A talaj vízmegtartó képességének növelése – készítmények, jó gyakorlatok

A nyarakra egyre inkább jellemző az aszály és kánikula, és várhatóan erre egyre jobban számíthatunk. Minden klímamodell azt mutatja, hogy Magyarországon, különösen a Dunától keletre fekvő területeket a nyári hőség és a csapadék hiánya súlyosabban érinti, mint a dunántúli területeket. A helytelen talajművelés következtében a talajaink túl sok vizet párologtatnak, és nem tudnak akkor sem elegendő vizet befogadni, amikor az rendelkezésre áll. Haladéktalanul meg kell változtatnunk az élelmiszertermelési rendszereinket, és alkalmazkodni a megváltozott környezeti körülményekhez, a szélsőséges hőmérsékleti és csapadékviszonyokhoz. 

Az ökológiai mezőgazdaság szélsőséges helyzetekhez történő rugalmas alkalmazkodó képessége (rezilienciája) nagyobb, mint a hagyományos mezőgazdaságé. Ez a rugalmas alkalmazkodó képesség több tényezőre vezethető vissza, így például az aktívabb talajéletre és a tudatos szervesanyag-gazdálkodásra, amelynek köszönhető a talajok vízbefogadó és vízmegtartóképessége nagyobb. Ugyanakkor az egész szezont érintő csapadékhiány esetén ez is kevés. Aszályos időszakokban törekedni kell a talaj vízmegtartó képességének növelésére, és a víztakarékos öntözésre.  

Egy ökológiai gazdaságban a műtrágyák alkalmazásának elkerülésével és a szervesanyag alapú nitrogén utánpótlással nem csak növeljük a talajaink szervesanyagkészletét, de támogatjuk a talajbiológiai folyamatokat is. Nem mindegy azonban, hogy milyen vastag az a talajréteg, amely biológiailag aktív, amelyből a növények gyökerei tápanyagot és vizet tudnak felvenni: a földigiliszták kíméletével, mélyrehatoló gyökerű növények termesztésével, és a talaj komposzttal, mulccsal való takarásával a talaj vízbefogadó képessége növelhető, a talaj párolgásának mennyisége csökkenthető. Nagyon fontos a csupasz talajfelszín kialakulásának elkerülése. Ugyanis ez könnyen felmelegszik, nagy mennyiségű vizet párologtat el, valamint hevesebb esőzések után a rajta kialakuló cserepes réteg később megakadályozhatja a víz beszivárgását a talajunkba. Emellett pedig a talaj élőlények számára is kedvezőtlen. 

A vízmegőrzés azzal kezdődik, hogy megőrizzük a lehullott csapadékot: összegyűjtjük a tetőről lefolyó esővizet és tároljuk. Lejtős területeken vízmegfogó árkokkal alakítjuk a felszínt. Esőztető öntözés helyett csepegtető öntözést, és azoknál a növényeknél, amelyek igénylik, kiegészítésképpen mikroszórófejes öntözést használunk párásításra, kelesztésre, frissítésre, fagyvédelmi és színesítő öntözésre. 

Ahol lehet, a talajt takarni kell – ha rendelkezésre áll, komposzttal, növényi maradványokkal (szalmával, fűkaszálékkal), esetleg fóliával, agroszövettel. Minél vastagabb a talajtakaró réteg, annál jobban fogja a talajt a felmelegedéstől és a túlzott párolgástól is védeni. Alkalmazhatunk takarónövényeket, vagy hagyjuk meg a természetes növényzetet. 

A profik már rendszeresen használják a talajnedvesség megtartását segítő készítményeket. Ilyen pl. a VízŐr (WATER&SOIL Water Retainer talajkondicionáló és koncentrátum), amely higroszkópikus tulajdonságának köszönhetően megtartja a nedvességet a talajban Palántázás előtt vagy akár a cserépbe kiültetés előtt kell a talajba keverni a Gyökéritató nevű terméket, amely jellegzetes kialakítású, üreges szerkezetű csövecske, a talaj levegőzöttségét és vízmegtartóképességét is támogatja, támogatja a növények tápanyagfelvételét és táplálja a hasznos mikroorganizmusokat. Lebomló, természetes anyagból készül. 

A parkokban egyre gyakrabban láthatjuk a fatörzseket körülölelő öntözőzsákokat. Az oldalzsebbe töltik a kb. 75 liternyi öntözővizet, mely lassan szivárog ki közvetlenül a fa tövéhez. A „faöntöző zsák” szavakra keresve a kereskedelemi kínálattal és pl. a házilag elkészíthető változatával is megismerkedhetnek. 

A kertben, a felszabaduló ágyásokba, ágyásközökbe talajjavító, vagy takarónövényeket is vethetünk. A talajjavító növények magjai kaphatóak önmagukban vagy keverékben. A takarónövények keléséhez kevés talajnedvesség is elegendő, mélyre hatoló és nagy tömegű gyökértömeget növesztenek, a mélyre hatoló gyökérzet segítségével felhozzák a tápanyagokat a mélyebb rétegekből. Mivel ezeket a növényeket nem visszük el a felületről, a tápanyagok növényi maradványok formájában a felszín közeli rétegekbe kerülnek. A takarónövények gyökérzete segíti a víz beszivárgását is a talajba. A keverékek – vetésidőtől, talajtípustól, tenyészidőtől függően – változó összetételűek. Célszerű, ha tartalmaznak nitrogéngyűjtő pillangós növényeket (szöszös bükkönyt, borsót, lóbabot, szegletes ledneket, alexandriai herét vagy perzsa herét), keresztes virágú fajokat (mustárt, talajjavító retket, olajretket), tavaszi vagy homoki zabot, rozsot, vagy más gyorsan fejlődő fajt, pl. facéliát, négermagot. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a biológiai nitrogén megkötés támogatása pillangósok termesztésével és a megtermelt biomassza helyben hagyásával lehet a legegyszerűbb módja a talaj termékenységének növelésére.