Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

Időszerű lesz a védekezés a vetésfehérítő bogarak, valamint a kalászosok levélbetegségei ellen

2021. évi 4. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

A tavasz közepén, április hónapban már megnő a kalászos gabonákra leselkedő veszélyek száma a szántóföldeken. A megnövekedő zöld felület nem csak a termés kialakításához szükséges asszimiláló felületként szolgál, hanem élelemforrás is egyes állati károsítók és fertőző növénybetegségek számára. Amennyiben nem védekezünk ellenük, úgy – szerencsétlen esetben – akár a termés jelentős részét is elveszíthetjük, ugyanakkor azt is mérlegelni kell, szükséges-e a beavatkozás. 

Vetésfehérítő bogarak és lárváik 

A kalászos gabonák lombozatának hazánkban szinte leggyakoribb és leginkább látványos tünetekkel fellépő károsítói a különböző vetésfehérítő bogarak imágói és lárvái. Bár Magyarországon alapvetően a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) a leggyakoribb faj, de más fajok, így a kéknyakú árpabogár (Oulema lichenis), illetve a kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis) is gyakran társulnak hozzá. Mindegyik faj országszerte elterjedt, így e kártevők fellépésére bárhol számítani lehet. 

A vetésfehérítő bogarak imágó alakban telelnek át a szántóföldek környezetében levő ruderális, vagy bokros – fás területek talajának felső rétegében. A bogarak a meleg, tartósan 10 - 12 oC feletti hőmérsékletű napokon tömegesen bújnak elő telelőhelyeikről és aktívan repülve kolonizálják a kalászos vetéseket. Hűvösebb időben nem szívesen repülnek, így a tábla szélek felől lassan, frontvonalban terjednek a tábla közepe felé, míg meleg időjárás esetén akár azonnal ellephetik a táblák közepét is. Pár napos érési táplálkozásuk során a leveleken hosszában elhelyezkedő, hosszúkás csíkokat rágnak, amely során át is rágják a levelet. Ez már önmagában is káros lehet, főleg akkor, ha a bogarak mennyisége nagy, meghaladja a 10 db/m2 létszámot. 

Az igazi, súlyos kártételt a levél színére lerakott, eleinte sárga, majd kb. egy hét alatt feketés színűre változó petékből kikelő lárvák okozzák. A lárvák elméletileg a levelek felszínén hámozgatnak, de esetenként más szerveken, pl. a száron, kalászon is előfordulhatnak. Nem rágják át a levelet, az ellenkező oldal epidermiszét mindig meghagyják, amely kiszáradva fehér színt vesz fel. Erről a jellegzetes kártételről kapta ez a bogár csoport a nevét is.A vetésfehérítő bogarak elleni védekezés alapja a termesztett fajta helyes megválasztása. Alapvetően minél simább, szőrözet mentes egy gabonafajta levele, annál szívesebben választják azt a vetésfehérítő bogarak táplálékul. Ilyen fajta pl. az őszi búza esetében a Capo. Ugyanakkor a rendkívül szőrös fajták, mint pl. a GK Ati sokkal kisebb mértékben károsodnak. E tekintetben a nemesítői fajtaleírások nem nagyon szoktak támpontot adni a termelők számára, így marad a személyes tapasztalat, illetve az egyéb, megbízható helyről beszerzett információ.   

A károsítók a különböző gabona fajok közt is válogatnak. A zabot és az árpát jobban szeretik a többi gabonánál. Ez gyakorlatilag valamennyi vetésfehérítő fajra igaz, függetlenül attól, hogy magyar nevében melyik gabona faj szerepel. Ez leginkább csak azt mutatja, hogy az illető fajt melyik gabonáról írták le először. 

Közismert és régi módszer az értékes búza területek szegélyének sávban körbevetése zabbal. A zab odacsalogatja az imágókat táplálkozni és tojást rakni. A lárvák megjelenésekor a területet lekaszálják és zöldtakarmányként állatokkal feletetik.  

