alkalmazunk előrejelzésre. Érdemes az aszalványmoly mellett a ritkább lisztmolyt és készletmolyt (Ephestia spp.) is figyelni ilyen módon. Mivel a raktárakban általában a szokásosnál több a por, a megfigyelésre vagy ragasztó anyag mentes csapdát használjunk, vagy a ragasztós lapokat a csapdákban gyakorta cseréljük.

Alig látható, de nagyon veszedelmes tagjai a mezőgazdasági raktárak belső faunájának a különböző raktári atkák. A lisztatka, a csiperkeatka, valamint a szecskaatka abszolút polifágok, bár az olajos magvakat, illetve azoknak a munkagépek által széttaposott maradványait különösen kedvelik. Tevékenységük nyomán a porban zegzugos járatok alakulnak ki, amelyek szabad szemmel is láthatóak, de egy nagyítóval mindenképpen könnyedén felfedezhetőek.

Szintén gyakoriak a mezőgazdasági terményraktárakban a különféle rágcsálók. A klasszikus házi egér (Mus musculus domesticus) mellett a güzüegér (Mus musculus spicilegus), a pirók egér (Apodemus agraricus) és a nagytestű sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) is előfordulhat. Gyakori, főleg ősszel a mezei pocok (Microtus arvalis) jelenléte is. A legnagyobb kárt a vándorpatkány (Rattus norvegicus) felbukkanása okozhatja. A rágcsálók ellen is a megelőzés a leghatékonyabb védelem. Ha a raktárak környezetében rend van, nincsenek búvóhelyek, ott a rágcsálók sem szívesen telepszenek meg, hiszen a kotorék és a raktár közti nagyobb, teljesen nyílt terepen a különböző ragadozók zsákmányai lehetnek. A rágcsálók ürüléke a Salmonella és az E. coli elsődleges forrása, rágcsálók jelenléte a raktárakban nem elfogadható. Ugyanígy nem elfogadható madarak jelenléte, fészkelése a raktárépületen belül.

A betárolt termények hatalmas szerves anyag mennyiséget jelentenek, amelyre az emberen kívül nagyon sok kártevőnek fáj a foga. Az a közismert kijelentés, hogy „bogaras a termény” nem is igazán fedi le teljesen a valóságot, mivel a bogarakon kívül még sok kártevő csoport képes a raktározott terményekben megélni, táplálkozni, szaporodni. A bogarak közül a hosszúkás ormánnyal rendelkező zsizsikek a legismertebbek. Ezek igazság szerint nem is zsizsikek, hiszen az ormányos bogarak (Curculionidae) családjába tartoznak. Közülük a gabonazsizsik (Sitophilus granarius) nem tud repülni, viszont kitartóan gyalogol. Társfajai, a rizszsizsik és kukoricazsizsik viszont jól repülnek, főleg meleg körülmények között.

A bogarak közül a különböző lisztbogár fajok gyakoriak a termelők raktáraiban. A kis lisztbogár (Tribolium confusum) és a barna lisztbogár (Tribolium castaneum) szintén jól repülnek, a raktárat azonban általában nem aktív berepüléssel fertőzik meg. A terménykárosító bogarak között még karantén kártevők is találhatóak. A kis testű gabona porva (Trogoderma granaria) és társai fellépését a növényegészségügyi hatóság felé azonnal jelenteni kell.

A terményt károsító bogarak egy része igencsak kemény ellenfél még a konvencionális termesztés feltételei mellett gazdálkodó termelőknek is. A lisztbogarak esetében már hazánkban is élnek foszforhidrogén gázra rezisztens populációk. A porva félék akár a betonba is képesek berágni magukat, ahol inszekticidekkel, gázzal nem nagyon érhetőek el.

A kártevők sorából a lepkéket sem hagyhatjuk ki. A tarka szárnyú aszalványmoly (Plodia interpunctella) az egyik leggyakoribb képviselőjük. Zöldessárga színű hernyójával szinte mindenki találkozhatott már. Bár a lepkék mindegyike jól repül, a raktárakba ezek a kártevők is inkább passzív módon, behurcolás útján jutnak be. Viszont jól repülő fajok lévén a raktár bármilyen zugát képesek meglelni és ott elrejtőzni.

