Gyeptelepítés elmélete és gyakorlata az ökológiai szemléletű gazdálkodásban
Számos Európában ritka vagy védett növény- és állatfaj kötődik a gyepekhez. Ilyen fajok például az Élőhely Direktíva mellékleteiben szereplő túzok (Otis tarda), az ürge (Spermophilus citellus) vagy a kékvércse (Falco vespertinus). Magyarországon számos, a Natura 2000 Élőhely Direktívában feltüntetett gyepközösség megtalálható (úgymint a homoki gyepek, löszgyepek, illetve pannon szikesek), melyek gyakran veszélyeztetettek. Létüket egyrészt a művelésiág váltás (gyepek beépítése, beszántása, vagy az erdősítés), másrészt az ezzel gyakran összefüggő intenzív mezőgazdasági technikák veszélyeztetik (Deák & Kapocsi 2010). Nyugat-Európában a természetközeli gyepek területe és ezzel párhuzamosan számos gyepekhez kötődő növény- és állatfaj állományai jelentősen csökkentek. A magasabb biomassza produkció elérése érdekében végzett magas műtrágya és növényvédő szer használat, a többnyire kommersz, fajszegény magkeverékekkel vagy energianövényekkel történő gazdasági célú felülvetés, illetve az intenzívebbé váló légköri nitrogén kiülepedés a gyepek fajgazdagságát csökkentették (Bakker & Berendse 1999).
