A körtelevélbolhák szívogatásuk révén okoznak károkat a körtefák levelein és hajtásain, amely a levelek torzulását és a hajtásnövekedés lassulását okozhatja. Mézharmatürítésük következményeként korompenész jelenhet meg a leveleken, amely következtében a fotoszintézis gátlódhat, a levelek lehullanak. Nagyon fontos védekezési eszköz a kártevő ellen a fajtaválasztás, ugyanis a fajták érzékenysége különbözik. Emellett kiemelten fontos a megfelelő metszés, a vízhajtások eltávolítása és a szellős lombkorona kialakítása, valamint a túlzott nitrogénellátás kerülése. A körtelevélbolhák számának gyérítésére helyezhetünk ki télre hullámpapír öveket, amelyeket tavasszal eltávolítunk, ugyanis a kártevő a fák kéregrepedéseibe húzódnak télire. A körtelevélbolha fajok ellen a téli olajos lemosásmegoldás lehet. A virágzás előtt az áttelelő nőstények tojásrakását egy szárító hatású poliszulfidos (Agrokén, vagy Nevikén) vagy káliszappanos permetlével lehet visszafogni. Virágzás után használható a kaolintartalmú kontakt termék (Surround WP). Fontos kiemelni, hogy a termékek kijuttatásakor a teljes lefedettsége kell törekednünk, valamint hogy a lombkorona felső részében jellemzően nagyobb egyedszámban találhatóak meg az állatok. Emellett kiemelnénk még a természetes ellenségek védelmét és a számukra megfelelő, diverz környezet kialakítását, ugyanis számos ragadozó faj fogyasztja a levélbolhákat (katicák, fátyolkák, pókok), így segítségünkre lehetnek a kártevőgyérítésben.
A zivataros napok után két gomba terjedésével mindenképpen számolni kell. Érdemes azonban néhány dolgot megismerni e két gyakran előforduló kórokozóval kapcsolatban. A körterozsda kórokozója a Gymnosporangium sabinae gazdaváltó gomba, amely teljes életciklusához két gazdanövényt igényel. Főgazdái a különböző borókafajok, köztes gazdája pedig a körte. Ha körtefánkon észleljük a rozsdafoltokat, érdemes körülnézni saját kertünkben és a szomszédoknál akár 100 méteres körzetben is, hogy hol van esetleg olyan boróka, amely fertőzött és vannak látható, könnyen felismerhető tünetei. Ilyen az orsószerűen megvastagodott vessző és ezen az áprilisban megjelenő, jól látható sárgás, narancsvörös és néhány milliméter nagyságú lágy csapok, amelyek spórákat tartalmaznak. Ezek kiszóródását megakadályozása képpen a boróka fertőzött vesszőit ilyenkor le kell vágni és lehetőleg meg kell semmisíteni. Jó hír, hogy a faiskolák olyan boróka fajokat és fajtákat is forgalmaznak, amelyek már nem fogékonyak a körterozsdára, valamint a körtefajták között is lényeges különbség lehet a betegségre való fogékonyságban.
A körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina/Fusicladium pyrinum) a körte legjelentősebb betegsége. Egyes fajták, így a Kálmán körte, Vilmos körte, Téli esperes, Bosc kobak és Hardenpont téli vajkörte a fogékonyabb fajták közé tartoznak. A kórokozó a lehullott levelekről és a vesszőn kialakult varas fertőzésekről fertőz. A levelek színén és fonákán is láthatók a tünetek, enyhén kidomborodó sárgászöld foltokat látunk a levél színén, amelyek később sötétbarnává válnak. A hajtásokon kerek vagy ovális sárgászöld foltok jelennek meg, amelyek később berepednek, felhasadnak. A virág és a termés is fertőződhet. A fertőzött termések a varas foltok miatt deformálódnak, a héjuk parásodik. Erős fertőzés esetén jelentős lomb és termésvesztés következik be. Az almavarasodással kapcsolatban leírtak a körte esetén is alkalmazhatók. Azonban kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az almavarasodással szemben, a körtevarasodás a fás részeket is fertőzi (felrepedező, szürke kéreg) és a fertőzött fás részeken is képes áttelelni, így a beteg ágak eltávolítása és megsemmisítése is fontos.