Érdemes nagyon pontosan felmérni a tábla fertőzésének mértékét és annak mélységét, és a felmérés eredményének tükrében dönteni a beavatkozás szükségességéről. Figyelni kell a kijelölt 1 m2-es (egy a tábla szegélyében és egy a tábla közepe felé) mintavételi helyeken, hogy hány imágó jelenik meg.  Ha a mintavételi területen 8 db felett van az imágók előfordulása vagy fűhálózás esetén 10 hálócsapásban átlagosan és csapásonként 10 vagy annál több egyedet számolunk, meg kell kezdeni a védekezést. Amennyiben csak a szegélyben találunk komolyabb fertőzést, elegendő 20-50 méteres szegélykezelést alkalmazni. 

Átállt öko területeken ritkán szükséges védekezni: amennyiben a táblák között elegendő háborítatlan biodiverzitási céllal fenntartott terület van (mezővédő erdősáv, állandó vegetációval borított terület, vizesárok stb.), onnan elegendő természetes ellenség, ragadozók, azaz fátyolkák, katicabogarak, ragadozópoloskák, ragadozó legyek, pókok, a bábokat és a lárvákat parazitáló fürkészdarazsak telepednek be a gabonatáblába, és károsítási szint alatt tartják a vetésfehérítő bogarak létszámát.  

Elsősorban átálló gazdaságok új területein lehet indokolt a vetésfehérítő bogarak és lárváik ellen az ökológiai termelésben engedélyezett növényvédőszerek alkalmazása, bár rendkívül korlátozottak a választási lehetőségek. Csak szükséghelyzeti engedély birtokában lehet védekezést folytatni a kalászosokban. Erre a célra az imágók és a lárvák esetében a spinosad hatóanyagú Laser Duplo, illetve a piretrin hatóanyagú Pyregard, csak fiatal lárvák esetében a Bacillus thuringiensis var. tenebrionis hatóanyagú Novodor FC használata javasolható. Ugyan célszerűbb az imágók ellen védekezni mivel a korábbi évek tapasztalatai alapján a kopuláció időszakában az imágók ellen végrehajtott kezelés a leghatékonyabb, ellenben a lárvák kelése esetleg elhúzódó folyamat lehet, és BT használata esetén előre lehet vetíteni a szerény hatékonyságot. Ráadásul a lárvák pusztulásáig is történik némi kártétel, amely durva fertőzés esetén még így is jelentős lehet. Mindehhez a felvételezésekkel eltöltött időt és a hatósági folyamat időigényét is vegyük figyelembe, így a szükséghelyzeti engedélyt (pontos és részletes felvételezési adatokkal kellőképp alátámasztva!) ennek ismeretében, időben kell kérvényezni. Másrészt viszont megfontolandó, hogy a totális hatású, spinosad és piretrin helyett a szelektív BT készítményt célszerűbb használni. Minden esetben nagyon meg kell fontolni a piretrin vagy a spinosad használatát, mivel ezek a hatóanyagok minden rovart ölnek, amellyel kapcsolatba kerülnek, a hasznos rovarokat és a természetes megporzókat is. Az öko területeken a magról kelő gyomnövények között mindig vannak rovarbeporzású fajok is, amelyek vonzzák a méheket is.  

Ezerféle levélbetegség 

A különböző kalászos gabonák levélzetét a tavasz során nagyon sokféle kórokozó támadhatja meg. A fotoszintetizáló felület vesztesége a termést nagymértékben képes csökkenteni, így ezen kórokozók ellen a védekezésre mindenképpen gondolni kell. 

A levélzetet támadó kórokozók egy része biotróf életvitelűcsak élő, zöld növényi részeket fertőznek és csak azon képesek életben maradni. A tápnövény akár részleges elhalásával a rajta levő biotróf kórokozók is elpusztulnak. Ebbe a csoportba tartozik a gabonalisztharmat (Blumeria graminis), valamint a különböző rozsdagombák. A lisztharmat egyes gabona fajokra specializált változatai minden gabonafélénken megtalálható. Jelenléte látványos ugyan, de súlyos kártételt csak szélsőségesen fogékony fajtákon képes okozni. 

