A szőlő betegségei (peronoszpóra, feketerothadás, ESCA)

A peronoszpóra a szőlő bármely zöld részét megbetegítheti, a virágokat, a fiatal fürtöket, a hajtásokat, a kacsokat és a leveleket is. A megtámadott szőlősejtek zöld színteste is elbomlik, ettől keletkeznek a sárga zsíros foltok, az ún. olajfoltok a leveleken.

Tehát ekkor már megtörtént a fertőzés és akár másnap megjelenhetnek a gomba telepei, a fehér sporangiumtartókból álló „gyep”, amely a fonákon a foltok alatt fejlődik ki. Ezekről szóródnak a fertőzést tovább vivő spórák, amelyek mérsékelten meleg és erősen párás időjárásban expressz gyorsasággal vihetik tovább a fertőzést. A peronoszpóra nyár vége felé leszáríthatja a leveleket, pedig ezeknek még cukrot kellene termelniük a fürtökbe. Ennek megfelelően a nagy fertőzöttség alacsony mustfokot eredményezhet. Sajnos váratlanul, a széllel is megkaphatjuk a könnyen repülő nyári spórákat. Ez a hirtelen érkező fertőzés is jelentős lehet, mindig résen kell lennünk. A réztartalmú fungicidekkel álljunk készenlétben, a rézfelhasználás korlátozásának figyelembevételével!

A peronoszpóra telelő oospórái kiszáradhatnak a száraz tél/tavasz során, ezért az induló fertőzési folyamatban sokszor kisebb a szerepük (az elmúlt évek időjárása alapján). Minden évben számítani kell viszont a déli áramlatokkal érkező fertőző anyagra! A nyári időszakban gyakoriak ezek a déli szelek, s könnyen szállítják a peronoszpóra spóráit, így bármikor elkezdődhet a fertőzési folyamat, leginkább a nedves, párás körülmények, illetve érzékeny fenológiai állapot esetén. Amennyiben párás/csapadékos az időjárás, a megelőző kezeléseket folytatni kell, a virágzás végétől rézhidroxid, rézoxiklorid hatóanyagú termékekkel, 7-10 napos fordulókkal. Ha elmaradnak az esők és beköszönt a szárazabb időjárás, a rezes permetezéseket is ritkítani lehet. A szőlő lisztharmat és peronoszpóra ellen ezen felül szintén bevethető a mezei zsurló és a fűzfakéreg kivonata.

Az elmúlt években több borvidéken is egyre nagyobb problémát kezd okozni a feketerothadás. Valamennyi termesztett szőlő, így a Vitis vinifera fajták is fogékonyak erre a betegségre, de gazdanövénye még valamennyi dísznövényként ültetett vadszőlő is. A szőlő minden fiatal zöld részét fertőzi (levél, levélnyél, hajtástengely, fürtkocsány, bogyók), de a legsúlyosabb károkat a fürtökön való megjelenésével tudja okozni. Levélen, a határozott széllel körülvett foltokon (melyek perzselésre emlékeztethetnek) a körkörösen megjelenő feketés gomba termőtestek tudják egyértelművé tenni a kórokozó jelenlétét. A bogyók viszont máshogy reagálnak a kórokozóra: fertőződés után eleinte világos csokoládébarna színűek, majd sötétbarnák lesznek, zsugorodnak, legvégül feketére száradnak. A betegséggel érintett bogyók felülete durva tapintású és érdes a bőrszövet alatt található fekete termőtestektől. A fertőzött fürtöt úgy lehet a peronoszpórás fürttől megkülönböztetni szüret idején, hogy amíg a peronoszpórás bogyók kiperegnek, a feketerothadással fertőzött szemek és fürtrészek nem, vagy nehezen hullanak le a fürt egészséges részéről. A kórokozó életciklusáról és tüneteiről bővebben az Agrofórum oldalán (link) olvashat. Sajnos a hazai növényvédő szer adatbázis direkt feketerothadás ellen csak olyan hatóanyagokat említ meg, melyek az ökológiai gazdálkodás keretei között nem alkalmazhatók. Ezért ennél a kórokozónál különösen fontos azoknak a mechanikai/agrotechnikai módszereknek az alkalmazása, amelyekkel csökkenteni lehet a fertőzés kialakulását. A szakirodalom szerint a szőlő múmiák (azaz a termővesszőn maradt beszáradt fürtök/bogyók, melyeken a kórokozó áttelel) következetes eltávolításán túl a szellős lombfal kialakítása szükséges, valamint a virágzás utáni 4-6 hetes időszakban ajánlott rezes készítmények kijuttatása.

Bíztatásként írjuk kedves Olvasóinknak, hogy a szőlő ökológiai növényvédelmét sok ismert és elismert hazai szőlészet végzi sikerrel évek óta, Tokajtól Villányig, Soprontól Egerig, és még sok más pontján az országnak! Bár vannak kihívást jelentő károsítói a szőlőnek, egyáltalán nem lehetetlen az ökológiai termesztése.

Tigriscsíkos leveleknek is hívják a növényvédősök az ESCA, ill. a korai tőkepusztulás levéltüneteit. Az ESCA mozaikszó nem egy károsítót jelöl, hanem magát a tünetegyüttest. Ahogyan a kajszi gutaütésében is több kórokozónak (gomba, baktérium és fitoplazma fajok) lehet (akár egyszerre is) szerepe, úgy a szőlő korai tőkepusztulását és az ehhez kapcsolódó tüneteket több gombafaj is előidézheti. Nehéz meghatározni a tüneteket kiváltó elsődleges kórokozót, mert később, a legyengült növényen egyéb gombák is megtelepedhetnek. Az biztos, hogy a sok élettani ok mellett, egyes taplógombák is jelentős szerepet játszanak a tőkék lassú elhalásában. Jelenleg az ESCA, tőkepusztulást is okozó tünetegyütteséért három korokozót tesznek felelőssé, emellett pedig további gombafajokat is ismerünk, melyek az ESCA-hoz nagyon hasonló tüneteket produkálnak, szintén tőkepusztulásban végződő lefolyással.

Mind alattomos kórokozók, 10-15 év alatt akár a teljes ültetvényt is kipusztíthatják. Az első látható (levél)tüneteik általában július-augusztus hónapok során jelennek meg. Mivel a legtöbb esetben maga a kórokozó azonosítása is problémás, illetve maguk a tünetek is sokáig lappanghatnak, célzott védekezési mód nincs ellenük.

Az őszi és tavaszi rezes lemosásokkal feltételezhetően csökkenthető a tőkepusztulásban szerepet játszó gombafajok különböző képleteinek mennyisége, így a fertőzési nyomás is. Fontos a szakszerű metszés, a nagyobb vágási sebek ejtésének kerülése és úgy általánosságban véve fontos odafigyelni a felesleges sebejtések kerülésére (akár a dróthuzal is okozhat sebzéseket!) is. A nagyobb sebeket célszerű akár külön is kezelni, kerülni kell továbbá a késő őszi metszést is! A tünetes tőkéket mindig az utolsók között metsszük, hogy ne vigyük tovább a kórokozót. A tüneteket mutató tőkerészeket vágjuk vissza egészen az egészséges bélszövetig, drasztikus esetben pedig szükséges lehet akár az egész tőke eltávolítása is. Mivel más lehetőségünk nagyon nincs a tőkék meggyógyítására, így ezekkel a módszerekkel tudjuk a tőkepusztulásban szerepet játszó kórokozók terjedését lassítani/megfékezni.