Ökológiai Fitoplazma Menedzsment (ÖFM): Az aranyszínű sárgaság és az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés ajánlott technológiája ökológiai művelésben

Az aranyszínű sárgaság betegség (azaz Flavescence dorée – FD) kórokozóját (’Candidatus Phytoplasma vitis’) szőlőn először 2013-ban észlelték Magyarországon.
A kórokozó – habár Európában honos – az egész EU területén karantén károsítónak számít, ezért nálunk is bejelentésköteles. A betegség tüneteinek felismerése tehát kardinális jelentőségű. Az említett fitoplazma kórokozó önmagától terjedni nem képes, csak szaporítóanyaggal, vagy kabóca vektorok révén terjed. A kórokozó fő vektora az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), mely jelenléte hazánkban 2006-óta ismert. A fitoplazma tulajdonképpen ezen amerikai kabócafaj európai megjelenésével vált az itteni szőlőültetvények létét veszélyeztető károsítóvá. Mivel a fitoplazma ellen közvetlenül nem lehetséges a védekezés, ezért, többek között, a szőlőkabóca egyedszámának tartósan alacsonyan tartásával lassítható a kórokozó terjedése. A növényvédő szerek palettájának folyamatos szűkülése miatt azonban a kabóca kémiai alapú állományszabályozása egyre nagyobb kihívás a szőlősgazdák számára. Különösen nehéz helyzetben vannak az ökológiai szőlő-bor ágazat szereplői, lévén, hogy az ökológiai gazdálkodásban a kabóca ellen használható készítmények száma még alacsonyabb, áruk pedig jellemzően magasabb. A kabóca ellen használt nem szelektív rovarölő szerek alkalmazása pedig nem utolsó sorban ellentétes a természetközeli művelés lehetőségét kereső (elsősorban ökológiai) szőlőtermelők céljaival. Jelen írásban bemutatjuk az „Ökológiai Fitoplazma Menedzsment” (ÖFM) módszerét, azaz részletesen tárgyaljuk, milyen beavatkozásokkal akadályozhatjuk az FD terjedését, illetve, hogy a vektor kabócafaj állományszabályozása hogyan valósítható meg hatékonyan az ökológiai művelésben, agrotechnikai módszerek és az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szerek segítségével.

Az FD és a szőlőkabóca elleni védekezés három alappillérre épül: 

1 – megértés: Jelen növényegészségügyi probléma okozója nem egy „átlagos” károsító, hanem a fitoplazmát fenntartó növények (rezervoárok), a fitoplazma maga, és a fitoplazmát terjeszteni képes kabócák (vektorok) közötti komplex kapcsolatrendszer húzódik mögötte, vagyis egy ún. fertőzési „lánc”. Ennélfogva, ahhoz, hogy a fertőzési láncot eredményesen megszakíthassuk, szükséges annak minél alaposabb ismerete és a fertőzési folyamat megértése. 

2 – azonosítás: Fontos az FD tüneteinek minél korábbi azonosítása, illetve az amerikai szőlőkabóca (mint fő vektor) felismerése. Az FD azonosítását, valamint a vektor felismerését segítik a Nébih aloldalán található információs anyagok, így a betegség és a vektor részletekbe menő ismertetésére nem térünk most ki. 

3 – beavatkozás: Preventív, reaktív és monitoring célú beavatkozások összessége szükséges a hatékony védekezéshez, ideértve a fitoplazma rezervoárok (elsősorban a tünetes tőkék) eltávolítását és minden olyan beavatkozást, ami direkt vagy indirekt módon alkalmas a vektorok egyedszámának csökkentésére, vagy az egyes beavatkozások hatékonyságának növelésére. 

