A kalászosok esetében, főleg, ha kaszálás után takarmánynak használják őket, néhány mérgező gyomnövény nagy veszélyt jelenthet az óvatlan felhasználóra. Biotermesztésben viszonylag sok helyen előfordul az országban a szép, lila virágú konkoly (Agrostemma githago) a különböző kalászos állományokban. Kiváló indikátor növény, mivel gyakorlatilag valamennyi, a kalászosokban alkalmazott herbicidre rendkívül érzékeny. Jelenléte azt bizonyítja, hogy a területet még elsodródás útján sem érte semmiféle herbicid hatás. Ugyanakkor nagyon mérgező növény.
Tipikus gabona gyom, együtt virágzik és érik a gabonákkal. A szemtermésbe nem tud bekerülni, mivel magjait még a betakarító gépek is elválasztják a gabonától, de lekaszálva, vagy szecskavágóval betakarítva a zöld gabonát ez a mérgező gyomnövény könnyedén bekerülhet a haszonállatok tömegtakarmányába.
Konkoly fiatal egyedei
Érdekesség, hogy a búza és a konkoly együttélése évezredek óta ismert. Előfordul a Bibliában, mint a rossz és a gonosz szimbóluma. Ugyanakkor régóta felfigyeltek arra, hogy a konkolyos táblában nagyobbra nő a búza és ez a pozitív allelopátia tudományos igazolást is nyert. Egyes mediterrán kultúrákban a konkolyt a föld termékenységének jeleként tisztelik. A vegyszerezés aranykorában olyan mértékben megritkult az előfordulása, hogy már 1993-ban védetté nyilvánították Magyarországon is. Lehet, hogy a herbicidhasználat gabonákban kimeríti a természetkárosítás tényállását? Magánkezdeményezésre a konkoly 2021-ben elnyerte az Év vadvirága címet.
Virágzó konkoly őszi búzában
Szintén problémát okozhat a kalászosok, de akár a kaszálóként használt gyepterületek esetében a selyemkóró, vagy vaddohány (Asclepias syriaca) jelenléte is. Ez a rendkívül mélyen húzódó gyökértarackjaiból kihajtó, évelő gyom szinte mindenütt jelen van az országban. Legeltetés során az állatok gondosan kikerülik, de pl. a szenázsba keverve már nem ismerik fel és elfogyaszthatják.
Selyemkóró fiatal egyedei
Szegény selyemkóró komoly karriert futott Európában és nálunk is. Behurcolása után az európai botanikus kertek és uradalmi díszkertek éke lett. Innen kivadulva lassan terjedni kezdett, a kiterjedt kolóniák alakulását tovább segítette számos kísérleti ültetvény létesítése az 1940-es években, amikor mint rostnövény és gumi alapanyag (l. még gumipitypang) hazai termelésének lehetőségét látták benne. A méhészek rákaptak a felhagyott ültetvényekre, sőt új területeket is telepítettek, mert a selyemkóró méz rendkívül alacsony pollen tartalma miatt hamar népszerű és eladható termék lett. A selyemkóró hivatalos besorolása: idegenhonos özönnövény.
Védekezési lehetőségek
A mérgező gyomok esetében a konkoly a könnyebb ellenfél. Bár a szegfűfélék közé tartozik, de szélesebb a levele, mint egy rendes szegfűé és gyomfésűzéssel eléggé jól kitisztogatható az állományból. A selyemkóró ugyanakkor gyökértarackos (G3 életforma) gyom, amelyet még konvencionális termesztés mellett sem egyszerű eltüntetni a területről. Mivel gyakran foltszerűen jelenik meg, célszerű az ilyen foltokat külön betakarítani és az ott termett biomasszát komposztálásra, zöldtrágyának felhasználni. A kezdeti, egy–egy szálas fertőzések esetén nem marad más, mint a kapával, vagy más célszerszámmal történő manuális eltávolítás.
Mind a toxin és alkaloid termelő gombák, mind pedig a mérgező gyomnövények esetében a legfontosabb, hogy felismerjük a mérgező élőlényt, tisztában legyünk az általa potenciálisan okozható veszéllyel. Ezek ismeretében még mindig kisebb rossz egy–egy adott terület termésének részleges elvesztése, mint egy haszonállatot, vagy embert érintő mérgezés és következményei.
