Atkák, szőlőmolyok, kabócák és más rovarkártevők a szőlőn

Tavasszal a nyíló rügypikkelyek alatt már ébredeznek az atkák, majd nemsokára kirajzanak és felköltöznek a fiatal levelekre. A szőlő nemezes gubacsatka (Colomerus vitis) ezeken fehér, nemezhez hasonlító vagy apró kidudorodó gubacsokból álló telepeket képez. A védekezés optimális időpontja a szőlő rügypattanás utáni gyapotos állapota. A nyár folyamán folyamatosan képződnek a gubacsok, a friss levelek felé vándorolnak az atkák. A házikertekben inkább csak ijesztőek a tüneteik, de akit nagyon zavarnak a torzuló szőlőlevelek, az a nyár folyamán is csökkentheti a népességüket. Ugyanakkor kártételük még a levelek elvesztéséhez sem vezet, így pusztán csak esztétikai folyománya van a nemezes gubacsatka jelenlétének, ezért az ellene történő védekezés teljes egészében mellőzhető.

Virágzás előtti fejlődési stádiumban már látszódhat a szintén a rügypikkelyek alatt telelő, szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis) kártétele. Torzult kisméretű levelekkel fakad a beteg növény. Sajnos a tünetek összetéveszthetőek más károsítással is (pl.: a szőlőtripsz kártételével), így mikroszkópos vizsgálattal lehet csak biztosan azonosítani a kiváltó okot. Ez a károsító éveken keresztül gondot tud okozni (visszafogja a szőlő növekedését), így védekezés válhat szükségessé ellene. Ugyanakkor a szőlő levélatka az egyensúlyban lévő ökológiai művelésű ültetvényekben ritkán jelenik meg, mivel azokban az ültetvényekben, amelyekben a rovarölőszereket nem használják, kialakul a ragadozó atkák olyan létszáma, amely nem engedi a szőlőt károsító atkák (vagy a szőlőtripsz) felszaporodását. Az egyik legfontosabb lépés a szőlő aljnövényzetének kialakítása (azaz ne legyen csupasz, fekete, tisztára kapált a sorköz talaja), mivel az élő, virágzó aljnövényzettel táplálékot tudunk biztosítani számos hasznos élő szervezet számára. A vadvirágos talajtakaró aljnövényzet kialakításához figyelmébe ajánljuk a LIFE VineAdapt projekt keretében megjelent kiadványunkat, melyben talál útmutatót a virágos sorközök kialakításához és fenntartásához, illetve részletesebben olvashat a szőlőültetvényekben megtalálható hasznos ízeltlábúakról.

Ragadozó atkák (pl.: Typhlodromus pyri) mesterségesen is betelepíthetők az ültetvénybe. A ragadozó atkák betelepítéséhez beállt ültetvényben augusztus-szeptember környékén filccsíkokat helyezhetünk ki a szőlőtőkékre, mely csíkokba az atkák majd télire behúzódnak. A nyugalmi állapotban lévő atkákat kereskedelmi forgalomban is megvásárolhatjuk (szinten filccsíkokkal). A filccsíkok kihelyezésének időszaka december-február között van. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy a szőlő lisztharmata ellen használt kén az atkákat is gyéríteni fogja, köztük a ragadozó atkákat is, így erre gondolni érdemes a kezelések ütemezésekor. A kereskedelmi forgalomban megvásárolható ragadozóatka (T. pyri) egyébként természetes módon is jelen van az ültetvényekben, így általában elegendő, ha csak kedvező életfeltételeket biztosítunk számára. Ha mi magunk szeretnénk atkákat áttelepíteni, akkor érdemes a filccsíkok kihelyezése előtt átvizsgálni a „donor” szőlőtőkéket, mert ha az pajzstetűvel vagy kártevő atkákkal fertőzött, akkor a filccsíkokba a pajzstetvek lárvái, vagy egyéb kártevő atkák is behúzódhatnak. A hasznos ízeltlábúak, így a ragadozóatkák tevékenységét inkább sorköztakaró aljnövényzet kialakításával és természetes élőhelyfoltok megőrzésével segítsük!

Ha mégis védekezés válna szükségessé, jusson eszünkbe a következő: a kártevő atkák kicsik (legyen szó a levélatkáról vagy a takácsatkáról), a készítmények többsége pedig kontakt hatású, azaz érintkeznie kell a kártevővel, ezért kiemelt jelentősége van a növényi olajokból készülő nedvesítő szereknek vagy egyéb hatásfokozó szereknek, a kisméretű cseppeknek, a bőséges permetlének és a permetezés időzítésének! A gyérítő kénes gombaölőket és az atkákat kiszárító vagy azokat bevonó és megfullasztó egyéb készítményeket is kombinálhatjuk a siker érdekében. Általában jó gyérítő hatás érhető el a narancsolaj tartalmú adjuváns és kén, enyhébb esetekben a káliszappan alkalmazásával.

