Ahol krumplit termesztenek, ott valószínűleg megjelenik a burgonyabogár is. A csíkos ivarérett imágó és a piros alapon fekete szemölcssoros lárvák már javában rágják a virágzó krumplit, a levelek fonákján pedig csoportokban sorakoznak sárga tojásaik. A burgonya tenyészidőszakának legnagyobb részében egyszerre találkozhatunk a bogár összes fejlődési alakjával, ami nagyon megnehezíti a védekezést. Még nagyobb gondot jelent az, hogy a krumplibogár gyorsan rezisztenssé válik a rovarölőszerekkel szemben.
Kétnemzedékes faj, a bogarak hosszú életűek, ezért a két generáció egybeolvad (pl. anya és lánya akár egyszerre is petézhet). Nem tudjuk egyetlen permetezéssel elintézni őket, együtt él a tojás, a lárva és az imágó. A kifejlett bogarak és a lárvák ellen is használhatók a (Saccharopolyspora spinosa nevű baktérium által termelt spinozád hatóanyagot tartalmazó) Laser és a Nexsuba készítmények, azonban használatuk házikertben nem felétlenül jó ötlet, egyrészt, mert a számunkra hasznos rovarokat (pl. katicabogarakat, ragadozópoloskákat) is gyérítik, másrészt, mert nem szabadforgalmú termékek, így vásárlásuk és felhasználásuk szakképesítéshez és engedélyhez kötött.
A kártevő biológiájából következik, hogy a vetésváltás (vagyis az, hogy az idei burgonyaállományok a tavalyiaktól térben messze kerüljenek, így az áttelelő imágók nehezebben találják meg) és a gyommentesítés (a burgonyafélék családjába tartozó, táplálékforrásként szolgáló gyomok, mint pl. a fekete csucsor megszüntetése) is fontos a kolorádóbogár elleni küzdelemben. Kisebb kertekben a vetésváltás önmagában nem biztosítja a megfelelő izolációs távolságot, így érdemes inkább magukat a burgonyatöveket elkülöníteni egymástól, vagyis nem sokokban, hanem egymástól távolra ültetett bokrokban termeszteni, hogy a bogarak és lárváik állományon belüli vándorlását nehezítsük.
Régi megoldás a krumplisorok rendszeres „kékítése”, az új, fiatal hajtások rezes (vagyis bordóilével történő) permetezése, amit napjainkban is megtehetünk az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett réztartalmú gombaölőszerekkel, vigyázva arra, hogy túl ne lépjük a területegységre engedélyezett dózist. Ez egyrészt részleges védelmet nyújt a burgonyavész ellen, másrészt megvastagítja a levelek epidermiszét (bőrszövetét) és ezt a fiatal burgonyabogár lárvák nem szeretik, de magának a réznek is van táplákozásgátló hatása. Ha csak néhány krumplibokrunk van, akkor inkább kézzel szedjük le a rovarokat és dörzsöljük el a tojásokat. Már kitalálták a nagyobb területen alkalmazható krumplibogár-rázógépet. Ez a traktorvontatta szerkezet rázócsillagokkal kíméletesen belerázza a táplálkozó bogarakat a sorok közé függesztett vályúba. A vályúk tartalmát a sor végén egy gödörbe ürítik és általában gázperzselővel ártalmatlanítják. Ezt kiskertben is utánozhatjuk azzal, ha a levelek alá tartott vödörbe “belepofozzuk” a bogarakat és lárváikat.
