Az aranyszínű sárgaság és az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés ajánlott technológiája ökológiai művelésben

Az aranyszínű sárgaság betegség (azaz Flavescence dorée – FD) kórokozóját (’Candidatus Phytoplasma vitis’) szőlőn először 2013-ban észlelték Magyarországon. A kórokozó – habár Európában honos – az egész EU területén karantén károsítónak számít, ezért nálunk is bejelentésköteles. A betegség tüneteinek felismerése tehát kardinális jelentőségű (link1, link2).

Az említett fitoplazma kórokozó önmagától terjedni nem képes, csak szaporítóanyaggal, vagy kabóca vektorok révén terjed. A kórokozó fő vektora az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), mely jelenléte hazánkban 2006-óta ismert. A fitoplazma tulajdonképpen ezen amerikai kabócafaj európai megjelenésével vált az itteni szőlőültetvények létét veszélyeztető károsítóvá. Mivel a fitoplazma ellen közvetlenül nem lehetséges a védekezés, ezért, többek között, a szőlőkabóca egyedszámának tartósan alacsonyan tartásával lassítható a kórokozó terjedése. A növényvédő szerek palettájának folyamatos szűkülése miatt azonban a kabóca kémiai alapú állományszabályozása egyre nagyobb kihívás a szőlősgazdák számára. Különösen nehéz helyzetben vannak az ökológiai szőlő-bor ágazat szereplői, lévén, hogy az ökológiai gazdálkodásban a kabóca ellen használható készítmények száma még alacsonyabb, áruk pedig jellemzően magasabb. A kabóca ellen használt nem szelektív rovarölő szerek alkalmazása pedig nem utolsó sorban ellentétes a természetközeli művelés lehetőségét kereső (elsősorban ökológiai) szőlőtermelők céljaival.

Fontos szem előtt tartanunk, hogy az aranyszínű sárgaság járvány megállítása egyébként sem lehetséges pusztán az amerikai szőlőkabóca állományának növényvédő szeres szabályozása révén, hanem a betegség elleni védekezési stratégiába – különösen ökológiai művelésben – be kell építenünk minden olyan praktikát, ami csökkenteni képes egyfelől a fertőzési nyomást, másfelől a vektorok egyedszámát. Nevezzük ezért az aranyszínű sárgaság és az azt terjeszteni képes vektorok elleni – részben a természet erőforrásaira és agrotechnikai elemekre támaszkodó – ökológiai művelésmóddal kompatibilis beavatkozások összességét „Ökológiai Fitoplazma Menedzsment”-nek.

Az ÖFM-et alkotó gyakorlatok összessége 13 + 1 pont köré szerveződik, melyet az alábbi táblázat foglal össze:

1. táblázat. Az Ökológiai Fitoplazma Menedzsment (ÖFM) elemei

– Önképzés és tudásátadás: Kiemelten fontos az önképzés és az érintett munkatársak rendszeres képzése/tájékoztatása a szőlő aranyszínű sárgaság és az amerikai szőlőkabóca elleni védekezésben, mert a kórokozó fertőzött szaporítóanyag és a kabóca vektor által gyorsan terjed, nagy kárt okoz (akár a teljes ültetvény kivágását eredményezi), és csak pontos felismeréssel, időben végzett megfigyeléssel, valamint következetes, szakszerű beavatkozásokkal tartható kordában. Az ökológiai gazdálkodás szigorú előírásai miatt a betegség és a vektor felismerése, a helyes agrotechnika ismerete és a pontosan és okszerűen időzített növényvédő szeres kezelés létfontosságú. Ezért a naprakész tudás és a jól betanított csapat elengedhetetlen a szőlőültetvény egészségéhez és a termésbiztonsághoz (link).

