Tél végén megkezdődik a kártevők, kórokozók és gyomnövények elleni folyamatos küzdelem. Ilyenkor már esedékes a különféle mezei rágcsálók (mezei pocok, különböző egerek) elleni védekezés is, ha eddig még nem tettük volna meg.
A tél végén konkrét veszélyt jelentő károsítók egyik legfontosabb csoportja a mezei rágcsálóké. Az ellenük való védekezésnek azért a kora tavasz az egyik fontos időszaka, mert ezek a kártevők a tél folyamán nem szaporodtak, csak a természetes ellenségek apasztották a számukat. Populációjuk most van a mélyponton. Most, a tavasz kezdetén viszont megindul a mezei pocok (Microtus arvalis) és más mezei rágcsálók intenzív szaporodása. Azt, hogy intenzív, azt ténylegesen szó szerint kell érteni! Egy mezei pocok, vagy egy güzüegér (Mus spicilegus) utódainak száma egy év alatt ugyanis százas nagyságrendű is lehet.
Frissen kitakarított járat – Itt mezei pocok lakik
Súlyos mezei pocok kártétel
A mezei rágcsálók nem csak egyszerűen ott teremnek a szántóföldeken, hanem olyan bolygatatlan talajú területekről vándorolnak be, ahol a terület eltartó képessége, vagy a rágcsáló populáció nagy mérete miatt már nem jut élelem vagy élettér a fiatal egyedek számára. Jellemzően öreg pillangós állományok, gyepek, illetve a szántóföldek ruderális környezete az, ahonnan a rágcsálók terjedése megindul.
A talajlakó kártevőkhöz hasonlóan a rágcsálók mennyiségét is célszerű felmérni. Ezt lehet adott területen, pl. 100 m2-en az összes létező járat betaposásával, majd egy nap múlva a kibontott, azaz lakott járatok számának leszámolásával megejteni. Tapasztalt gazdáknak elegendő lehet a külső jelek alapján megbecsülni adott területen a lakott járatok számát. Ha a járat frissen van takarítva, kitaposott „pocoksztráda" vezet a nyílásához, netán látjuk is eltűnni benne a rágcsálót, akkor az biztosan lakott járat.
A rágcsálók ellen a legolcsóbban és meglepően nagy hatékonysággal lehet védekezni a természetes ellenségek állománykorlátozó, apasztó szerepének segítésével. Amelyik pockot, vagy egeret a baglyok, ölyvek, vagy a nyest, menyét, róka, stb. megette, az biztos, hogy már nem fog szaporodni és a szántóföldön károkat okozni.
Legegyszerűbben úgy tudjuk segíteni az agrár ökoszisztéma számunkra most rendkívül hasznos tagjait, hogy nem zavarjuk őket. A szántóföldön nappal vadászó rókát se ijesszük el. Nem a baromfi ólban levő jószágokra feni ilyenkor a fogát, hanem a mezei rágcsálók seregére. Viszont érdemes megjegyezni, hogy merre láttunk rókát egerészni, merre látni ölyveket, vércséket, netán rétihéjákat sűrűn a szántóföldek felett. Nem véletlenül figyelik azt a területet. Jól tudják, hogy ott számukra a táplálékot jelentő mezei rágcsálókból sok található. Néhány szárnyas ragadozó, mint pl. a téli vendég rétihéja fajok kifejezetten érzékenyek az emberi jelenlétre. Ha nem sertepertélünk esetleg heteken át olyan munkákkal egy adott területen, amelyet akár egy nap alatt is el lehetne végezni, akkor máris nagy segítséget nyújtottunk a rágcsálók természetes ellenségeinek. Ha gázló madarakat: kócsagot, gémeket látunk esetleg többedmagukkal a szántóföldeken, akkor se csodálkozzunk. Régóta rájöttek arra ezek a korábban hírhedten emberkerülő fajok, hogy a szántóföldek rágcsáló állományát könnyebb levadászni, mint az esetleg befagyott vizek apróhal és ízeltlábú egyedeit. Ami számukra élelem, az a gazdáknak haszon.
Szürke gémek öreg vöröshere állományban pocokra vadásznak
További lehetőségek a szárnyas ragadozók pocok- és egérpusztító tevékenységének támogatására a vadászatukat nagyban segítő T-fák elhelyezése a rágcsálóktól fertőzött területeken. Ezeken az ülő alkalmatosságokon az est beálltával az ölyvek és vércsék átadják a helyüket a különböző baglyoknak, amelyek szintén rágcsálókkal táplálkoznak. A T fákat a rágcsáló állomány kipusztítása után eléggé gyorsan és látványosan elhagyják a szárnyas ragadozók, így célszerű azokat áthelyezni. Ne csak a szántóföldeket védjük, hanem javasolt néhány ilyen ülőfát az árokpartok, mezsgyék közelében is elhelyezni. Ezeken a helyeken érdemes a magasra nőtt gyomok már elszáradt kóróit is eltávolítani. Ez nem csak esztétikai szempontból előnyös, hanem lehetővé teszi a ragadozó madarak számára, hogy elérhessék a talaj szintjén mozgó rágcsálókat.
T-fák kalászos vetésben
A mezei rágcsálók elleni védekezés igazság szerint egy soha véget nem érő folyamat. A ragadozó madarakat segítő T-fákat viszont akár folyamatosan is kint lehet tartani a területen, kivéve akkor, ha valamilyen gépi munka elvégzését akadályoznák, vagy a növényzet magassága már nem tenné lehetővé a ragadozó madarak számára a táplálékszerzést. Egy ülőfa szinte fillérekből, akár a telephelyeken sokfelé előforduló fa hulladékból is előállítható. Segítségével viszont a rágcsálók kordában tartása igen sok esetben gyakorlatilag ingyen, a környezet vegyszerekkel történő szennyezése nélkül elvégezhető.