Fontos szem előtt tartanunk, hogy az FD járvány megállítása nem lehetséges pusztán az amerikai szőlőkabóca állományának növényvédő szeres szabályozása révén, hanem a betegség elleni védekezési stratégia „beavatkozás” részébe – különösen ökológiai művelésben – be kell építenünk minden olyan praktikát, ami csökkenteni képes egyfelől a fertőzési nyomást, másfelől a vektorok egyedszámát. Nevezzük ezért az FD és az azt terjeszteni képes vektorok elleni – részben a természet erőforrásaira és agrotechnikai elemekre támaszkodó – ökológiai művelésmóddal kompatibilis beavatkozások összességét „Ökológiai Fitoplazma Menedzsment”-nek. Az ÖFM egyes pontjainak ismertetésekor megemlítjük a betegséggel, valamint a vektorral kapcsolatos azon információk is, melyek szükségesek a fertőzési folyamat, illetve a fertőzési lánc működésének megértéséhez.

Az ÖFM–et alkotó gyakorlatok összessége 13 + 1 pont köré szerveződik, melyet az 1. táblázat foglal össze:

1. táblázat. Az Ökológiai Fitoplazma Menedzsment (ÖFM) elemei

– Önképzés és tudásátadás: Kiemelten fontos az önképzés és az érintett munkatársak rendszeres képzése/tájékoztatása az FD és az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésben, mert a kórokozó fertőzött szaporítóanyag és a kabóca vektor által gyorsan terjed, nagy kárt okoz (akár a teljes ültetvény kivágásával járhat), és csak pontos felismeréssel, időben végzett megfigyeléssel, valamint következetes, szakszerű beavatkozásokkal tartható kordában. Az ökológiai gazdálkodás szigorú előírásai miatt a betegség és a vektor felismerése, a helyes agrotechnika ismerete és a pontosan és okszerűen időzített növényvédő szeres kezelés létfontosságú. Ezért a naprakész tudás és a jól betanított csapat elengedhetetlen a szőlőültetvény egészségéhez és a termésbiztonsághoz. 

– Fertőzésmentes szaporítóanyag használata: A fertőzésmentes szaporítóanyag használata alapfeltétele a szőlőültetvény kezdeti, fitoplazmától való mentességének. Mivel a betegség ellen a közvetlen védekezés (vagyis a növények „meggyógyítása”) jelenleg nem lehetséges, csak a megelőzés hatékony. Ezért létfontosságú, hogy a telepítéshez Nébih–minősítéssel rendelkező, ellenőrzött szaporítóanyagot vásároljunk, amelyhez minden esetben jár származási igazolás és növényútlevél. Ezek igazolják, hogy az oltványok ellenőrzött termelőtől származnak, rendszeresen vizsgálták őket, és megfelelnek az előírt követelményeknek. A Nébih a hazai előállítású szaporítóanyagokat külön gondossággal mintázza és ellenőrzi, ezért érdemes magyar szaporítóanyagot választanunk.

– Tünetek megjelenésének monitorozása: A fitoplazmafertőzés tüneteinek rendszeres monitorozása azért kulcsfontosságú, mert az FD korai stádiumban sokszor csak enyhe, más betegségekkel, hiánytünetekkel könnyen összetéveszthető szimptómákat mutat (1. kép). Ha a gazda vagy a munkatársak gyakran járják a területet, értőn figyelik a levelek elszíneződését, a hajtások fásodásának elmaradását vagy a fürtök torzulását, akkor a fertőzött (vagy gyanús) tőkék viszonylag gyorsan azonosíthatók. A korai felismerés lehetővé teszi a beteg tőkék mielőbbi eltávolítását és a kötelező védekezési lépések elvégzését, ami jelentősen csökkenti a kórokozó terjedésének ütemét, és megóvja az ültetvényt a kipusztulástól. Ökológiai gazdálkodásban, ahol korlátozottabbak a növényvédő szeres beavatkozási lehetőségek, különösen fontos a fertőzés megjelenésének mielőbbi észrevétele. A Nébih honlapján láthatjuk az FD tüneteit és olvashatunk a felismerésükről.