Erős lisztharmat fertőzés fogékony őszi búzán 2 védekezés után
Erős lisztharmat fertőzés fogékony őszi búzán két védekezés után

A rozsdagombák sokkal inkább monofág fajok. A fekete rozsda, vagy szárrozsda (Puccinia graminis) az egyetlen kivétel, mivel (különböző gabona fajokra specializált változatai révén) valamennyi gabonánkon jelen lehet, sőt bizonyos esetekben egyes rasszok egyik gabonáról a másikra is átmehetnek. Ebben a tekintetben leginkább a búza változat régebbi rasszai járnak az élen, mivel időnként átmennek az akkor még zöld, megfertőzhető tavaszi árpára is. Ez a szélsőséges pusztító erejű kórokozó szerencsére eléggé ritka hazánkban, bár a klíma melegedésével nyaranta egyre többször érkezik a mediterrán vidékekről, vagy Afrikából uredospóra advekció, amely már többször okozott mini járványokat az Alföld egyes területein. 

A búza levélrozsdája (Puccinia recondita) sokkalta gyakoribb. Bár idén is sikeresen áttelelt a búza állományokban, de számottevő kárt csak délről történő uredospóra „import” esetén szokott előidézni. A búza harmadik rozsdája, a sárga rozsda (Puccinia striiformis) szerencsére az idei télen csak olyan kicsiny populációval telelt át, amely hosszú ideig nem lesz képes olyan mértékű felszaporodásra, hogy az már veszélyes lehetne a kalászosokra. A búzához hasonlóan a rozsnak, árpának, zabnak is megvan a saját levélrozsdája és mindegyik képes lehet akár súlyos kártételek okozására is. 

Búza levélrozsda
Búza levélrozsda

Kialakulóban lévő, erősen sporuláló sárgarozsda pusztula-csíkok
Kialakulóban lévő, erősen sporuláló sárgarozsda pusztula-csíkok

A kórokozók másik része nekrotróf, azaz élő növényi részeket támadnak meg, de szaporodni már az elhalt felületen szoktak. Ez a kórokozó csoport nem pusztul el akkor sem, ha a tápnövény elpusztul alatta. Döntően növényi maradványokon telelnek át, bár legtöbbjük már ősszel megfertőzve a növényeket azok lombozatán micélium formájában is áttelel. Ebbe a csoportba is tartoznak olyan kórokozók, amelyek súlyos, akár a teljes termést veszélyeztető kártétel előidézésére is képesek. Ilyen pl. az árpa esetében a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres). A zab barna levélfoltossága (Drechslera avenae) hihetetlenül nagy fungicid ellenállóságával tűnik ki a többiek közül. Ezt a kórokozót még konvencionális termesztési feltételek mellett sem könnyű feladat kordában tartani. Szerencsére nagyon nedvesség igényes és hazánkban eléggé ritka is. 

Az árpa hálózatos levélfoltossága képes egész állományokat megsemmisíteni
Az árpa hálózatos levélfoltossága képes egész állományokat megsemmisíteni

Drechslera avenae erőteljes fertőzése zabon
Drechslera avenae erőteljes fertőzése zabon

Ramuláriás levélfoltosság őszi árpán
Ramuláriás levélfoltosság őszi árpán

Akár biotróf, akár nekrotróf életmódú kórokozók is veszélyeztetnék a gabona vetéseket, a gazdálkodóknak nagyon sok lehetőségük van a jelenlétük és károsításuk ésszerű keretek közé szorítására. Már a környező területek előző évi gabonáinak betakarítása után érdemes figyelni a tarlókat, árvakeléseket. A tarlók mechanikai ápolása, a tarlómaradványok minél jobb talajba juttatása hatékonyan csökkentheti a nekrotróf fajok esélyeit a szaporodásra. A talajművelés, vagy egy jól kivitelezett zöldítő állomány képes lehet az árvakelések visszaszorítására, ezáltal a kórokozók nyári túlélésének megakadályozására. 

Kellő időben, nem hónapokkal az optimális időpont előtt elvégezve a vetést nem csak a virózisok, hanem a gombás megbetegedések mértéke is nagymértékben csökkenthető.  

