Járványt nem okoz minden évben, de valamilyen szinten mindig számíthatunk a szőlőlisztharmatra. A lisztharmat (Erysiphe necator) elsősorban nedves és meleg időjárási körülmények között terjed jól. A kórokozó megjelenése függ továbbá a fajta egyedi érzékenységétől, fogékonyságától, és függ az adott tőke környékén kialakuló mikroklímától.
Egészen kevés csapadék – vagy akár a szőlőtőke szomszédságában zöldségfélék öntözése is – eredményezheti a lisztharmatnak kedvező mikroklíma kialakulását. Az utóbbi évek időjárása, azaz kevés esővel, hajnali párával társuló magas hőmérséklet már minden évben jellemző és ez ideális környezet a lisztharmat fejlődéséhez (pl. a kánikulai napot követő csillagfényes éjszaka után általában számíthatunk a harmatra, így a fertőzésre is). Egyes fajtáknál, így pl. a Kékfrankos, Portugieser, Leányka, Rizlingszilváni, Kadarka, Olaszrizling, Chardonnay, stb. biztosan számíthatunk a lisztharmat megjelenésére, különösen, ha a közvetlen szomszédságban fertőzött növényállomány van. A lisztharmat terjedése a helyi időjárás függvénye és ez szabja meg a permetezések gyakoriságát is. Ebben csak a szőlősgazda tud dönteni.
A lisztharmat tüneteit jól ismerjük. A zöld növényi részeken, a felületüket behálózó gombafonalakból és a rajtuk képződő spórákból (konídiumokból) álló fehéres-szürke bevonat képződik a virágzaton, a fiatal fürtökön, a hajtásokon és a leveleken is. Tehát mindig a növény felszínén marad a gomba, az csak „szívókacsokkal” kapaszkodik a levél bőrszövetébe. A gombaháló szorításában torzulnak a levelek, kirepednek a duzzadni akaró szőlőszemek, ezzel ideális táptalajt biztosítva pl. a szürkepenésznek, a darazsaknak, a muslincáknak.
A lisztharmat két formában telelhet át. Egyik esetben a gombafonalak a rügypikkelyek alatt bújnak meg, innen lisztharmatosan, „zászlós hajtással” fakad a szőlő. Gyakoribb azonban, hogy azokkal az apró göbökkel (ivaros áttelelő képletekkel, ún. kazmotéciumokkal) telel át, melyek a nyár végén alakulnak ki a leveleken. Szeptemberben a jó szeműek szabad szemmel is felfedezhetik a szőlőleveleken ezeket az apró sárga göböket, melyek belsejében bújnak meg a tavaszi fertőzést indító ivaros spórák. A göbök később vastag falúvá és feketévé alakulnak. Ezek már kibírják a hideget és a növényvédő szereket is, így tud áttelelni a gomba. A göböcskék az őszi esőkkel lemosódnak a kordonkarra, támberendezésre, és tavasszal innen lövik ki az első fertőzést beindító spóráikat. Ezek az ivaros spórák nehezek, nem szállnak messzire a széllel, nem a szomszédból jönnek, a mi növényünkön nevelődtek. A súlyuk miatt, éppen csak eljutnak a kordonkarokhoz és a talajhoz legközelebbi kis levélkékhez.
Ha a szezon elején az esős időjárás nem jár számottevő lehűléssel, akkor számítanunk kell a lisztharmatra. Ha a tünetek már megjelentek a levélen vagy a fürtön, akkor nagyon nehéz lesz blokkolni a tovább terjedést. A cél az, hogy ne történjen meg a fertőzés, a berepülő gombaspóra már gombaölő szerrel lepermetezett növénnyel találkozzon. Ezt hívják megelőző (preventív) védelemnek. A lisztharmatra fogékony fajtákból álló ültetvényekben a lisztharmat ellen folyamatosan védekezni kell. Fontos, hogy a virágzásig ne engedjük felszaporodni a lisztharmatot. Különösen akkor kell erre odafigyelni, ha az előző évben nagy gondot okozott a lisztharmat.
Lisztharmat tünetei szőlőn
A szőlő lisztharmata ellen alapjában véve a kénes gombaölőké a főszerep. Bármelyik kén hatóanyagú terméket választhatjuk. A virágzásig elegendő a kén, és addig akár emelt dózissal is kijuttathatjuk a kéntartalmú termékeket. Ha virágzásig nem biztosítottunk megfelelő védelmet, akkor ebben a fenológiai fázisban már nagyon nehéz megfogni a fertőzést, amely végső soron akár az egész termést elviheti a virágok elpusztításán keresztül. Később még a fiatal bogyókat is képes fertőzni a kórokozó, amelyek emiatt kirepedeznek, sérvesek lesznek vagy parás felszínűek. A kén mellett használható még a kálium-hidrogénkarbonát hatóanyag is, a második levél kiterülésétől egészen a bogyók zsendülésig, 3-7 naponta.
A védekezést virágzás után is folytatni kell, lehetőleg nagy lémennyiséggel, jó fedéssel, kén, vagy kálium-hidrogénkarbonát hatóanyagú készítményekkel. A fürtkezdemények megjelenésétől az érés kezdetéig bevethetők még a narancsolaj hatóanyagú készítmények is. A narancsolaj hatásmechanizmusa egyszerű, szárító hatással bír. A permetlé jobb terülése és tapadása érdekében érdemes növényi olaj alapú, illetve alkohol-etoxilát tartalmú segédanyagokat is bekevernünk.
Új biológiai növényvédő szer a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzsét tartalmazó készítmény is, mely kisleveles állapottól a teljes szezonban, lombhullásig használható. Ha a szezonban később – akár az időjárási körülmények szerencsétlen alakulása miatt – mégis erős lisztharmat fertőzés következik be, bő lémennyiséggel elvégzett káliszappanos lemosás segíthet. Az egyszerű anyagok – tehát olyan anyagok, amelyeket élelmiszerként használunk, és hagyományosan növényvédelmi céllal is alkalmazhatók – közül több is, így a zsurlófőzet, nátrium-hidrogénkarbonát (szódabikarbóna), lecitin, tejsavó, tehéntej, fűzfakéreg is használható, a használati leírások elérhetők a NÉBIH honlapján.
Szüret után, még lombhullás előtt, a szőlősgazdáknak még egyszer érdemes felvenni a permetezőgépet és elvégezni a kénes, vagy még inkább a kénes-olajos lomblemosást (például olajos rézkénnel), mellyel már a jövő évi termést védjük. Ekkor még érzékenyek a kazmotéciumok, elpusztíthatjuk, szó szerint lemoshatjuk ezeket a gombaképleteket. Ne feledjük, tavasszal elsősorban a saját tőkénkről fertőz a lisztharmat, így mindenki a saját lisztharmatáért felelős!
Szüret előtt kéntartalmú gombaölőszert már ne használjunk, mert a szezon végén kijuttatott kén megemelheti a must, majd a bor kéntartalmát is, befolyásolva annak minőségét, élvezeti értékét. Érdemes ilyenkor például a rövid várakozási idővel rendelkező kálium-hidrogénkarbonátot előnyben részesíteni. Augusztusban a szőlőben olyan növénykondicionáló használható, amely támogatja a szőlő érését, káliumot tartalmaz, erősíti a levél szövetét, és a levélfelület kémhatásának lúgos irányba történő módosításával teremt kedvezőtlen körülményeket a lisztharmat spórák csírázásának.