– A kabócapopuláció monitorozása: Ez a művelet elsősorban az alapi levelek rendszeres átvizsgálásával, valamint sárga/zöldessárga ragacslapok kihelyezésével végezhető. A lárvák egyedszámának megállapítására irányuló növényvizsgálatot érdemes május első heteiben elkezdenünk. Ehhez egy bevált módszer például a következő: a helyszín négy különböző pontján véletlenszerűen kiválasztott 5–5 szőlőtőkén nézzünk át tőkénként 5–5 darab levelet a hajtások alapi részén és számoljuk meg a lárvákat a levélfonákon (mert ott fejlődnek). Érdemes védekeznünk, ha a 100 levélen eléri, vagy meghaladja a lárvák száma az 5–10-et. A sárga/zöldessárga ragacslapokat (melyek a kifejlett kabócák megfigyelésére alkalmasak) június második felében/végén érdemes kihelyezni, nagy ültetvény esetén annak több pontjára, ugyanakkor hektáronként egy-két lapnál többet nem érdemes használnunk. A lapokat hozzávetőleg 1,5 méteres magasságba, jól látható helyre helyezzük ki, úgy, hogy a lombozat semmiképp se fedje azokat. Az imágónál a védekezési küszöb 4 egyed/ragacslap 10 nap alatt (tehát hetente, de legalább 10 naponta célszerű az ellenőrzésük). Az amerikai szőlőkabóca különböző alakjainak monitorozásához ajánlott a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara részletes útmutatóját követnünk (link). A monitorozás azért létfontosságú, mert így pontos képet kaphatunk arról, mikor jelennek meg a különböző fejlődési alakok és hozzávetőleg mekkora a kabócanépesség az ültetvényben. Ez az ismeret segít időben és célzottan elvégezni a kötelező védekezést. Az ökológiai gazdálkodásban (de integrált művelésben is) ez azért fontos, mert a beavatkozások csak egy szűkebb időablakban hatékonyak, és a késlekedés jelentősen növelheti az aranyszínű sárgaság terjedésének kockázatát. A rossz időben, vagy feleslegesen végzett növényvédő szeres beavatkozások pedig fölösleges környezetterhelést okoznak. 

– Tünetes tőkék eltávolítása: A gyanús, vagy egyértelműen FD-re utaló tüneteket mutató tőkéket azonnal jelentsük a Nébih vagy az illetékes vármegyei Kormányhivatal szakemberei felé (link). A hivatal szakembereinek intézkedése után a lehető legrövidebb időn belül vágjuk ki és semmisítsük meg ezeket a tőkéket. Az FD járványos terjedésének megállítása szempontjából egyértelműen a fertőzött tőkék eltávolításának van az egyik legnagyobb szerepe. A kivágás előtt, amennyiben a tőkéken van még lomb, lehetőleg permetezzük le ezeket (csak engedélyezett készítményekkel), hogy a tőkéken még esetlegesen ott-tartózkodó kabócák ne tudják tovább vinni a fertőzést. Nagyon fontos, hogy jelen helyzetben nem spórolható meg az ültetvényünk rendszeres bejárása. Ha gyanús, de nem egyértelmű tüneteket mutató tőkét észlelünk, egy-két héten belül térjünk vissza hozzá és szemlézzük újra, keresve a betegség jellegzetes tüneteit. Amennyiben fertőzött tőkét találtunk az ültetvényünkben, annak környezetére is fordítsunk kiemelt figyelmet. A következő évben az újabb fertőzött tőkék 80%-os valószínűséggel a korábban azonosított fertőzött tőke ~22 méteres vonzáskörzetében fognak megjelenni. 