– Fertőzésmentes szaporítóanyag használata: A fertőzésmentes szaporítóanyag használata alapfeltétele a szőlőültetvény kezdeti, fitoplazmától való mentességének. Mivel a betegség ellen a közvetlen védekezés (vagyis a növények „meggyógyítása”) jelenleg nem lehetséges, csak a megelőzés hatékony. Ezért létfontosságú, hogy a telepítéshez Nébih-minősítéssel rendelkező, ellenőrzött szaporítóanyagot vásároljunk, amelyhez minden esetben jár származási igazolás és növényútlevél. Ezek igazolják, hogy az oltványok ellenőrzött termelőtől származnak, rendszeresen vizsgálták őket, és megfelelnek az előírt követelményeknek. A Nébih a hazai előállítású szaporítóanyagokat külön gondossággal mintázza és ellenőrzi, míg a nem hazai szaporítóanyagok esetén el kell fogadja a dokumentumok által tanúsított mentességet. Ezért is érdemes magyar szaporítóanyagot választanunk.

– Tünetek megjelenésének monitorozása: A fitoplazma‑fertőzés tüneteinek rendszeres monitorozása azért kulcsfontosságú, mert az aranyszínű sárgaság korai stádiumban sokszor csak enyhe, más betegségekkel, hiánytünetekkel könnyen összetéveszthető szimptómákat mutat. Ha a gazda vagy a munkatársak gyakran járják a területet, értőn figyelik a levelek elszíneződését, a hajtások fásodásának elmaradását vagy a fürtök torzulását, akkor a fertőzött (vagy gyanús) tőkék viszonylag gyorsan azonosíthatók. A korai felismerés lehetővé teszi a beteg tőkék mielőbbi eltávolítását és a kötelező védekezési lépések elvégzését, ami jelentősen csökkenti a kórokozó terjedésének ütemét, és megóvja az ültetvényt a kipusztulástól – ökológiai gazdálkodásban, ahol korlátozottabbak a növényvédő szeres beavatkozási lehetőségek, különösen fontos a fertőzés megjelenésének mielőbbi észrevétele. A Nébih honapján (link) láthatjuk az aranyszínű sárgaság jellemző tüneteit és olvashatunk a felismerésükről.

– A kabócapopuláció monitorozása: Elsősorban az alapi levelek rendszeres átvizsgálásával, valamint sárga/zöldessárga ragacslapok kihelyezésével végezhető. A lárvák egyedszámának megállapítására irányuló növényvizsgálatot érdemes május első heteiben elkezdenünk. Ehhez egy bevált módszer például a következő: a helyszín négy különböző pontján véletlenszerűen kiválasztott 5–5 szőlőtőkén nézzünk át tőkénként 5–5 darab levelet a hajtások alapi részén és számoljuk meg a lárvákat a levélfonákon (mert ott fejlődnek). Érdemes védekeznünk, ha a 100 levélen eléri, vagy meghaladja a lárvák száma az 5–10-et. A sárga/zöldessárga ragacslapokat június második felében/végén érdemes kihelyezni, nagy ültetvény esetén annak több pontjára, ugyanakkor hektáronként egy-két lapnál többet nem érdemes használnunk. A lapokat hozzávetőleg 1,5 m-es magasságba, jól látható helyre helyezzük ki úgy, hogy a lombozat semmiképp se fedje azokat. Az imágónál a védekezési küszöb 4 egyed/ragacslap 10 nap alatt (tehát hetente, de legalább 10 naponta célszerű az ellenőrzésük). Az amerikai szőlőkabóca különböző alakjainak monitorozásához ajánlott a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara részletes útmutatóját követnünk (link). A monitorozás azért létfontosságú, mert így pontos képet kaphatunk arról, mikor jelennek meg a különböző fejlődési alakok és hozzávetőleg mekkora a kabócanépesség az ültetvényben. Ez az ismeret segít időben és célzottan elvégezni a kötelező védekezést. Az ökológiai gazdálkodásban (de integrált művelésben is) ez azért fontos, mert a beavatkozások csak egy szűkebb időablakban hatékonyak, és a késlekedés jelentősen növelheti az aranyszínű sárgaság terjedésének kockázatát. A rossz időben, vagy feleslegesen végzett növényvédő szeres beavatkozások pedig fölösleges környezetterhelést okoznak.

