Gyapottok-bagolylepke elleni védekezés öko módszerekkel

A kukorica-, szója-, cirok- és magkender-termesztők számára ezt a veszélyes kártevőt nem igazán kell bemutatni. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) szinte minden növényt károsíthat, amelyen a peterakás idején generatív szervek (bimbók, virágok, termések) találhatóak. Gyomokon, kertészeti kultúrákon épp úgy képes kifejlődni, mint a fontosabb szántóföldi növényeken. Ellene mind konvencionális, mind pedig biotermesztésben védekezni kell, különben súlyos közvetlen és közvetett károkat képes okozni szinte valamennyi, általa megtámadott növényen. 

A gyapottok bagolylepke hernyói a generatív részeket fogyasztják

A gyapottok-bagolylepke egy olyan vándorlepke faj, amely igazság szerint „belső vándor" fajnak tekinthető, mivel élettere nem különül el élesen a téli és a nyári időszakban egymástól. A telet a Balkán-félszigeten tölti és tavasszal ott hozza létre első, nem túl forró, kiegyenlítettebb hőmérsékletű évjáratokban akár második nemzedékét is. A tavasz végén, amikor az ottani időjárás már túlzottan száraz és forró ahhoz, hogy ott virágozzanak még a növények, a kártevő szinte teljes populációja elindul észak felé. Követi a kultúrnövények és gyomok virágzásának, termés-érlelésének északra történő húzódását. Hazánkban ez a károsító áttelel ugyan, de a tél folyamán a túlélési rátája meglehetősen gyatra. Báb alakban képes ugyan áttelelni, és a telelés során nem is annyira a téli hideg, a fagyos környezet okozza a nagy mortalitást, hanem a sokszor vízzel telített, levegőtlen környezet. A hazánkban áttelelt populáció mérete jelentéktelen, így a kártétel szempontjából releváns, sokszor szélsőségesen nagyméretű, dél felől érkező inváziós populáció és utódnemzedékei azok, amely Magyarországon a nagy gazdasági kártételért felelősek. 

A károsító speciális életmódjának fő oka az, hogy az imágók fertilitásához mindenképpen tokoferolra van szükség, amely csak generatív növényi szervekben található meg. Bár az imágók is látogatják a virágokat (ez pl. a napraforgó esetében igen jól megfigyelhető), de imágóként nem képesek ezt a számukra szükséges anyagot felvenni (a szájszervük sem alkalmas rá). 

Így a hernyókra hárul az a nemes, de számunkra meglehetősen káros feladat, hogy a virágok, termések elfogyasztásával ezt a nélkülözhetetlen anyagot felvegyék. E tevékenységük során ezért a meglehetősen falánk hernyók szinte minden növényi generatív szervet hajlandóak elfogyasztani, amellyel a rágóik elbírnak. Nyilvánvalóan a már kőkeményre érett termésekkel, mint amilyen pl. a kukoricaszemek állapota szeptemberben, már nem bír el a hernyók rágója, így az ekkorra már hatalmasra duzzadt hazai gyapottok bagolylepke populáció kétségbeesetten keres bármilyen olyan növényt, amelyen még elfogyasztható állapotú generatív szerveket talál. 

A nyár végére drasztikus mértékben felszaporodott károsító ebben az időszakban leginkább már csak a késői vetésekben (kukorica, cirok, szója), a szélsőségesen hosszú tenyészidejű fajták, hibridek állományaiban, illetve döntő részben a másodvetések növényállományaiban tud esetenként totális mértékű károkat okozni. 

Gyapottok-bagolylepke hernyói szóján

Gyapottok-bagolylepke hernyója paradicsomon

Rendkívül nagy kárt tudnak okozni szabadföldi és fólia alatti kertészeti kultúrákban, paradicsomban, paprikában, nemcsak azzal, hogy berágnak a termésbe, hanem a sérülés miatt meginduló romlási folyamat elindításával is. 

A gyapottok-bagolylepke hazánkban 2–3 nemzedéket képes évente felnevelni. A kártétel szempontjából mindenképpen meghatározó, hogy délről, a Balkán–félsziget irányából bevándorló populáció mikor éri el hazánkat, és a megérkezés idején az egyes kultúrák mennyire képesek „kiszolgálni" a beözönlött imágók peterakás iránt támasztott igényeit. 

A károsító rajzása, a populációk mozgása szerencsére ennél a károsítónál kiválóan előrejelezhető. 

Gyapottok-bagolylepkék idei első nagy fogása (Szeremle, 2023.06.05.)

Szerencsés esetben (pl. nagy populáció vándorlása esetén) akár szabad szemmel is érzékelhető a károsító imágóinak északi irányban történő vándorlása az ország déli részein. A vándorlepkék igen sokszor az uralkodó északnyugati széllel szemben repülnek, és ha egy hagyományos vándorlási útvonalon június elején megállunk, akkor sokszor láthatunk egy irányba repülő bagolylepkéket, amelyek a talajt „kopírozva" a kisebb légellenállás miatt az aljnövényzet fedezékét kihasználva nyomulnak észak felé. 