– Fontosabb fitoplazma rezervoárok eltávolítása: A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmának több törzse/változata ismert, melyek jellemzően némileg eltérő gazdanövény-körrel rendelkeznek. A szőlőn (Vitis spp.) járványos mértékben megjelenő fitoplazma variáns főbb gazdanövényei, jelenlegi ismereteink szerint, az erdei iszalag (Clematis vitalba), a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és a közönséges mogyoró (Corylus avellana). Ezekről a növényekről több kabócafaj is átviheti a fitoplazmát a szőlőtőkékre, ugyanakkor ültetvényen belül egyértelműen az amerikai szőlőkabóca képes ezt a kórokozót járványos mértékben terjeszteni. Ha a közelben nincs jelen olyan növény, amely gazdája lehet a fitoplazmának, akkor az kizárólag fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet be a területre. Ezért az említett főbb gazdanövények egyedeinek eltávolítása a szőlőültetvényekből és azok közvetlen környékéről erősen ajánlott. Emellett fontos a kósza szőlőtőkék és kivadult szőlőalanyok eltávolítása is, mert utóbbiak tünetmentesen is fenntarthatják a fitoplazmát. A sorköztakaró, lágyszárúakból álló aljnövényzettől ugyanakkor nem érdemes tartani, mert ezen növényfajok sem a fitoplazma, sem a szőlőkabóca számára nem optimális gazdák.

– Káros szomszédság felszámolása: Több kutatás szerint is a szőlőkabóca populáció mérete és az FD tüneteket mutató tőkék ültetvényen belüli elhelyezkedése elsősorban a szomszédos, nagy kabócanépességet fenntartó (és fertőzött) szőlőültetvények jelenlétével függ össze. Ezért a nem megfelelően kezelt, elhanyagolt szomszédos szőlőültetvények jelentik a legkomolyabb fertőzési forrást. Ennek oka, többek között, hogy megfelelő metszés hiányában sokkal sikeresebb a szőlőkabóca áttelelése az elhanyagolt ültetvényben. Továbbá gyakran az alany is kihajt, kontrollálatlanul burjánzik az ilyen helyeken, amelyet a kabócák különösen kedvelnek. És persze a tüneteket mutató tőkék sem kerülnek időben felismerésre, eltávolításra. Ha ilyen területek találhatók a szomszédságunkban (legyen szó ültetvényről vagy házikertről), feltétlenül vegyük fel a tulajdonossal a kapcsolatot és tájékoztassuk a probléma kockázatairól, a szükséges teendőkről. Az intézkedésre (akár a hatóság bevonásával) feltétlen szükség van. Ez a helyzet nem az, ahol elnézhető a szomszéd felületesebb hozzáállása a problémához. Az amerikai szőlőkabóca példányok többsége jellemzően 30 méternél nem jut messzebbre, ugyanakkor egyes egyedek akár 200 méternél messzebbre is elrepülhetnek. Figyelembe véve ezeket a terjedési távolságokat, elsősorban a közvetlen szomszédságunkban érdemes rendezni az áldatlan állapotokat. 

– Tőkék kondíciójának erősítése: A kondíció erősítésének összetett szerepe van. A legyengült, stresszelt tőkék kevesebb olyan vegyületet (például táplálkozásgátló vegyületeket) képesek termelni, melyek gátolni, vagy legalább nehezíteni képesek egyes kártevők nagymértékű felszaporodását. Sok kártevő eleve a stresszelt vagy agyonhajszolt növényeket részesíti előnyben. Emellett a szőlőkabócánál ismert, hogy kifejezetten vonzzák a sárguló és pirosodó levelű tőkék (illetve a sárga és piros szín úgy általában). A szőlőlevelek sárgulhatnak/pirosodhatnak fitoplazma-fertőzés következtében is, de más okok is állhatnak a legyengülés vagy sárgulás mögött (például tápelemhiány). Emellett az egészséges és erős tőkék jobban tolerálják a kórokozó jelenlétét is, sőt, megfigyelték, hogy a szőlőtőkék néha természetes úton kigyógyulnak a fertőzésből. A tőkék spontán gyógyulására azonban ne várjunk (bejelentésköteles károsító terjedési gócpontja!), ugyanakkor a jelenség rámutat arra, hogy a szőlő „immunrendszere” bizonyos esetekben képes felülkerekedni a fertőzésen. Tehát a tőkék kondíciójának javításával azok kevésbé lesznek vonzóak a szőlőkabóca számára, azokon feltehetőleg kisebb mértékben tudnak a kabócák felszaporodni, és a fertőzést is jobban tolerálják a növények. Fontos megjegyezni, hogy a jó kondíció alatt nem az erőteljes növekedés értendő. Az erőteljes növekedési erélyű tőkék sokszor hamarabb elpusztulnak a betegségben, mert a fitoplazma a háncsrész szállító szöveteiben akadályozza az anyagforgalmat, így az erőteljes növekedésű egyedek tápanyagforgalma könnyebben/hamarabb össze tud omlani. Ezért elsősorban nem a nitrogénutánpótláson, hanem a növény ellenállóképességének erősítésén, az immunválaszok aktiválásán, valamint a stressztényezők csökkentésén van a hangsúly. Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazható termésnövelő és növény kondicionáló készítmények megtalálhatók a NAK (ÖMKi munkatársak által írt) kiadványában (link), mely készítmények közül számos alkalmas a növényi kondíció javítására, mikro- és makroelemek utánpótlására. Ajánljuk még a témában az Agroformers által kiadott, az „Aranyszínű sárgaság – A szőlő immunválaszainak aktiválása a fitoplazmával szemben” c. gyakorlati kiadványt is (link).

