Hasznos rovarok a biokertben és agrárterületeken (katicák, fátyolkák, fürkészek)

A biokertek egyik legfontosabb része a gyakran vadvirágokkal, gyógynövényekkel tarkított virágsziget. Ennek a virágos kertrésznek nemcsak esztétikai szerepe van, hanem élőhelyet, nektárt és pollent biztosít a kertünkben élő hasznos élő szervezeteknek. A nagyobb területeken üzemszerűen gazdálkodóknak is ajánljuk az ilyen, úgynevezett biodiverzitási célú területek szakszerű kialakítását, sőt az úgynevezett zöldítési előíráshoz kapcsolódóan számszerűsítve is van ezek elvárható nagysága.

A hasznos rovarok, azaz kertünk kártevőinek természetes ellenségei gyakran életük egy meghatározott szakaszában, például a zengőlegyek, fátyolkák kifejlett egyedekként nektárral és pollennel táplálkoznak. A virágos élőhelyeket a kiskertekben foltokban, agrárterületeken akár 2-6 m vagy ennél is szélesebb sávokban ajánlják vetni. A kutatások szerint a megfelelő fajösszetételű virágos sáv számos kultúrnövény termesztése során is hatékonyan segíti a természetes ellenségek jelenlétét, és ezzel a kémiai növényvédelem (részbeni) kiváltását.

Egyéves, kétéves és évelő fajokat, vadvirágokat és termesztett fajokat egyaránt ajánlunk ezen élőhelyek kialakításához: körömvirág, büdöske, borágó, búzavirág, mézontófű, hajdina, tavaszi bükköny, pipacs, festő pipitér, erdei mácsonya, fehér somkóró, erdei mályva, gilisztaűző varádics, cickafark, szurokfű, lyukaslevelű orbáncfű, baltacím, réti margitvirág, réti imola stb. Ugyanakkor, ha lehetőségünk van rá, akkor elsősorban olyan vadvirágfajok közül válogassunk, melyek honosak nálunk és természetes módon is előfordulnak az adott környezetben. Sok fajból álló, folyamatosan virágzó terület kialakítása szükséges ahhoz, hogy az elvárt, a hasznos ízeltlábúak tevékenységét támogató hatás kibontakozhasson.

Intézetünknek nagyon ígéretes eredmények vannak az Élő Sorköz magkeverékkel kapcsolatban. Szőlőültetvényekben vizsgálva az Élő Sorköz magkeverékkel bevetett sorközökben már a vetést követő első szezonban megnőhet a vadméhek, parazitoid darazsak, zengőlegyek és pókok egyedszáma. A témában elhangzó előadás megtekinthető ebben a videóban. Fontos azonban, hogy ha ezt az utat választjuk, következetesek legyünk, és ne alkalmazzunk olyan rovarölő szereket, melyek a virágzó növényzettel odavonzott beporzókat, így többek között a méheket károsíthatják!

Amennyiben kialakítunk egy olyan kertrészt, amely élőhelyet biztosít a természetes ellenségeknek, és nem (vagy csak nagyon korlátozott mértékben) használunk kémiai rovarölőszereket, biztosak lehetünk abban, hogy a természetes ellenségek fel fognak szaporodni a kertünkben. Ma már azonban nemcsak a profi termelők, hanem a hobbikertészek számára is elérhetők kis kiszerelésben kereskedelmi forgalomban kapható, őshonos természetes ellenségek, amelyek betelepítésével gyorsítható a kert dinamikus egyensúlyának kialakulása. Persze a kertben mindig lesz valamennyi – jellemzően kis számú – levéltetű, különböző hernyó, nyű, lárva, de a számuk alacsony lesz, illetve arra hajlamosító környezeti körülmények esetén sem lesznek képesek zavaró mértékű felszaporodásra, mert a kertben ott élnek a táplálékláncban következő szintet jelentő élőlények, amelyek ezeket a növényi kártevőket fogják fogyasztani, így egyedszámukat csökkenteni.

A parazitoidokra jellemző, hogy a gazdaszervezetben fejlődnek ki, és végül el is pusztítják azt. A fürkészdarazsak, fürkészlegyek ilyen parazitoidok. A predátorok, azaz ragadozók a zsákmányállatot (jellemzően lágy testű rovarokat, levéltetveket, petéket, fiatal lárvákat) azonnal elfogyasztják, felfalják, ilyenek a katicabogarak, fátyolkák, futóbogarak, fülbemászók, ragadozó poloskák, vagy a vadászpókok.

Nagy hiba arra törekednünk, hogy egy adott kártevőt teljesen kiirtsunk a kertből/ültetvényből! Ugyanis egy kevés számú kártevő jelenléte szükséges ahhoz, hogy a hasznos ízeltlábúaknak legyen folyamatosan táplálékuk, így az egész szezon folyamán fenn tudnak maradni az adott helyszínen és egyből hozzá tudnak látni a kártevők gyérítéséhez, amint azok elkezdenek felszaporodni. Az agrárterületeken (és a biokertben) megtalálható különböző hasznos ízeltlábúakkal már több írásban/kiadványban is foglalkoztunk. Akik többet is meg szeretnének tudni ezen hasznos ízeltlábúakról és arról, hogyan segíthetjük tevékenységüket virágos növények ültetésével/vetésével, azoknak ajánljuk a következő tartalmak böngészését: link1, link2 és link3

Kereskedelmi forgalomban is kaphatók természetes ellenségek, például a kétpettyes katica, a “mini” petefürkész darázs, valamint különböző fonálférgek, amelyekkel a talajban élő lárvák (pl.: cserebogarak vagy vincellérek lárvái) ellen lehet védekezni. A továbbiakban a biokertekben természetes módon is előforduló gyakoribb hasznos rovarok főbb csoportjait mutatjuk be.