Nem szabad elfeledkeznünk a „láthatatlan ellenségről”, a szabad szemmel nem látható raktári atkák társaságáról sem. Ezek a kis testű, pókszabású ízeltlábúak súlyos minőség romlást képesek előidézni. A megtámadott termény a levedlett kutikulák és az ürülék miatt erősen allergizáló lesz, amelyet sem ember, sem állat nem fogyaszt el szívesen. Ezek a kártevők nagyon kedvelik az olajos magvakat, illetve azok sérült, széttaposott maradványait.

Élelmiszerbiztonsági szempontból legalább ugyanilyen fontos a nagyobb testű, gerinces raktári kártevőktől megvédeni a beraktározott terményt. Pockok,patkányok, sündisznók, madarak ürülékükkel is szennyezik a terményt, ezen kívül akár a testfelületükön a behordják a kórokókat, ha szennyvízcsatornát, trágyatárolót, állattartó telepet is látogatnak a közelben. A szalmonellát, a fonálférgesség (Trichinellosis), az úgynevezett leptospirózis (Leptospirosis) jellemzően patkányok által terjesztett zoonózis.

A raktári károsítók elleni védekezés legolcsóbb és egyben leghatékonyabb módja a megelőzés. Nincs ebben semmi ördöngösség, hiszen nem speciális készítmények még speciálisabb kijuttatásáról van itt szó, hanem csupán arról, hogy minden lehetséges módon igyekezzünk meggátolni a raktári károsítók bejutását a raktárunkba. Ha úgy tetszik, ez az integrált védekezés raktárakra adaptált változata.

A kártevők elleni védekezés első és legfontosabb eleme a raktári higiénia. Egy raktárban csak a raktározott termény és az annak kezelésére szolgáló eszközök, gépek lehetnek. Semmi másnak nincs ott helye! Különösen nem idegen, ismeretlen eredetű és minőségű árunak, terménynek, élelmiszernek. Ne tárolja ott senki az otthoni állatoknak szánt fél zsák valamiféle tápot, de lehetőleg még a boltban vásárolt lisztet, efféle anyagot sem! Sokszor fordult már elő, hogy ezer tonnás tételek fertőződtek el a helyi kisboltban otthonra vásárolt pár kilónyi lisztből kiszabadult aszalványmollyal.

Szintén veszélyes, ha a raktárban több terménynek más a gazdája. Mindenki másképp kezeli a saját terményét és elég egyetlen trehány tulajdonos ahhoz, hogy a raktárban levő összes termény elfertőződjön.

Érdemes a raktárat és környezetét egy zárt egységként kezelni és a kártevők betelepedését lehetőleg már a raktár falain kívül meghiúsítani. Hiába tartunk a raktáron belül szinte patikai tisztaságot, ha a falakon kívül méteres a gaz, a patkányok, egerek hordákban mászkálnak és a kiszóródott, csírázó, rothadó terményben szinte az egész hazai raktári kártevő fauna vígan tenyészik. Ilyen környezetben csak idő kérdése a betárolt termény elfertőződése. A raktár környezetéből el kell távolítani minden olyan dolgot, amely alkalmas lehet a károsítók fenntartására. Vonatkozik ez a rágcsálókra is. A madarak ellen, amelyek lábain a raktári atkák szoktak „utazni” viszonylag könnyen lehet védekezni pl. csirkeháló kihelyezésével valamennyi, a madarak által használható nyílásra.

Ha tényleg mentes a raktárunk és környezete mind belül, mind kívül az oda nem való, a kártevők jelenlétéért potenciálisan felelős dologtól, akkor érdemes a raktárban jobban szétnézni és lehetőleg mindent kitakarítani. Egy mezőgazdasági raktárban óhatatlanul képződik por, nem is kevés. A tartó szerkezetek réseibe, a sarkokba beszorulhatnak termény darabok, akár csak a padlózat repedéseibe. Ezért egy alapos takarítás mindenképpen szükséges és ajánlott.  Egy gondos, minden résre, repedésre kiterjedő takarítás esetenként mázsányi koszt, port, „ezeréves” terménymaradványt tud eltávolítani egy egyébként tisztának tűnő raktárból. Ezt a maradványt nagyítóval, mikroszkóppal megnézve sokszor kisebbfajta „állatkert” tárul a szemünk elé. Az ott élő atkák, bogarak folyamatos fertőzési forrást jelentenek a gazdálkodóknak. A raktári higiéniára oda figyelő gazdálkodók tisztában is vannak a betárolás előtti takarítás fontosságával és ipari porszívókat, takarító gépeket, valamint magasnyomású mosót is bevetnek a tökéletes eredmény elérése érdekében.