– Szakszerű és alapos metszés, venyigekezelés: A szőlőkabócának évente egy nemzedéke fejlődik, a tojásai a szőlő kérgébe/kéregrepedéseibe süllyesztve vészelik át a telet. Tojásait elsősorban a nóduszok környékére és a 2–4 éves tőkerészekre rakja, ugyanakkor az idősebb tőkerészeket is használja ilyen célból, míg az egyéves vesszőkre csak elenyésző mértékben kerülnek tojások. Így helyes metszéssel eredményesen gyéríthető a szőlőkabóca egyedszáma. Metszés során figyeljünk oda, hogy a tojásrakás szempontjából feltehetően legpreferáltabb 2–3 éves tőkerészekből a lehető legkevesebbet hagyjuk a tőkén. A metszési nyesedéket semmiképpen se hagyjuk a tőkék alatt, hanem legalább a sorközök közepére dobjuk (innen már a kelő lárvák csak kis valószínűséggel találnak vissza a szőlőre), de még jobb, ha onnan is eltávolítjuk. A metszési nyesedék eltávolításával önmagában 9–25 %-os mértékű egyedszámbeli csökkenést lehet elérni a kabócapopulációban. A nyesedék égetése nem feltétlenül indokolt, de jelenleg zárlati területen kötelező, míg nem zárlati területen lehetséges megoldás az aprítás és talajba dolgozás is. A venyigekezelési kérdésekkel kapcsolatban mindig kövessük a Nébih és a Kormányhivatal utasításait. 

– Szakszerű zöldmunka, sarjhajtások eltávolítása: A szőlőkabóca lárvák kifejezetten preferálják a sarjhajtásokat (különösen az amerikai alanyból fakadókat), és alapvetően is a hajtások/vesszők alsóbb leveleinek fonáki oldalán tartózkodnak. A fiatal lárvák még nem röpképesek, és csak folyamatos táplálkozással maradnak életben. Eltávolításuk a levélről, vagy a levéllel együtt, ezért hatékony védekezés ellenük. A sarjhajtások eltávolításával érdemben csökkenthető a szőlőkabócák egyedszáma, ezért ezt a műveletet lehetőleg még május folyamán végezzük el. Emellett érdemes a többi hajtáson/vesszőn is eltávolítani az alsóbb leveleket (akár nagy nyomású levelező géppel, mely az alsóbb levelekkel együtt a lárvákat is gyérítheti), illetve fontos a jól átpermetezhető lombfelület kialakítása is. 