A kacskaringós rajzolatokat a kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) okozza a szőlő levelén. Nálunk ezt a károsítót 2014-ben írták le először, azóta az ország egyre több pontján tűnik fel. Két (esetleg három) nemzedékét említi a szakirodalom és szüret környékére szaporodik fel annyira, hogy már feltűnnek a károsított levelek. A levéllemezben készített hosszú járatainak végén barna bábkamra figyelhető meg. Ökológiai szőlőültetvényekben, ahol a rovarkártevők elleni védekezés amúgy is a természetes ellenségek jelenlétére van alapozva, egyelőre nem szükséges védekezni. Déli országokban, ahol már jobban elterjedt sem okoz gazdasági kárt. Bár nagyon feltűnő a kanyargó, fehér akna a levél felületén, károsítása általában nem okozza a levelek elvesztését. A fertőzött levelek eltávolításával gyéríthető a károsító. Imágója a szőlőtőke kéregrepedéseiben telel át és innen indul rajzása a szőlő rügyfakadásakor. A lemosó permetezés után a rügypattanáskor végzett permetezés lehet tehát az első jól időzített és több célból végrehajtott védekezésre kínálkozó alkalom, hogy megpróbáljuk távol tartani.

A fürtökön elsősorban a tarka szőlőfürtmoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecelia ambiguella) tud károsítani. A kártétel elsősorban a virágbimbók és a zöld bogyók megrágásában nyilvánul meg. Előbbinek három, utóbbinak két nemzedéke fejlődik évente és mindketten báb alakban telelnek. Eloszlásuk az országban egyenetlen, vannak szőlőtermő vidékek, melyről szinte teljesen hiányoznak. A nyerges szőlőmolynak inkább a hűvös, csapadékosabb időjárás kedvez, így az utóbbi években jelentősége csökkent. A tarka szőlőfürtmoly viszont kedveli a száraz, meleg időjárást, így a továbbiakban is lehet számítani kártételére. A különböző természetes ellenségek, mint a parazitoid darazsak, fülbemászók, lombszöcskék, stb. egész jól képesek korlátozni a moly populációit, így mindenképp érdemes támogatnunk az említett ízeltlábú szövetségeseinket! Ökológiai termesztésben a Bacillus thuringiensis toxint (Bt-toxin) tartalmazó készítmények, illetve a spinozad hatóanyag engedélyezett a molyok ellen. Ebből a Bt-toxin alapú készítmény a környezetkímélőbb választás, mert ez a molykártevőkkel szemben szelektív. Szexferomon-csapdával történő rajzásmegfigyelés alapján, hőösszegszámításos módszerrel a tömeges lárvakeléshez kell időzítenünk a kijuttatást a legjobb hatékonyság elérésének érdekében.

Tavaszi kártevők lehetnek még az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria) és a kendermagbogár (Peritelus familiaris), melyek rügyeket képesek kiodvasítani (néha ezzel számottevő kárt okozva), illetve a szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae), mely levélsodratok készítésével bár látványos, ugyanakkor jelentéktelen kárt okoz. Később esetlegesen a fináncbogarak (Anomala spp.), vagy különböző pajzstetvek (Coccidae) is károsíthatnak. Utóbbiak ellen eredményesen védekezhetünk olajos lemosással és törzstisztítással, ha zavaró mértékben felszaporodnának.

Számos „futottak még” kategóriájú kártevőt sorolhatnánk fel, ugyanakkor két kabócafajt mindenképpen érdemes megemlíteni: az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) és az Erasmoneura vulnerata névre hallgató kabócafajt. Előbbi már 2006-ban megjelent hazánkban, kártétele a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma terjesztésében merül ki, mely fitoplazma bejelentésköteles károsító! Utóbbi kabócafaj viszont annyira új, hogy még magyar neve sincsen, csupán 2023-ban észlelték először, de azóta már kártételét is dokumentálták (link), mely a levelek szívogatásában és végső soron elszáradásában/lehullásában nyilvánul meg. Az E. vulnerata több mediterrán országban is problémás szőlőkártevőnek számít, a Magyarországon belüli elterjedési területét csak most térképezik fel a szakemberek, jelenleg úgy tűnik, hogy aktívan terjeszkedik országon belül. Az amerikai szőlőkabóca az öko szőlő-bor ágazatot már most komoly kihívás elé állítja azon országrészekben, ahol a fitoplazma is jelen van. Az E. vulnerata a jövőben bizonyosan szintén komoly gondot fog okozni, elsősorban az ökológiai művelésmódú ültetvényekben. Az amerikai szőlőkabóca ellen két hatóanyag, a piretrin és az azadiraktin is szükséghelyzeti engedélyt kapott 2025-ben (ökológiai termesztésben is kijuttathatóak), illetve ökológiai termesztésben engedélyezett még a spinozad hatóanyag is. Ezen hatóanyagok mindkét említett kabóca ellen bevethetők, ugyanakkor az amerikai szőlőkabóca ellen elsősorban a napraforgóolaj+lecitin kombinációval, a nyugalmi időszakban történő lemosást ajánljuk, mely képes az áttelelő tojások gyérítésére. Vegetációs időszakban történő gyérítéshez narancsolaj tartalmú készítményekkel próbálkozhatunk. A szőlőültetvényünk idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát pedig a biológiai sokféleség megőrzésén/fenntartásán és a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatásán keresztül tudjuk növelni. Az amerikai szőlőkabócával kapcsolatos aktuális fejleményekről és az ellene épp engedélyezett szerek listájáról mindenképpen tájékozódjon a NÉBIH honlapján!