Szintén nagyon fontos, hogy gondoljunk a jövőre és az esős napokra is. A víz bejutása a raktározott terménybe minden gazdálkodó egyik rémálma szokott lenni. A kondenzációs víz kiválás általában nagy belmagasságú raktárakban gyakori és sok esetben csak egy hosszabb szegecs, vagy csavar szára az, ahol folyamatosan nekiáll csepegni a kondenzáció útján kicsapódott pára. Ilyenkor akár egy flex, vagy csípőfogó a megoldás. A kilógó rész eltávolítása gyakran megoldja a problémát. Ha beázás tapasztalható, akkor értelemszerűen a tetőzet kijavítása az egyetlen, sokszor meglehetősen drága megoldás. Olyan esetben, amikor a raktár alulról nedvesedik, mert pl. alacsonyabban van a kinti talaj szintjénél, akkor egy övárok lehet a megoldás, amely elvezeti a csapadékot a raktár közeléből. Érdemes erre figyelni, mivel sokszor a talajszint az évek során kívül annyira megemelkedik, hogy az már a raktár felé tereli a vizet.

A víz nem csak azért veszélyes, mert tönkre teszi a betárolt terményt, hanem azért is, mert a csírázás beindulásával akár nagyon messziről is mágnesként vonzza a különböző raktári károsítókat. Még a repülésre képtelen gabonazsizsik is megérzi a csírázó gabona illatát és akár 800 méteres távolságból is elindul gyalog, hogy részesülhessen a lakomából.

Ha beázás, vizesedés történt a raktárban, akkor az érintett mennyiséget mielőbb különítsük el, szedjük össze és tüntessük el a raktárból és annak közeléből. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy egy összeállt, később csírázó, rothadó, kártevőktől nyüzsgő gócpont alakuljon ki.

Ha mégis valamilyen raktári károsító jelenlétét észleljük, akkor első lépésként mindenképpen ellenőrizni kell a fertőzés mértékét és kiterjedtségét. Rágcsálók, illetve jól migráló, repülő károsítók esetében ugyanakkor érdemes úgy kalkulálni, hogy az egész raktár fertőzött.

Egy bio termesztést folytató gazdálkodónak is meg vannak a lehetőségei a hatékony védekezésre. Ki kell emelnünk, hogy az üres raktárakban, döntően szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticideket sem használhatók, a raktár- és terménygázosítást sem használható.

A rágcsálók ellen könnyedén alkalmazhatóak a raktárakon belül, azaz a technológiai térben is biocid mentes megoldások. Ezek a ragasztós lapok, ahol azért célszerű a ragasztós felület közepére valamilyen csalétket is elhelyezni. A csaléteknek kellően vonzónak kell lennie és nem lehet hasonló, vagy rokon a betárolt terménnyel. A legjobb valamilyen étcsokoládé darabka, mivel a rágcsálók (mind a patkány, mind pedig az egerek) mániákusan vonzódnak a kakaós illatokhoz. Mind ezek mellett a technológiai téren kívül engedélyezett a közegészségügyi kártevőirtásban alkalmazott biocidek (rágcsálóírtó csalétkek) használata a rágcsálóirtó szerelvényekben, elsősorban az raktárak külső falai mellett, az ajtók mellett. A szerelvényekben elhelyezett biocidok fogyását rendszeresen ellenőrizni kell, és a fogyástól függően a pótlásról gondoskodni. Aki ezt nem szeretné, az a raktárak külső környezetében bátran felállíthat néhány, a szántóföldeken már bevált T-fát. Ez főleg akkor igen szerencsés, ha a raktár épületén és annak közelében tényleg semmilyen madár ülőkének alkalmas pont sincs, még egy elektromos légvezeték sem.

