Levéltetvek elleni bio védekezés

A tavaszi-nyári kert egyik fontos kártevője a levéltetű. Több faj is károsíthat, és főleg a frissen növekedő, zöld növényi részeken, hajtásokon találkozunk velük, néha tömegesen is.

Több levéltetű faj gazdaváltó, azaz nyáron elhagyja a fásszárú fő tápnövényét és jellemzően lágyszárú növényekre migrál. Így tetvek ott is megjelenhetnek, ahol korábban egyáltalán nem volt fertőzés. Ugyanakkor azok a fajok is képesek ültetvényen belül relatíve gyorsan terjedni, melyek nyáron nem váltanak tápnövényt, mivel a fő (és egyetlen) tápnövény egyes példányai között van némi mozgás. Tehát kedvező körülmények esetén az intenzív hajtásnövekedés időszakában szinte mindegyik kultúrnövényünknél számíthatunk levéltetvek megjelenésére.

Fontos tudni, hogy az erősen metszett és/vagy túl sok nitrogénnel megtrágyázott gyümölcsfáink erőteljes vízhajtásokat fognak hozni, melyek kiváló feltételeket biztosítanak a levéltetvek számára! A helyesen elvégzett agrotechnikával kezdődik tehát a levéltetvek elleni védekezés! A vízhajtásokat távolítsuk el a növényekről, kerüljük az erőteljes visszametszést és ne juttassunk ki túl sok tápanyagot. Egy mérsékeltebben növekvő növényen a tetvek is kevésbé fogják jól érezni magukat és kevésbé tudnak felszaporodni. Tavaszi zöldségnövényeink tetvek elleni védelméről a Kezdd kicsiben, neveld nagyra! növényvédelmi sorozatunk 5. részében is szó esett.

Ökológiai gazdálkodásban a tetvek ellen felhasználható például az egyszerű anyagok közül a csalán kivonat. Mivel a levéltetvek eléggé esetlen jószágok, akár egy erősebb vízsugárral (slaggal) is komolyabb pusztítást tudunk végezni közöttük.

A növényvédő szerek közül vegetációs időben 1,5-2%-os töménységben a napraforgó olaj tartalmú Biola-agro és 0,5-1%-os töménységben (egérfüles állapotban inkább 1%-os) a Vektafid alkalmazható. A koncentráció betartása nagyon fontos, mivel ezek a készítmények ilyenkor már könnyedén fitotoxikus tüneteket válthatnak ki a kultúrnövényből. A perzselés esélyének csökkentése érdekében érdemes továbbá a kora reggeli vagy esti órákat választani a permetezésre. Ezen kívül a Biosol-káliszappan 1-2,5 %-os koncentrációban is alkalmas lehet a kártevők lemosására a lombozatról.

Bármelyik védekezési módot is választjuk, törekedjünk arra, hogy a permet vagy lemosó víz elsősorban a levelek fonákára jusson, mivel a levéltetvek is általában ott vernek tanyát. Kisebb fertőzésnél a kézi letisztítás, a vizes slagozás vagy pl. a káliszappan és a paraffinolaj hatóanyagú szerek beválhatnak, és tapasztalataink szerint a narancsolaj tartalmú készítmények is eredményesen alkalmazhatóak.

Egyes fajokat, mint például a fekete cseresznye-levéltetűt (Myzus cerasi) vagy a közönséges levélpirosító alma-levéltetűt (Dysaphis devecta) sajnos nehezen érhetjük el, mivel a szívogatásuk hatására a levelek összepödrődnek, emiatt ellenük leghatékonyabban a koratavaszi olajos lemosópermetezéssel védekezhetünk. A besodródott levelek védelmében élő levéltetveket már nem lehet növényvédő szerekkel elérni. Ezért is fontos az olajos lemosással, és még virágzás előtt, pirosbimbós állapotban azadirachtin hatóanyaggal megkezdeni a védekezést az első levéltetű kolóniák kialakulásakor. Az azadirachtin a neemfa terméséből kivont hatóanyag, amely meggátolja a szívogató életmódot folytató rovarok táplálkozását, lassítja szaporodásukat. Mivel az almát károsító levéltetűfajok, így a szürke-almalevéltetű (Dysaphis plantaginea) és a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) fajok áttelelő tojásai, illetve az abból kikelő ősanyák már a virágzás előtt a fán vannak, az azadirachtin használata már ilyenkor indokolt lehet.

Ezen kívül tovább ronthatjuk a levéltetvek károsításának esélyeit, ha az őket fogyasztó ragadozó szervezeteket segítjük. Ezt úgy érhetjük el, ha a tetveket oltalmazó hangyákat távol tartjuk a levéltetű-telepektől. A hangyák ugyanis nem önzetlenül védik a tetveket, hanem az általuk ürített mézharmatért cserébe. Nagyapáink még rendszeresen használtak a levéltetveket ápoló hangyák elleni ragacsos/enyves öveket. Az enyves övek megakadályozzák a hangyák a lombkoronába történő feljutását, így a levéltetvek szabad prédává válnak számos ragadozó számára, melyről itt olvashatnak bővebben. Ugyanakkor az enyves övek más ragadozók mozgását is akadályozhatják, így az enyvezés helyett inkább alternatív cukorforrások (pl. cukoroldatos etető, pár naponta újranedvesítve, hogy ne száradjon be) a fák tövéhez történő kihelyezését javasoljuk, melyek szelektíven csak az édesszájú hangyákat tartják távol a fától.