A különböző kalászos gabonák levélzetét a tavasz során nagyon sokféle kórokozó támadhatja meg. A fotoszintetizáló felület vesztesége a termést nagymértékben képes csökkenteni, így ezen kórokozók ellen a védekezésre mindenképpen gondolni kell.
A levélzetet támadó kórokozók egy része biotróf életvitelű, csak élő, zöld növényi részeket fertőznek és csak azon képesek életben maradni. A tápnövény akár részleges elhalásával a rajta levő biotróf kórokozók is elpusztulnak. Ebbe a csoportba tartozik a gabonalisztharmat (Blumeria graminis), valamint a különböző rozsdagombák. A lisztharmat egyes gabona fajokra specializált változatai minden gabonafélénken megtalálható. Jelenléte látványos ugyan, de súlyos kártételt csak szélsőségesen fogékony fajtákon képes okozni.
Erős lisztharmat fertőzés fogékony őszi búzán két védekezés után
A rozsdagombák sokkal inkább monofág fajok. A fekete rozsda, vagy szárrozsda (Puccinia graminis) az egyetlen kivétel, mivel (különböző gabona fajokra specializált változatai révén) valamennyi gabonánkon jelen lehet, sőt bizonyos esetekben egyes rasszok egyik gabonáról a másikra is átmehetnek. Ebben a tekintetben leginkább a búza változat régebbi rasszai járnak az élen, mivel időnként átmennek az akkor még zöld, megfertőzhető tavaszi árpára is. Ez a szélsőséges pusztító erejű kórokozó szerencsére eléggé ritka hazánkban, bár a klíma melegedésével nyaranta egyre többször érkezik a mediterrán vidékekről, vagy Afrikából uredospóra advekció, amely már többször okozott mini járványokat az Alföld egyes területein.
A búza levélrozsdája (Puccinia recondita) sokkalta gyakoribb. Előfordul, hogy télen sikeresen áttelel a búza állományokban, de számottevő kárt csak délről történő uredospóra „import” esetén szokott előidézni. A búzához hasonlóan a rozsnak, árpának, zabnak is megvan a saját levélrozsdája és mindegyik képes lehet akár súlyos kártételek okozására is.
Búza levélrozsda
Kialakulóban lévő, erősen sporuláló sárgarozsda pusztula-csíkok
A kórokozók másik része nekrotróf, azaz élő növényi részeket támadnak meg, de szaporodni már az elhalt felületen szoktak. Ez a kórokozó csoport nem pusztul el akkor sem, ha a tápnövény elpusztul alatta. Döntően növényi maradványokon telelnek át, bár legtöbbjük már ősszel megfertőzve a növényeket azok lombozatán micélium formájában is áttelel. Ebbe a csoportba is tartoznak olyan kórokozók, amelyek súlyos, akár a teljes termést veszélyeztető kártétel előidézésére is képesek. Ilyen pl. az árpa esetében a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres). A zab barna levélfoltossága (Drechslera avenae) hihetetlenül nagy fungicid ellenállóságával tűnik ki a többiek közül. Ezt a kórokozót még konvencionális termesztési feltételek mellett sem könnyű feladat kordában tartani. Szerencsére nagyon nedvesség igényes és hazánkban eléggé ritka is.
Az árpa hálózatos levélfoltossága képes egész állományokat megsemmisíteni
Drechslera avenae erőteljes fertőzése zabon
Ramuláriás levélfoltosság őszi árpán
Akár biotróf, akár nekrotróf életmódú kórokozók is veszélyeztetnék a gabona vetéseket, a gazdálkodóknak nagyon sok lehetőségük van a jelenlétük és károsításuk ésszerű keretek közé szorítására. Már a környező területek előző évi gabonáinak betakarítása után érdemes figyelni a tarlókat, árvakeléseket. A tarlók mechanikai ápolása, a tarlómaradványok minél jobb talajba juttatása hatékonyan csökkentheti a nekrotróf fajok esélyeit a szaporodásra. A talajművelés, vagy egy jól kivitelezett zöldítő állomány képes lehet az árvakelések visszaszorítására, ezáltal a kórokozók nyári túlélésének megakadályozására.