– Biológiai sokféleség fenntartása: Szőlőültetvényünk idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát a biológiai sokféleség megőrzésén/fenntartásán és a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatásán keresztül tudjuk fokozni. Az amerikai szőlőkabóca természetes ellenségeit illetően nem sok ismeret áll rendelkezésünkre. A szőlőkabóca tojásait néhány kisebb hártyásszárnyú tudja parazitizálni, mint például egyes parányfürkészek (Mymaridae). A szőlőkabóca lárváinak ragadozását megfigyelték már fülbemászók (Forficulidae), rablópoloskák (Reduviidae), zengőlegyek (Syrphidae), bársonyatka-alakúak (Trombidiformes), pókok (Philodromidae, Salticidae) és kaszáspókok (Opiliones) részéről. A lárvát/imágót legalább hatféle ollósdarázsfaj (Dryinidae), egyes csupaszemlegyek (Pipunculidae) és egy hazánkban ritka fémdarázsfaj (Chrysididae), az Elampus bidens is képes parazitizálni, habár utóbbi fémdarázsfaj csak köztesgazdának használja a szőlőkabóca lárváját, így azt közvetlenül elpusztítani nem tudja. A predációs és parazitáltsági ráta egy-egy ágens részéről jellemzően 1 % alatti, és egyelőre az erre irányuló vizsgálatok a faj eredeti elterjedési területén, Észak-Amerikában sem találtak olyan természetes ellenséget, melyet specifikusan, egyúttal hatékonyan be lehetne vetni a szőlőkabóca ellen. Magyarországon egyetlen megfigyelést leszámítva (lásd a képen) egyáltalán nincs ismeret a szőlőkabóca ragadozóiról. Feltehetőleg elsősorban a generalista ragadozóknak (például pókok, ragadozó poloskák) lehet szerepe a szőlőkabóca gyérítésében. A generalista ragadozók támogatására az egyik legjobb módszer a terület heterogenitásának növelése kisebb élőhelyfoltok létrehozásával (erdősáv, hagyásfák), illetve a sorközökben virágos évelőkből álló talajtakaró aljnövényzet kialakítása. A virágos talajtakaró növényeknek több hasznuk is van, például védelmet biztosítanak az eróziós folyamatok ellen, javítják a talajállapotot, kiegyenlítettebbé teszik az ültetvény klímáját (hőstressz mérséklés), és komplex módon támogatják a hasznos ízeltlábúakat. Az ÖMKi kutatási eredményei azt mutatják, hogy a virágos sorköztakarók még a szőlőtőkéken is képesek növelni a generalista ragadozók egyedszámát, ezzel összefüggésben pedig a szőlőkabócák kevésbé tudnak felszaporodni az ilyen környezetben. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez. A virágzó állományok jelenléte esetén pedig a kabóca elleni permetezések során méhkímélő technológiát célszerű alkalmazni, hogy a szőlőültetvényekbe csalogatott hasznos ízeltlábúakat minél kevésbé károsítsuk. 

– Növényvédelmi gépek felülvizsgálata/karbantartása: Sokszor a nem megfelelő kijuttatási technológia következménye, hogy nem érjük el az adott növényvédelmi kezelés potenciális hatékonyságát. Ügyeljünk a növényvédelmi gépek megfelelő karbantartására, tisztítsuk ki a fúvókákat, ellenőrizzük a gép szórásképét, valamint a permetlé-fedettséget. Jól karbantartott gépparkkal hatékonyabban léphetünk fel a szőlőkabóca ellen. Ökológiai művelésben kardinális, hogy a permetezőgéppel véletlenül se juttassunk ki biogazdálkodásban tiltott növényvédő szert. Különösen párhuzamos művelés (öko és nem öko) esetén, vagy nem saját gép használatakor a permetező előzetes tisztítása, vízzel és az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szerrel való átmosása kiemelt jelentőségű. A tankkeverék elkészítésekor ügyeljünk a megfelelő pH beállítására is. 