– Tünetes tőkék eltávolítása: A gyanús, vagy egyértelműen fitoplazmás fertőzésre utaló tüneteket mutató tőkéket azonnal jelentsük a Nébih vagy illetékes vármegyei Kormányhivatal szakemberei felé (link). A hivatal szakembereinek intézkedése után a lehető legrövidebb időn belül vágjuk ki és semmisítsük meg ezeket a tőkéket. A kivágás előtt, amennyiben a tőkéken van még lomb, lehetőleg permetezzük le ezeket (csak engedélyezett készítményekkel), hogy a tőkéken még esetlegesen ott-tartózkodó kabócák ne tudják tovább vinni a fertőzést.

– Fontosabb fitoplazma rezervoárok eltávolítása: A szőlőn (Vitis spp.) járványos mértékben megjelenő fitoplazma variáns főbb gazdanövényei, jelenlegi ismereteink szerint, az erdei iszalag (Clematis vitalba), a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és a közönséges mogyoró (Corylus avellana). Ezen főbb gazdanövények egyedeinek eltávolítása a szőlőültetvényekből és azok közvetlen környékéről erősen ajánlott. Emellett fontos a kósza szőlőtőkék és kivadult szőlőalanyok eltávolítása is, mert utóbbiak tünetmentesen is fenntarthatják a fitoplazmát.

– Káros szomszédság felszámolása: A nem megfelelően kezelt és elhanyagolt szomszédos szőlőültetvények jelentik a legkomolyabb fertőzési forrást. Ha ilyen területek találhatók a szomszédságunkban (legyen szó ültetvényről vagy házikertről), feltétlenül vegyük fel a tulajdonossal a kapcsolatot és tájékoztassuk a probléma kockázatairól, a szükséges teendőkről. Az intézkedésre (akár a hatóság bevonásával) feltétlen szükség van.

– Tőkék kondíciójának erősítése: A kondíció erősítésének összetett szerepe van. A legyengült, stresszelt tőkék sokszor a kabóca számára is vonzóbbak (lombszínük miatt), ezáltal könnyebben fertőződhetnek. Fontos megjegyezni, hogy a jó kondíció alatt nem az erőteljes növekedés értendő. Elsősorban a növény ellenállóképességének erősítésén, valamint a stressztényezők csökkentésén van a hangsúly. Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazható termésnövelő és növény kondicionáló készítmények megtalálhatók a NAK (ÖMKi munkatársak által írt) kiadványában (link). Ajánljuk még a témában az Agroformers által kiadott, az „Aranyszínű sárgaság – A szőlő immunválaszainak aktiválása a fitoplazmával szemben” c. gyakorlati kiadványt is (link).

– Szakszerű és alapos metszés, venyigekezelés: A szőlőkabóca tojásai a szőlő kérgébe/kéregrepedéseibe süllyesztve vészelik át a telet. Helyes metszéssel eredményesen gyéríthető a szőlőkabóca egyedszáma. Metszés során figyeljünk oda, hogy a tojásrakás szempontjából feltehetően legpreferáltabb 2–3 éves tőkerészekből a lehető legkevesebbet hagyjuk a tőkén. A metszési nyesedéket semmiképpen se hagyjuk a tőkék alatt, hanem legalább a sorközök közepére dobjuk, de még jobb, ha onnan is eltávolítjuk. Zárlati területen a nyesedék megsemmisítése kötelező (link).

– Szakszerű zöldmunka, sarjhajtások eltávolítása: A szőlőkabóca lárvák kifejezetten preferálják a sarjhajtásokat (különösen az amerikai alanyból fakadókat), és alapvetően is a hajtások/vesszők alsóbb leveleinek fonáki oldalán tartózkodnak. A fiatal lárvák még nem röpképesek, és csak folyamatos táplálkozással maradnak életben. Eltávolításuk a levélről, vagy a levéllel együtt, ezért hatékony védekezés ellenük. A sarjhajtások eltávolításával érdemben csökkenthető a szőlőkabócák egyedszáma, ezért ezt a műveletet lehetőleg még május folyamán végezzük el. Emellett érdemes a többi hajtáson/vesszőn is eltávolítani az alsóbb leveleket (akár nagy nyomású levelező géppel, mely az alsóbb levelekkel együtt a lárvákat is gyérítheti), illetve fontos a jól átpermetezhető lombfelület kialakítása is.