A kihelyezett feromoncsapdákban ekkor hirtelen a 2–3 nap alatt befogott 1–2 db imágó helyett sokszor olyan magas értéket is elérhet a fogás, hogy még a varsás típusú csapdák kapacitása is kimerül. Érdemes ilyenkor gyakrabban ellenőrizni a csapdákat, és szintén érdemes megfigyelni a befogott lepkék szárnyainak állapotát, kopottságát. A hazánkban kifejlődött lepkék nem sokat repültek, így szárnyaik épek, mintázatuk tiszta. A délről jövő, jó pár száz kilométert repült egyedek szárnyai viszont nagyon le vannak harcolva. A tépett végű szárnyak, a szinte felismerhetetlen mintázat egyértelműen jelzi a csapda üzemeltetőjének, hogy hosszú útról érkezett vándor jószágot sikerült befogni. 

A szexferomoncsapdák kiváló előrejelző eszközök. Ugyanakkor ne essünk túlzásokba a használatuk során! Sajnos az utóbbi években rendszeresen megfigyeltük, hogy a gyapottok–bagolylepke feromoncsapdák tömegesen fogják a minden gazdálkodó és a környezet számára is rendkívül hasznos beporzó szervezetek közül a földi poszméh (Bombus terrestris) egyedeit. Éppen ezért a kihelyezett csapdák számát igyekezzünk minimalizálni, és feleslegesen ne sokszorozzuk azok számát! 

Amíg a feromoncsapda-gyártók ezt a problémát megbízhatóan meg nem oldják, addig semmiképp se helyezzünk ki a szükségesnél több csapdát! Sajnálatos módon e csapdák elméletileg tökéletes szelektivitása itt csorbát szenvedett, és nem célszerű felesleges adatokért többezer hasznos rovart beáldozni a környezetünkből. 

Bár a gyapottok bagolylepke elől „elbújni" nem lehet, de nem igazán szerencsés olyan kultúra termesztésébe fogni, amely egy adott időszakban az aratás után (amikor már a rendkívül népes migráló populáció megérkezett hazánkba) egyedül nyújt elfogyasztható táplálékot a kártevőnek. Ősszel pl. a másodvetésű szója gyakran azért kerül nagy bajba, mert a széles nagy határban már csak az az egy kultúra nyújt még nem kemény, azaz megrágható, ehető generatív részeket az éhes hernyók számára. Ilyen területeken akkora fertőzési nyomás alakulhat ki, amely ellen a védekezés gyakorlatilag lehetetlen.  

A gyapottok–bagolylepke esetében leginkább úgy tudunk agrotechnikai megoldásokkal védekezni a károsító ellen, ha mindenképpen igyekszünk elkerülni, hogy az adott kultúra, illetve más potenciálisan tápnövénynek tekinthető kultúrák közül akár az alsó, akár a felső végletbe kerüljünk, azaz nagyon korai vagy nagyon késői vetésünk, majd virágzó állományunk legyen. Ez gyakorlatiasan azt jelenti, hogy ne lógjunk ki a „tömegből"! Miért is? Egyszerűen azért, mert egy beáramló nagyobb populáció a megérkezése időpontjában, vagy egy, már itthon kikelt populáció a kelés pillanatában nem mindegy, hogy mennyi potenciálisan tápláléknak tekinthető növényt talál. Éppen ezért, ha a mi gazdaságunk az egyetlen széles e határban, ahol szuperkorai, FAO 100 – 200-as kukorica van vetve (lehetőleg jó korán, mivel így éri meg igazán), akkor ne csodálkozzunk nagyon, hogy a délről bezúduló lepkenépesség a mi kukoricaföldünket fogja mindennél jobban „szerencséltetni", hiszen közel és távol ez lesz az egyetlen olyan kukorica, amely már június közepén címert és csövet is nevel! A környék összes, a generatív szervekre veszélyes kártevőjét sikerülhet ezzel oda gyűjteni! 

Bio termesztés során a gazdálkodóknak leginkább Trichogramma fürkészek, a Bioline fürkészdarázs II (Trichogramma brassicae) vagy Trichoplus (Trichogramma pintoi és Trichogramma evanescens) makroszervezetek használata válhat be. A kihelyezést a peterakás kezdetére kell időzíteni és ügyelni kell arra, hogy semmiféle zavaró tényező (esőztető öntözés pl.) ne akadályozza legalább az első napokban a hasznos paraziták tevékenységét. Ha kémiai védelemben gondolkozunk, egyes Bacillus thuringiensis var. kurstaki hatóanyagú készítmények használata engedélyezett, de hatásuk tényleg csak a nagyon fiatal hernyók ellen lesz kielégítő. A Laser inszekticid használata szintén engedélyezett bio termesztésben, de itt is célszerű ügyelni arra, hogy minél fiatalabb károsító állományt érjen a kezelés.  