– Vektor növényvédő szeres állományszabályozása: A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara ajánlásával összhangban (link), ökológiai művelésben is javasolt elvégezni a koratavaszi olajos lemosást a kabócatojások számának gyérítése céljából. Habár a szakma véleménye nem teljesen egységes az olajos lemosás kabócatojás-gyérítő hatékonyságát illetően, laboratóriumi vizsgálatok arra utalnak, hogy megfelelő fedés esetén a kelő lárvák egyedszáma akár 80 %-kal is csökkenthető olajos lemosással. Fontos megjegyezni, hogy az olajos lemosás egyéb kártevők (pajzstetvek, atkák) egyedszámát is képes csökkenteni, illetve például a Nevikén vagy az Olajos Rézkén egyes kórokozók áttelelő képleteit is gyéríti. Törzstisztítás mellett (amennyiben van rá lehetőségünk) tovább növelhető a lemosó kezelések hatékonysága. A Nevikén Extra esetében lehetőségünk van őszi lemosásra is, melyet lombhullás előtt elvégezve a lisztharmat áttelelő képleteit nagyon hatékonyan tudjuk gyéríteni. Bár kötelező védekezésnek jelenleg nem fogadják el, napraforgó olaj + Heliosol felhasználásával kiváló lemosó koktél készíthető, mely keveréket ősszel 3 %-os, koratavasszal 2 %-os, később 1 %-os töménységben célszerű kijuttatni. Arra vonatkozóan ugyanakkor nem áll rendelkezésre ismeret, hogy az őszi+tavaszi lemosás együttesen hatékonyabb-e a szőlőkabóca tojásai ellen, mint csupán egy lemosó kezelés. Zárlat alatt lévő területen a koratavaszi olajos lemosás elvégzése jelenleg kötelező. 

Ökológiai termesztésben a vegetációs időszakban alapvetően a spinozad és a narancsolaj tartalmú készítmények kijuttatása engedélyezett, valamint 2026-ban újra szükséghelyzeti engedélyt kaptak a piretrin és az azadirachtin hatóanyagú készítmények is. A jelenleg hazánkban szőlőkabóca ellen kijuttatható ökológiai gazdálkodásban engedélyezett hatóanyagok hatékonysága – korábbi szabadföldi vizsgálatok alapján – elég széles skálán mozog. Ha a lárvák gyérítése szempontjából nézzük a hatékonyságot, akkor a leghatékonyabbnak a piretrin és a spinozad hatóanyagok tekinthetők; előbbi átlagosan ~77 (45–93) %-os, utóbbi ~72 (70–74) %-os hatékonysággal képes a lárvákat gyéríteni. A narancsolaj tartalmú készítmények és az azadirachtin hatékonysága elmarad az előzőekétől, előbbi átlagosan ~55 (39–62) %-os, utóbbi ~47 (7–82) %-os hatékonysággal vethető be a kabóca lárvák ellen. Ugyanakkor, amennyiben törekedni szeretnénk az ültetvényünkben a biológiai sokféleség megőrzésére, kerüljük a piretrin és a spinozad hatóanyagok használatát, ugyanis a felhasználható készítmények közül ez a kettő gyakorolja a legnegatívabb hatást a nem célszervezetekre, így a hasznos ragadozók számát is gyéríthetik. Amennyiben a szőlőkabócák egyedszáma nem indokolja, inkább válasszuk a narancsolaj és azadirachtin hatóanyagú készítményeket, habár ezek sem szelektívek, de kíméletesebbek a hasznos ízeltlábúakkal szemben. Az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett készítmények körét, külön megjelölve az ökológiai gazdálkodásban felhasználható készítményeket, megtaláljuk a KAP Nemzeti Irányító Hatóság közleményében (49/2026) (link). 

A 2026-ban ökológiai művelésben engedélyezett készítményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze. 

Megjegyzendő továbbá, hogy a szőlőben lisztharmat és szürkepenész ellen engedélyezett kálium-hidrogénkarbonát hatóanyagú VitisanSP, valamint a tapadásfokozóként/növényápolóként forgalmazott káliszappan tartalmú készítmények, mint például a Biosol Káliszappan vagy a Florimo, szintén alkalmasak lehetnek a fiatal lárvák gyérítésére. Utóbbi, káliumsó tartalmú készítményektől szabadföldi vizsgálatok tanúsága szerint közel ~30 (20–44) % körüli hatékonyságot várhatunk el a fiatal lárvák gyérítése kapcsán. 

