Gyomszabályozás bio veteményesben, vegyszerek nélkül

Ha a természetben körülnézünk, nem nagyon találunk szabad, azaz növények által fedetlen felületet. Ahol csak lehetséges, azonnal megjelenik az élet. A legzordabb sziklákon is, ha a repedésekben összegyűlik a szálló por, a szél vagy a madarak által odahordott magok csírázásnak, növekedésnek indulnak. Nem csoda tehát, hogy sokkal jobb feltételek között, vagyis az ágyásokban, az ágyások közötti területeken, a kert sarkában, a ház falánál, a térkövezett udvarokon is ugyanez történik.

De mégis hogyan tekintsünk a gyomnövényekre, egyáltalán mi tekinthető gyomnak? Ezt valójában maga a kertész dönti el. Amit nem szándékosan vetettünk, és jelenléte nem kívánatos, esetleg káros is, azt nevezzük gaznak, még akkor is, ha a természetes vegetáció része. Nem kell azonban minden gyomnövényt egyből kiírtanunk. A díszítő értékű, élő talajtakarónak alkalmas, beporzóbarát növényeket bátran meghagyhatjuk a kertben, mert számos olyan funkciót elláthatnak, amit a kultúrnövényeink nem biztos, hogy képesek biztosítani. Ilyen például a salátaként fogyasztható, talajt sűrűn betakaró kövér porcsin (Portulaca oleracea), ami árnyékolással segíti megtartani a talaj nedvességét, ugyanakkor nem kompetítora a magasra növő, termesztett zöldségnövényeinknek.

Mit tegyünk akkor, ha nem kívánatos gyomokkal találkozunk a kertben? A gyomok magról kelnek, vagy az évelő gyomok esetén a talajban található vegetatív részekről hajtanak ki. Legjobb, ha olyan körülményeket teremtünk a kertben, amelyek között a gyommagvak nem, vagy kevesebb sikerrel csíráznak. A gyommagvak csírázását a mag érettsége, nyugalmi állapota és a környezeti hatások összessége együttesen szabályozza. A legtöbb gyommagnak fényre, de legalábbis egy rövid ideig tartó fényimpulzusra van szüksége, hogy a csírázás meginduljon. Ha elzárjuk a fénytől, nem fog csírázni, vagy ha ki is csírázott, csak vegetál. Ezért, ha van lehetőség, takarjuk a talajt érett komposzttal, szalmával, fűnyesedékkel, esetleg kartonpapírral, agroszövettel. Szerves anyag használata esetén, minél vastagabb a talajtakaróréteg, annál jobban visszafogja majd a gyomok mellett a talaj melegedését és párolgását is. Készítsünk komposztot, de ha erre nincs lehetőségünk, vagy nem elég a mennyisége, a legtöbb településen begyűjtik a zöldhulladékot és komposztálják, kereskedelmi forgalomba hozzák. Fontos azonban, hogy a komposztnak is lehet élő gyommag készlete, így csak olyan komposztot használjunk erre a célra, ami érése során átment egy magas hőmérsékleti fázison, ami a gyommagvakat inaktiválta (ez kb. 65 celsius fok).

Társítsuk tudatosan a növényeket! A növénytársításnak komoly szakirodalma és aktív online-fórumai is vannak. Érdemes végigböngészni, megbeszélni a tapasztalatokat a gyakorlott kertésztársakkal. A sikeres növénytársítás kulcsa, hogy az egy ágyásba összeültetett növények együtt hatékonyabban töltik ki a teret, árnyékolják a talajt, fedik el egymás illatát, esetenként így tartják távol a kártevőket. Jó példákat meríthetünk Dr. Sárközy Péter és szerzőtársai Növénytársítások: Rokonszenv és ellenszenv a növények között című könyvéből.

Az állandóan taposott utakat vessük be taposást tűrő fűkeverékkel, melyet gazdagíthatunk további fajokkal (például az alacsonyra növő fehérherével, lándzsás útifűvel, komlós lucernával). A szőlő és gyümölcsfák alatt is legyen növényzet. Szőlőültetvényekbe saját, hatéves kutatásunk eredményei alapján az Élő Sorköz magkeveréket tudjuk ajánlani, mely honos, évelő fajokból áll, és többéves takarást biztosít, miközben magassága a szőlőültetvény kezelését is lehetővé teszi. Kertészeti boltokban, barkácsáruházakban, de diszkontokban is nagyon jó, több fajból álló virágkeverékeket lehet kapni, melyekkel a kert üres foltjait kitölthetjük. Ez sokszor odavonzza, illetve helyben tartja a hasznos élő szervezetek, beporzókat is.