Nyilvánvalóan a nappali ragadozók nem igazán fognak tülekedni egy ilyen leshelyért a folyamatos emberi tevékenység miatt, de éjjel a baglyok sokszor egymásnak adják a stafétabotot egy ilyen jó helyen. Amelyik pockot, egeret megette egy bagoly, az már nem megy be kárt tenni a raktárba.

A raktári károsító ízeltlábúak ellen nem igazán van jelenleg széles körben elterjedt készítmény, amely bio termesztésben is használható lenne. A Pyregard, természetes piretrin hatóanyagú készítmény hatékony az összes raktári kártevő ellen az atkák kivételével, ugyanakkor használata szükséghelyzeti engedélyhez kötött. Érdemes megkérni az engedélyt, hiszen az indoklásba elegendő annyit beírni, hogy a jelen levő károsítók ellen más módszerrel az adott időszakban nem lehetséges a védekezés. Ebben az esetben viszont érdemes a kezelt termény értékesítési szerződésében a Pyregard használatára kitérni, mert bár a piretin hatóanyag használata nem okoz problémát, a termékben található PBO (piperonil-butoxid) egyes piacokon problémát jelenthet.

A Stericlean Mag használható még gabonafélék esetén, a szemekre mikroporlasztással kijuttatva, felületi fertőtlenítő szerként, amely így a legtöbb kórtani és rovartani problémára megoldást ad, kivéve a nyugalmi állapotban lévő kártevők és egyes atkák. A mikroporlasztás miatt e termék használata esetén a teljes garmadát át kell mozgatni.

Nagy áttörést jelentene a bio termesztőknek a raktári károsítók, köztük a raktári atkák elleni védekezésben, ha a speciális diatómaföld hatóanyagú készítmények regisztrációs vizsgálata lezárul és engedélyezett lesz a raktári kártevők elleni használatuk. A diatómaföld azon a fizikai elven alapulva pusztítja el a kitinvázzal rendelkező ízeltlábúakat, hogy az éles kova kristályok által felsebzett, felhasogatott kutikula miatt azok teste gyorsan kiszárad. A hatóanyag növényi tetvek ellen már engedélyezett és a közegészségügyi kártevőirtás praxisában is egyre többen használják pl. a tényleg rendkívül nehezen irtható ágyi poloska ellen.Jelenleg még nincs engedélye a diatóma föld hatóanyagú PestiSi készítménynek, de vélhetően rövid időn belül meg lesz. A készítményt egyenletesen kell kijuttatni a betárolt terményre, hasonlóan a piretroid hatóanyagú inszekticidekhez. Igen nagy előnye, hogy bio termesztésben is alkalmazható, hosszú hatástartamú és lévén, hogy fizikai módszeren alapul a hatása, nem várható ellene rezisztencia kialakulása.

Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról, hogy egy jó, hatásos kártevő elleni készítmény megjelenése nem helyettesítheti a jó raktározási higiénia kialakítását, a károsítók betelepedésének minél több úton történő megakadályozását. Ne akkor akarjuk elpusztítani a károsítókat, amikor már látszik a jelenlétük, hiszen addig már valószínűleg sok kárt okozhattak. Ilyenkor a védekezés (áttárolás) újabb költségekkel jár. A megelőzés a legolcsóbb védekezési módszer!

Új raktár használatba vétele (vagy akár más raktárába történő berakodás esetén) kellő óvatossággal járjanak el. A konvencionális termelők a hagyományos raktárfertőtlenítést gyakran pirimifosz-metil hatóanyaggal végzik el, vagy végezték el a múltban, amely bár kis mennyiségben, de megmarad, éppen annyira, hogy az ilyen raktárból a port a terménnyel együtt felseperve már problémát okoz. Tehát ha bérleménybe viszik a terméket, ebben az esetben is a kellően pormentesített takarítás az alap. Jó összefoglalót találnak a raktárfertőtlenítés módszereiről és dokumentációjáról, illetve a listát a raktárakban felhasználható termékekről a tanúsítószervezetek honlapján.