– Biológiai sokféleség fenntartása: Szőlőültetvényünk idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát a biológiai sokféleség megőrzésén/fenntartásán és a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatásán keresztül tudjuk fokozni. A szőlőkabócák gyérítésében feltehetőleg szerepet játszó generalista ragadozók (például pókok, ragadozó poloskák) támogatására az egyik legjobb módszer a terület változatosságának növelése kisebb élőhelyfoltok létrehozásával (erdősáv, hagyásfák), illetve a sorközökben virágos évelőkből álló talajtakaró aljnövényzet kialakítása. Fontos ugyanakkor, hogy virágzó állományok jelenléte esetén méhkímélő technológiát alkalmazzunk a kabóca elleni rovarölő szeres permetezéskor! Máskülönben a szőlőültetvényünkbe csalogatott méheket is károsítjuk.

– Növényvédelmi gépek felülvizsgálata/karbantartása: Sokszor a nem megfelelő kijuttatási technológia következménye, hogy nem érjük el az adott növényvédelmi kezelés potenciális hatékonyságát. Ügyeljünk a növényvédelmi gépek megfelelő karbantartására, tisztítsuk ki a fúvókákat, ellenőrizzük a gép szórásképét, valamint a permetlé-fedettséget. Ökológiai művelésben kardinális, hogy a permetezőgéppel véletlenül se juttassunk ki biogazdálkodásban tiltott növényvédő szert. Különösen párhuzamos művelés (öko és nem öko) esetén, vagy nem saját gép használatakor a permetező előzetes tisztítása, vízzel és az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szerrel való átmosása ezért kiemelt jelentőségű!

– Vektor növényvédő szeres állományszabályozása: A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara ajánlásával összhangban (link) ökológiai művelésben is javasolt elvégezni a koratavaszi olajos lemosást a kabócatojások számának gyérítése céljából. Zárlat alatt lévő területen ennek elvégzése kötelező. Törzstisztítással (amennyiben van rá lehetőségünk) tovább növelhető a lemosó kezelések hatékonysága.

Ökológiai termesztésben a vegetációs időszakban alapvetően a spinozad és a narancsolaj tartalmú készítmények kijuttatása engedélyezett, illetve 2026-ban újra szükséghelyzeti engedélyt kaptak a piretrin és az azadirachtin hatóanyagú készítmények is. A lárvák gyérítése szempontjából a leghatékonyabbnak a piretrin és a spinozad hatóanyagokat tartják. Ugyanakkor, amennyiben törekedni szeretnénk az ültetvényünkben a biológiai sokféleség megőrzésére, kerüljük a piretrin és a spinozad hatóanyagok használatát, ugyanis a felhasználható készítmények közül ez a kettő gyakorolja a legnegatívabb hatást a nem célszervezetekre, így a hasznos ragadozók számát is gyéríthetik. Az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett készítmények körét, külön megjelölve az ökológiai gazdálkodásban felhasználható készítményeket, megtaláljuk a KAP Nemzeti Irányító Hatóság közleményében (link), illetve a Nébih oldalán (link). Megjegyzendő emellett, hogy a szőlőben lisztharmat és szürkepenész ellen engedélyezett kálium-hidrogénkarbonát hatóanyagú VitisanSP, valamint a tapadásfokozóként/növényápolóként forgalmazott káliszappan tartalmú készítmények, mint például a Biosol Káliszappan vagy a Florimo, szintén alkalmasak lehetnek a fiatal lárvák gyérítésére. Szőlő ökológiai termesztésében engedélyezett készítményeket a 2. táblázatban foglaltuk össze.

2. táblázat. 2026-ban az amerikai szőlőkabóca ellen ökológiai művelésmódú ültetvényekben kijuttatható készítmények (frissítve: 2026. április 22.)