Mindezek ellenére természetesen szükséges lehet a gyomlálás és a kapálás is. Egyes gyomnövények ellen csak komplex kezeléssel tudunk védekezni, ami igen idő- és energiaigényes, de szükséges ahhoz, hogy hogy el tudjuk kerülni a gyomirtószerek alkalmazását. Az apró szulák (Convolvulus arvensis) egy rendkívül ellenálló, gyorsan és hatékonyan szaporodó kúszónövény, ami joggal keseríti meg minden kertészkedő életét. A termesztett növényeinkre tekeredve azokat megfojtja, növekedésében korlátozza, emellett a fitoplazma kórokozót terjesztő sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus) gazdanövénye is. Mivel a burgonyaféléket fenyegető sztolbur fitoplazma ellen védekezni nem lehet, ráadásul a kórokozó teljes terméskiesést okoz, a védekezés alappillére, a gazdanövény elpusztítása. Ehhez azonban rengeteg türelemre van szükség, a szulák ugyanis nem csak magról, de vegetatív úton is gyorsan szaporodik, így csak kitartó gyomlálással és talajtakarással tudjuk legyengíteni a növényeket.

Tudnunk kell, hogy a NÉBIH Honlapján elérhető, 2023-as szerforgalmi jelentés alapján az egy évben összesen eladott növényvédőszer mintegy 40 %-a (9 239 tonna) gyomirtószer volt. Legnagyobb mennyiségben a glifozát hatóanyagú termékek kerültek eladásra és felhasználásra (1.034 tonna). Azzal is szembe kell néznünk, hogy a közterületek és ipari területek, esetenként útpadkák, vasúti vonalak, jelzőtáblák környéke nagy részét is glifozáttal, vagy hozzá hasonló hatású totális gyomirtószerekkel kezelik. A mérések szerint a glifozát jelen van mindenhol az élelmiszerekben, olyan termékekben is, amelyek előállítása során nyilvánvalóan nem használtak, nem használhattak technológiai okokból glifozátot. Ott van a felszíni vizeink nagy részében is. Ismert figyelemfelkeltő kampány volt, amikor az Európai Parlament félszáz képviselőjét megvizsgálva, kivétel nélkül minden résztvevő szervezetében kimutatták a glifozát jelenlétét, nem is alacsony mértékben. Valószínűleg mi se lennénk kivételek. Elgondolkodtató, hogy egy totális gyomirtószer hatóanyagot ekkora mennyiségben juttatunk a környezetünkbe, szervezetünkbe, évről évre. Azok a vizsgálatok pedig még inkább, melyek alapján a WHO potenciálisan rákkeltő anyagok közé sorolta a glifozátot.

Azt javasoljuk tehát, hogy az elgyomosodott területeket, az árokpartok környékét kaszálják, és ha kell, kapával tisztítsák, a díszkővel lerakott udvarokat seperjék és gyomlálják, esetleg használjanak perzselőt (a termikus eljárás nagyon hatékony a magról kelő gyomnövények ellen). A kertekben ne legyen fedetlen talajfelszín, és meglátják, kevesebb problémájuk lesz a gyomokkal!

A parlagfű pollenjétől sokan kínlódnak, a szántóföldeken is a legelterjedtebb gyom lett. Mindenképpen küzdjünk ellene! A legjobb, ha kigyomláljuk, azaz gyökerestől húzzuk ki, még a pollenszóródás előtt! Hasznos információkat találnak a NÉBIH weboldalán, a parlagfű bejelentő rendszerről. A NÉBIH tájékoztatása szerint a Ambrosia artemisiifolia var. elatior mellett terjedőben van a parlagfű ritka, Ambrosia artemisiifolia var. artemisiifolia változata – a korai virágzás ennek terjedésével magyarázható. A parlagfűvel borított területeken nyáron indulhat a kaszálás.