A takácsatkák igen polifág kártevők, így sok kultúrában számíthatunk a károsításukra. A kiszáradástól a takácsatkákat védhetik a saját szövedékük és a bolyhosabb levelek levélszőreiben is menedéket találhattak. A takácsatka-fertőzés kezdeti kárképe: kifakulnak, elszürkülnek, torzulnak a levelek. A fonákjuk az atkák fonalaitól és a levedlett lárvabőröktől porosnak tűnik.
Alapvetően a takácsatkák visszaszorításában segíthet, ha próbáljuk elkerülni a számukra kedvező környezet kialakulását, ami a száraz, páraszegény, és meleg környezet. Ilyen körülmények mellett fokozott megjelenésre számíthatunk. A takácsatkák esetében télen a nőstény a fás szárú növények esetében a kéregrepedésekbe rejtőzve telel, ilyen esetben megoldás lehet a téli lemosás például paraffinolajjal. Az atkákat ragadozó ízeltlábúak támogatásával és a számukra megfelelő környezet kialakításával segíthetjük a kártevők egyedszámának gyérítését. Zárt termesztőberendezések (fóliasátor, üvegház) esetében mi magunk is telepíthetünk be ragadozókat, amelyek az atkákkal táplálkoznak (pl. Macrolophus pygmaeus ragadozó poloska, Amblyseius andersoni ragadozó atka), vagy alkalmazhatunk kevébé drasztikus, ökoban engedélyezett készítményeket, mint a Beauveria bassiana gombaspórát tartalmazó Naturalist. Az atkák gyérítésre is alkalmas kénkészítmények rendszeres alkalmazása a biokertekben kellő mértékben csökkentheti a kellemetlen kártevő populációját. A csalán kivonat általában minden növényen bevethető atkafertőzés esetén.