Kellő időben, nem hónapokkal az optimális időpont előtt elvégezve a vetést nem csak a virózisok, hanem a gombás megbetegedések mértéke is nagymértékben csökkenthető.
A helyes fajtaválasztáson növénykórtani szempontból nagyon sok dolog múlik. Bio termesztési környezetben mindenképpen célszerű olyan, komplex rezisztenciával rendelkező fajtákat termeszteni, amelyek az adott gabona faj valamennyi betegsége ellen elfogadható védelmet nyújtanak.
Itt nagyon fontos kiemelni azt, hogy ne totális védelemre törekedjünk, hanem egy elfogadható szintre. A totális szintű, más néven vertikális rezisztencia gyakran monogénes eredetű, azaz egyetlen gén kódolja egy adott kórokozó adott rassza(i) ellen. A kórokozók ugyanakkor élni szeretnének és általában pár éven belül kifejlődik és sok esetben széles körben el is terjed egy új rassz, amely ellen az az egyetlen gén, amely a korábban domináns rassz ellen hatásos volt, teljesen hatástalan lesz. A búzát veszélyeztető rozsdák között több ilyen eset is volt az ezredforduló környékén. Termesztői szempontból sokkal értékesebb a több gén által kódolt horizontális rezisztencia. Itt az adott kalászos faj adott betegségének valamennyi rasszával szemben van olyan szintű védettség, amely lehetővé teszi a profitábilis termesztést. A nemesítői fajtaleírásokban, vagy az állami (NÉBIH), köztestületi (GOSZ – VSZT), integrátori (KITE) szervezésű kísérletek publikált eredményeiben a különböző fajták rezisztenciális tulajdonságairól pontos és kellően friss információk nyerhetők.
Minden termelő esetén csábító, hogy megrendelői kérésre ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező speciális igényeket kielégítő fajtát termesszünk. Ugyanakkor az ilyen fajták esetében rendkívül nagy a kockázata annak, hogy a fajtában egyes szélsőségesen jó minőségi paraméterek növénykórtani szempontból rendkívül rossz tulajdonságokkal járnak együtt. Amennyiben lehetséges, tartózkodjunk az ilyen fajtáktól és az olyanoktól is, amelyekről növénykórtani szempontból semmit sem lehet megtudni.
Bár ökológiai termesztésben – a közhiedelemmel szemben – ritkán szokott előfordulni súlyos, védekezési szükséghelyzetet előidéző fertőzés, de ennek lehetősége sosem zárható ki. A biotróf kórokozók a bio termesztésben elmaradó nitrogén túlfogyasztás miatt kevésbé találják meg életfeltételeiket egy bio állományban, mint egy – esetleg erősen túltrágyázott – konvencionális állományban.
Fungicides védelemre hazánkban a bio termesztésben is van némi lehetőség. A lisztharmat ellen a kén jelenleg is engedélyezett, használható. Melegben perzselhet, amely elsőként a toklászok kifehéredésében nyilvánulhat meg. A többi kórokozó ellen a réz hatóanyagú készítmények alkalmazása javasolható akkor, ha elszabadulna valamelyik kórokozó a lombozaton. Általában elegendő egy jól időzített kezelés kombinált hatóanyagú készítménnyel, pl. Bordóilé+Kén NEO SC. Mivel kontakt hatású hatóanyag mindkettő, így a kalászos kultúrák lombozatának minél jobb lefedése érdekében célszerű lehet a szokásosnál nagyobb permetlé mennyiség használata, illetve – ha van ilyen gépünk – a légzsákos permetezővel való kijuttatás. Célszerű lehet néhány próbát végezni az „élesben történő” kezelés előtt, hiszen a levegő rásegítéssel és a megnövelt permetlé mennyiséggel akár túl is lőhetünk a célon és a gombaölő szerek jó részét a lombozat helyett a talajra juttatjuk le. A minél jobb felületi borítás érdekében egy engedélyezett tapadásfokozó készítmény használata is indokolt.