A kétpettyes katicák 4-5 mm hosszú őshonos rovarok, többnyire narancsszínű-piros szárnyfedővel, két fekete pöttyel, de előfordul, hogy fekete alapon piros pöttyös a megjelenésük. A lárvák szürke színűek, az oldalukon sárga foltokkal. Imágó alakban telelnek, és tavasszal is velük találkozhatunk először a kertekben. A peterakás után az imágók elpusztulnak, utána jelennek meg nagy számban a lárvák a kerti gyümölcsfákon, bokrokon, kora tavaszi, levéltetvekkel fertőzött zöldségeken, például zöldborsón, mákon. A lárva és a hosszú életű imágó is ragadozó, így teljes élettartama alatt igen jelentős mennyiségű levéltetűt, petét, puhatestű lárvát képes elfogyasztani.

A harlekinkaticát korábban biológiai védekezés céljából több országban is kijuttatták, majd a kijuttatott egyedek kivadultak, végül kialakult a nagyon kompetitív, inváziós populációja a fajnak, mely a világ nagy részén azóta elterjedt. Magyarországon az első példány 2007-ben egy fénycsapdából került elő, két évre rá, 2009-ben pedig már országszerte megtalálható volt, azóta az egyik leggyakoribb katicafaj az országban. Természetvédelmi szempontból problémás eset, mivel hatékonyabban táplálkozik, mint az őshonos katicabogarak, és ezért képes kiszorítani ezeket eredeti élőhelyeikről. A lárvája fekete, jól látható kitinsertékkel és narancssárga foltokkal az oldalán, a bábja fekete-narancssárga foltos, az imágó feje fehér, M formába rendeződött 5 fekete folttal. Egy egyed élete során lárvakora alatt napi akár 25, összesen 90-370 levéltetűt, az imágó napi 15-65 levéltetűt fogyaszt el. Kertészeti fórumokon gyakran kétségbeesve kérdezik milyen rovar károsít a kertben, mivel, ha van mit ennie, igen nagy számban fel tud szaporodni, és ilyenkor mind a lárva, mind a báb feltűnő. Nem kell tenni ellenük semmit, szépen le fogják tisztogatni növényeinket a levéltetvektől.

Szeretnénk felhívni egy, a kertekben gyakorta megjelenő rovarok csoportjára a figyelmet. A zöldfátyolkák jellegzetes zöld színű, vékony testalkatú, erekkel sűrűn hálózott hártyás szárnnyal rendelkező rovarok. Hazánkban több mint 20 fajuk ismert, ezek közül néhány vörösesbarna színre vált telelés előtt. Tojásaikat megtalálhatjuk növényeinken, amelyeket a 80-130 napig élő nőstények 0,8-1,2 cm hosszú nyéllel rögzítenek a lombozaton, egyesével vagy csoportosan, fajtól függően. A tojások 0,7-2,3 mm hosszúak, világosak. A kikelő lárva főleg levéltetveket, ezek hiányában azonban más, kisebb, a növényeken előforduló ízeltlábúakat is, így atkákat, egyéb rovarlárvákat is elfogyaszt, összességében mire bebábozódik, akár 3-400 levéltetűvel is végez. A kifejlett rovar (azaz imágó) nem ragadozó, táplálkozásához nektárra és virágporra van szüksége. A YouTube csatornánkon elérhető videóban bemutatunk egy eszközt, melynek segítségével a zöldfátyolkák tojásai begyűjthetők és áttelepíthetők, hasonlóképpen a ragadozó atkák áttelepítéséhez.

A petefürkész darazsak a zöldségeskertek hernyó kártevőinek, mint például a gyapottok-bagolylepke, káposztalepke, kukoricamoly és egyéb lepkehernyók petéibe rakják saját petéiket és az így kifejlődő lárva belülről falja fel a gazdaszervezetet. A lárva ezután bebábozódik, majd kikel, és fertőzi az újabb petéket. Kis kapszulában kell kihelyezni a petefürkészeket a kertben, a kikelő rovarok a közelben (azaz a kapszulától pár méter távolságra) megkeresik a gazdaszervezetet, és ameddig a tápláléklánc kitart, megtelepednek kertünkben. Ezeket a rovarokat évek óta használják profi zöldségtermelők is a kukorica, paradicsom, paprika, káposzta lepkekártevői ellen.

Ahogyan írtuk, a természetes ellenségek, ha kedvezőek a környezeti feltételek megjelennek és folyamatosan jelen vannak a kertekben. Ilyenek a levéltetű fürkészek is, melyek jelenlétét könnyű felismerni a felfújódott tetűmúmiákról. A képen látható tetem rózsa levelén károsító levéltetű múmiája. Levéltetű fürkészek is kaphatók kereskedelmi forgalomban, professzionális termelők rendszeresen használják őket is.