Az amerikai szőlőkabóca lárvái jellemzően a szőlő fakadásával egyidőben kelnek. A fitoplazma kórokozóját utódaira átörökíteni a szőlőkabóca nem tudja, azt minden nemzedéknek táplálkozás útján újra fel kell vennie, ami időbe telik. A szőlőkabócának összesen öt lárvastádiuma van és jellemzően a harmadik lárvastádiumtól válnak fertőzővé a lárvák, amennyiben fertőzött növényen kezdték meg a táplálkozásukat. Innentől kezdve aztán életük végéig képesek a fitoplazmát terjeszteni. A kabóca lárvái az egyes, kettes és hármas lárvastádiumban a legvédtelenebbek, ezért elsősorban ebben a fejlettségi stádiumban érdemes növényvédő szerekkel beavatkoznunk ellenük. A koratavaszi lemosás mellett (a lombvizsgálat eredményétől függően) ezért két további növényvédő szeres beavatkozás javasolt a májustól június közepéig tartó időszakban, a fiatal lárvák ellen. Ezt kiegészítendő, ebben az időszakban a lisztharmat elleni védekezést érdemes 1–2 alkalommal kálium-hidrogénkarbonát hatóanyagú készítménnyel végezni, hogy további nyomás alá helyezzük a kabócalárvákat. A későbbiek során (opcionálisan) szükség lehet az imágók ellen is védekezni egy (ritkán két) alkalommal (ezt a sárga/zöldessárga ragacslapok fogása alapján tudjuk időzíteni). A növényvédelmi kezelések során törekedni kell rá, hogy a levelek fonáki oldalán is megfelelő legyen a permetlé fedettsége. A növényvédő szerek kijuttatására vonatkozó gyakorlati tanácsokért, keverési arányokért érdemes tájékozódni a Biocont Magyarország Kft. oldalán is. Fontos itt is kiemelni, hogy ha a sorközöket méhek látogatják, akkor a piretrin hatóanyagú készítmény nem használható és több készítmény is csak méhkímélő technológiával juttatható ki (lásd a hatályos engedélyokiratokban)! 

Az ÖKO támogatások kifizetésének egyik feltétele lett 2026-ban a szőlőkabóca elleni két védekezés. Védekezésnek az tekinthető, ami a KAP listán (49/2026 NIH közlemény), illetve a 2. táblázatban szereplő készítménnyel történik, így lehet lemosás, lárva, vagy imágó elleni beavatkozás is. Az alábbi infografikán (1. ábra) összefoglaljuk a szőlőkabóca ellen ajánlott ökológiai növényvédelmi tervet: 

– Összehangolt térségi védekezés: Ajánlott a szomszédos gazdákkal összefogva, összehangoltan végezni a növényvédőszeres-beavatkozásokat. Ez leginkább a kabóca röpképes kifejlett alakjainak megjelenésétől (jellemzően június végétől) válik kifejezetten fontossá, ugyanis így a szomszédból kisebb eséllyel települnek vissza a vektorok. 

Zárszó: Az FD járványos terjedésének megállítása és a védekezés az amerikai szőlőkabóca ellen nehéz feladat, ugyanakkor odafigyeléssel és az ÖFM módszereinek körültekintő alkalmazásával, „sok kicsi sokra megy” alapon eredményesen vehetjük fel a kesztyűt az említett károsítókkal. Az amerikai szőlőkabócával kapcsolatos fejleményekről és az ellene aktuálisan engedélyezett szerek listájáról mindenképpen tájékozódjon a Nébih honlapján is!
Segítségképpen az alábbiakban összefoglaltuk táblázatos formában a legfontosabb teendőket. 

3. táblázat. FD és amerikai szőlőkabóca elleni védekezés – gyakorlati összefoglaló gazdáknak (ökológiai művelés)

Dr. Mezőfi László és Dr. Drexler Dóra – Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi)

Jelen cikk rövidebb változata letölthető, pdf formátumban.

Az amerikai szőlőkabóca különböző fejlődési alakjai – letölthető plakát.