E tekintetben a hazai növényvédelmi gyakorlat szerencsére meglehetősen jól fejlett. Több olyan (gyártó által kifejlesztett, fürkészdarazsakat tartalmazó készítmény van forgalomban, amely engedélyezett és igencsak hatékony a gyapottok–bagolylepke ellen. Ilyen a Bioline fürkésdarázs (Trichogamma brassicae) és a Trichoplus Trichogamma evanescens és Trichogamma pintoi). Ezek kizárólag petefürkészek, így kihelyezésüket akkorra kell időzíteni, amikor a kártevő peterakása zajlik. 

A gyapottok-bagolylepke petéi aprók, víztiszták és rendkívül nehezen észlelhetőek a megtámadott növényen. Éppen ezért célszerűbb a feromoncsapdás eredmények alapján időzíteni a fürkészek kihelyezését. Gyakorlatilag a rajzáscsúcs után pár nappal már érdemes kihelyezni a parazitoidokat tartalmazó diszpenzereket. Mivel ezek a fürkészdarazsak meglehetősen rövid életűek, így az elnyújtott, szakaszos kihelyezés erősen javallott. Egy nagyobb, alternatív célszervezeteket erősen nélkülöző kukoricaföld esetében a fürkészdarazsaknak csak ez az egyetlen módszer biztosíthatja, hogy a nyár közepétől sokszor már folyamatossá váló bagolylepkerajzás mellett biztosítani tudják a kártevő kellő mértékű parazitálását. 

Egy igazi biogazdaságban ugyanakkor ügyelnek arra (is), hogy a környezeti diverzitás minél nagyobb legyen, így ott a természetes fauna parazitoid szervezeteire is számítani lehet. Ugyanakkor még ilyen környezetben is számítani kell arra, hogy a parazitoidok mesterséges kihelyezésével lehet csak kellő mértékben korlátozni a kártevő gyapottok-bagolylepke populációját. Ez alapvetően a lepke vándorló jellegéből adódik, mivel a kártevő akár napok alatt egy alkalmas területen megtöbbszörözheti a létszámát. Erre egyetlen parazitoid szervezet sem lehet felkészülve. 

Ez az a védekezési módszer, amelyre egy biogazdaságban csak a legvégső esetben kerülhet sor. Akkor, amikor már a korábban említett védekezési lehetőségeket kimerítettük (vagy megfeledkeztünk róluk) és a károsító már közvetlen kártételi veszéllyel fenyeget. Elsőként a Bacillus thuringiensis var. kurstaki hatóanyagú készítmények használata jöhet szóba, amit tekinthetnénk akár biológiai védekezésnek is, de a kijuttatás módja miatt soroljuk ide. Ezek a rovarölő szerek döntően más fajú lepkék hernyói ellen hatékonyak. Bagolylepkehernyók ellen hatásuk (a hernyók előbelének eltérő kémhatása miatt) sokkalta gyengébb és inkább csak a fiatal hernyók esetében hoz kielégítő eredményt. Ugyanakkor fiatal hernyókból álló populáció ellen azért eredményes lehet. Fontos, hogy minél fiatalabb hernyók ellen vessük be ezeket a készítményeket. Akár még részben preventív módon, azaz a peterakás időszakában kijuttatva is eredményesek. Ugyanakkor a már kifejlett, vaskos, tarka hernyók esetében ne nagyon várjunk elfogadható eredményességet. 

A legvégső megoldásként a biotermesztésben is engedélyezett, spinozad hatóanyagú Laser készítmény használata javasolható. Ez a rovarölő szer is inkább a fiatalabb hernyók ellen hatékony, de ha érintkezésbe tud lépni az idősebb lárvákkal, úgy azokat is elpusztítja. Itt inkább azon múlik a hatékonyság, hogy a célszervezet, azaz a hernyók mekkora eséllyel tudnak találkozni a kijuttatott készítménnyel. 

A gyapottok–bagolylepke hernyói alapvetően fénykerülők, és ez a tulajdonságuk idősebb korukban csak egyre jellemzőbb lesz. Éppen ezért rágják be magukat pl. a kukoricacső csuhélevelek alatti részébe is. Ha olyan növényen kénytelenek táplálkozni, ahol nincs lehetőség az elbújásra, akkor nappal is a felszínen vannak jelen (pl. a szója esetében), de ha tehetik, akkor kerülik a fényt. Ezáltal viszont döntően olyan helyeken tartózkodnak általában (főleg idősebb korukban), amelyet permetező szerekkel elérni nem, vagy csak részlegesen lehet. Ráadásul a fejlettebb hernyók ellen a legjobb készítmények hatékonysága is eléggé gyenge. Éppen ezért mindenképpen a még fiatal lárvák ellen célszerű védekezni.