Kalászos gabonák tavaszi gyomszabályozása

A tavasz érkezésével nem csak az elvetett kultúrák állományai indulnak növekedésnek, hanem a köztük levő és többé – kevésbé folyamatosan kelő gyomnövények is. A gyomok jelenléte előnyös egyes szempontok, mint például a talaj takarása miatt, ugyanakkor konkurensei az elvetett kultúráknak a víz és a tápanyagok tekintetében, a kultúrnövénynél magasabbra nőve a napfény tekintetében is. Nagyon sokan azt gondolják, hogy öko termesztési feltételek mellett a gyomok elleni védekezés gyakorlatilag reménytelen. Ugyanakkor számos olyan eljárás és lehetőség van, amelyek hatékonyan tudják visszaszorítani a gyomosodást és ezeket a hozzáértő öko termesztők sikerrel alkalmazzák.

Ahhoz, hogy a gyomnövények kontrollálhatók legyenek, gyakorlatilag tábla szinten kell ismerni az egyes területek gyom fertőzöttségét mennyiségi és minőségi szempontból is. Minőségi szempontok alatt leginkább az adott táblára, adott területre jellemző gyomflórát kell érteni. Ismernünk kell milyen a terület gyomflórája, évelő vagy egyéves fajok-e a dominánsak, milyen a terület előélete, illetve az előélet alapján milyen gyommagkészlete van. A talajban található gyommagkészlet csak egy része csírázik ki, ha kedvezőek a körülmények, a többi mag a későbbi években kelnek majd ki. Egyetlen olyan évvel, amikor a gyomnövények magot tudnak érlelni, több évre előre biztosítottuk, hogy az az adott faj újra és újra problémát okozzon.

Ökológiai gazdálkodás során a gyomok elleni védekezés döntően nem állományban, hanem a kultúrnövény mentes talajon történik. Ezen túl figyelembe kell venni, hogy a különböző kultúrák gyom elnyomóképessége nagyon eltérő. A lassan csírázó, a talajt lassan, vagy nem borító, széles sortávolságra vetett növények gyomosodásra hajlamosabbak. A gyomnevelő kultúrák, mint pl. a mák, cukorrépa, termesztése kézi kapálás nélkül könnyedén gaztengerré válnak. A széles sortávra vetett kapásnövények esetében, egy profi, netán szenzor vezérelt sorközművelő kultivátor használata akár csodákat is tud tenni. Ha viszonylag magas a talaj gyommagkészlete, akkor pár évig olyan kultúrát kell termeszteni, amelyben a kikelő gyomok nem tudnak magok érlelni, mint pl. az évelő pillangósok, amelyeket folyamatosan kaszálunk.

Nemcsak a kaszálás hatékony, hanem maga a hatalmas zöld tömeg, amely árnyékában a kikelt gyomok nem képesek növekedni, virágozni, különösen nem magot érlelni. Ezért nem gyomnövelő a jó zöldtrágyázás. Van azonban két „ősellenség”, az aszat (Cirsium arvense) és a tarackbúza (Agropyron repens). Ezek gyomszabályozási lehetőségeivel, valamint a kapás kultúrákban előforduló veszélyes mérgező gyomokkal egy másik cikkben fogunk foglalkozni.

A kalászosok esetében a T1 és T2 gyomnövények találhatók meg most a szántóföldeken. A T1 csoportba sorolt gyomnövények ősszel, a kalászokkal azonos időben csíráznak, áttelelnek, és tavasszal érlelnek magot. Ilyenek pl. a nagy széltippan, veronika fajok, pásztortáska, mezei árvácska, tyúkhúr, árvacsalán. A T2-es gyomnövények ősszel és tavasszal egyaránt csíráznak, és többnyire a gabonával egyszerre érlelnek magot. Ilyenek a pipacs, a szarkaláb, búzavirág, ragadós galaj, tarsóka, rozsnok fajok, árvácska. Az őszi csapadékos időjárás hatására idén kikeltek azok a T1-T2-es gyomok, amelyekkel az elmúlt két év során a száraz őszi időjárás miatt csak tavasszal találkozhattunk. A felsorolt gyomnövényeknek csíranövényeivel és már jól fejlett, bokrosodott egyedeivel lehet találkozni a gabona állományokban.

A kalászos gabonák között ez év tavaszán az őszi búza állományok vannak mind fejlettség, mind gyomosodás tekintetében rosszabb helyzetben. Az elmúlt év szélsőségesen csapadékos őszi időjárása miatt nagyon sok esetben az őszi búza nagyon későn, november – december hónapokban került elvetésre. A kicsiny lombozatú, alulbokrosodott állományoknak most még semmiféle gyom elnyomó hatásuk sincs. Az őszi árpák jelentős része ezzel szemben a sokszor túlságosan is koraőszi vetés miatt nagyon fejlettek.

A nagyon dús, magas növésű, erőteljesen bokrosodott kalászos állományban a gyomok már most a kultúrnövény kontrollja alatt vannak és néhány, nagytermetű gyom faj kivételével ez így is maradhat betakarításig. Ugyanakkor a későn vetett, eleve kis növésű, alulbokrosodott fajták állományai szinte aratásig küzdeni fognak a közöttük majdnem akadálytalanul felnövő gyomokkal.

Tavasz elején van itt az ideje a gyomfésű használatának. A gyomfésű az ökológiai szántóföldi növénytermesztést folytató gazdaságok alap munkagépe. Nemcsak, sőt nem elsősorban azokra a gyomnövényekre hat, amelyekbe a gyomfésű bele tud akadni, amelyek ágas-bogas, gazdagon elágazó habitusúak, hanem az éppen csírázó növényeket ritkítja. Sőt, igazából akkor kell használni, amikor a gyomnövények csíráznak, sziklevelesek, ebben az állapotukban megmozgatva, a talaj felszínére kerülve a csíranövények gyorsan kiszáradnak. Minden magról kelő gyomnövény jól ritkítható gyomfésűvel, minél kevésbé fejletlen a gyomnövény, annál inkább.

A gyomfésűzést nagyobb területeken érdemes kiegészíteni néhány egyéb agrotechnikai elemmel. Az egyik az emelt magnorma. Érdemes max. 10 %-al több vetőmagot használni, amely ellensúlyozhatjuk a többszöri gyomfésűzés okozta tőszám veszteséget. Újra megjelentek a művelőutak, ezek segítenek az eszköz helyes pozícióban tartásában.