Összefoglalva, a koratavaszi lemosás mellett (a lombvizsgálat eredményétől függően) két további növényvédő szeres beavatkozás javasolt a májustól június közepéig tartó időszakban, lehetőleg a fiatal lárvák ellen. Ezt kiegészítendő, ebben az időszakban a lisztharmat elleni védekezést érdemes 1–2 alkalommal kálium-hidrogénkarbonát hatóanyagú készítménnyel végezni, hogy további nyomás alá helyezzük a kabócalárvákat. A későbbiek során opcionálisan szükség lehet az imágók ellen is védekezni egy (ritkán két) alkalommal (ezt a sárga/zöldessárga ragacslapok fogása alapján tudjuk időzíteni). A növényvédelmi kezelések során törekedni kell rá, hogy a levelek fonáki oldalán is megfelelő legyen a permetlé fedettsége. Fontos itt is kiemelni, hogy ha a sorközöket méhek látogatják, akkor a piretrin hatóanyagú készítmény nem használható és több készítmény is csak méhkímélő technológiával juttatható ki (lásd a hatályos engedélyokiratokban)!

Vegetációs időszakban a növényvédő szeres kezelés(eke)t mindig csak indokolt esetben, növényvizsgálat, illetve az imágó megfigyelése alapján végezzük. Az ÖKO támogatások kifizetésének egyik feltétele lett a szőlőkabóca elleni két védekezés. Védekezésnek az tekinthető, ami a KAP listán (link) szereplő készítménnyel történik, így lehet lemosás, lárva, vagy imágó elleni beavatkozás is. Az alábbi infografikán (1. ábra), valamint az 3. táblázatban összefoglaljuk a szőlőkabóca ellen ajánlott növényvédelmi tervet:

– Összehangolt térségi védekezés: Ajánlott a szomszédos gazdákkal összefogva, összehangoltan végezni a növényvédő szeres beavatkozásokat. Ez leginkább a kabóca röpképes kifejlett alakjainak megjelenésétől (jellemzően június végétől) válik kifejezetten fontossá, ugyanis így a szomszédból kisebb eséllyel települnek vissza a vektorok.

3. táblázat. FD és amerikai szőlőkabóca elleni védekezés – gyakorlati összefoglaló gazdáknak (ökológiai művelés)

Jelen írás kibővített formában az Agrofórum lap májusi (2026) számában olvasható.

Az amerikai szőlőkabócával kapcsolatos fejleményekről és az ellene aktuálisan engedélyezett szerek listájáról mindenképpen tájékozódjon a Nébih honlapján (link). A Nébih honlapján számos további információs anyag is található a szőlőkabócáról és a fitoplazma okozta tünetekről, mely anyagok segítik mind a vektor, mind a bejelentésköteles kórokozó felismerését (link).

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) amerikai szőlőkabócával kapcsolatos kutatásainak eredményeiről az intézet honlapján is olvashat (link), ahol az ökológiai művelésmódra szabott további növényvédelmi felhívásokat is megtalálja (link).

A Növényvédelem szaklap 2026/3. (márciusi) számában megjelent közleményünk: Az alkalmazott fitotechnika potenciálisan befolyásolhatja az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) állományméreteit: egy esettanulmány Egerből

Az ÖMKi korábbi kutatási eredményei alapján a szőlősorok közé vetett, fajgazdag, honos fajokból álló növénytakaró létesítése képes csökkenteni a szőlőkabóca jelenlétét az ültetvényben. A kutatási összefoglaló itt érhető el.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján található az ökológiai gazdálkodásban használható termésnövelő anyagok legfrissebb listája, amely anyagok közül számos kifejezetten alkalmas a növényi kondíció javítására és az ellenállóképesség fokozására.

Dr. Mezőfi László és Dr. Drexler Dóra – Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi)

Jelen cikk letölthető, pdf formátumban.

Az amerikai szőlőkabóca különböző fejlődési alakjai – letölthető plakát.