A helyes fajtaválasztáson növénykórtani szempontból nagyon sok dolog múlik. Bio termesztési környezetben mindenképpen célszerű olyan, komplex rezisztenciával rendelkező fajtákat termeszteni, amelyek az adott gabona faj valamennyi betegsége ellen elfogadható védelmet nyújtanak. 

Itt nagyon fontos kiemelni azt, hogy ne totális védelemre törekedjünk, hanem egy elfogadható szintre. A totális szintű, más néven vertikális rezisztencia gyakran monogénes eredetű, azaz egyetlen gén kódolja egy adott kórokozó adott rassza(i) ellen. A kórokozók ugyanakkor élni szeretnének és általában pár éven belül kifejlődik és sok esetben széles körben el is terjed egy új rassz, amely ellen az az egyetlen gén, amely a korábban domináns rassz ellen hatásos volt, teljesen hatástalan lesz. A búzát veszélyeztető rozsdák között több ilyen eset is volt az ezredforduló környékén. Termesztői szempontból sokkal értékesebb a több gén által kódolt horizontális rezisztencia. Itt az adott kalászos faj adott betegségének valamennyi rasszával szemben van olyan szintű védettség, amely lehetővé teszi a profitábilis termesztést. A nemesítői fajtaleírásokban, vagy az állami (NÉBIH), köztestületi (GOSZ - VSZT), integrátori (KITE) szervezésű kísérletek publikált eredményeiben a különböző fajták rezisztenciális tulajdonságairól pontos és kellően friss információk nyerhetők. 

Minden termelő esetén csábító, hogy megrendelői kérésre ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező speciális igényeket kielégítő fajtát termesszünk. Ugyanakkor az ilyen fajták esetében rendkívül nagy a kockázata annak, hogy a fajtában egyes szélsőségesen jó minőségi paraméterek növénykórtani szempontból rendkívül rossz tulajdonságokkal járnak együtt. Amennyiben lehetséges, tartózkodjunk az ilyen fajtáktól és az olyanoktól is, amelyekről növénykórtani szempontból semmit sem lehet megtudni.  

Bár ökológiai termesztésben - a közhiedelemmel szemben - ritkán szokott előfordulni súlyos, védekezési szükséghelyzetet előidéző fertőzés, de ennek lehetősége sosem zárható ki. A biotróf kórokozók a bio termesztésben elmaradó nitrogén túlfogyasztás miatt kevésbé találják meg életfeltételeiket egy bio állományban, mint egy - esetleg erősen túltrágyázott - konvencionális állományban. 

Fungicides védelemre hazánkban a bio termesztésben is van némi lehetőség. A lisztharmat ellen a kén jelenleg is engedélyezett, használható. Melegben perzselhet, amely elsőként a toklászok kifehéredésében nyilvánulhat meg. A többi kórokozó ellen a réz hatóanyagú készítmények alkalmazása javasolható akkor, ha elszabadulna valamelyik kórokozó a lombozaton. Általában elegendő egy jól időzített kezelés kombinált hatóanyagú készítménnyel, pl. Bordóilé+Kén NEO SCMivel kontakt hatású hatóanyag mindkettő, így a kalászos kultúrák lombozatának minél jobb lefedése érdekében célszerű lehet a szokásosnál nagyobb permetlé mennyiség használata, illetve – ha van ilyen gépünk – a légzsákos permetezővel való kijuttatás. Célszerű lehet néhány próbát végezni az „élesben történő” kezelés előtt, hiszen a levegő rásegítéssel és a megnövelt permetlé mennyiséggel akár túl is lőhetünk a célon és a gombaölő szerek jó részét a lombozat helyett a talajra juttatjuk le. A minél jobb felületi borítás érdekében egy engedélyezett tapadásfokozó készítmény (pl. WETCIThasználata is indokolt. 

Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2019. december 11.

Hír
“RÉZ HELYETT CUKORRAL” – véget ért az első kísérleti év

Részletek
2021. április 23.

Növényvédelem
Védekezés a szántóföldi kultúrák fiatalkori kártevői ellen

2021. évi 5. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek
2021. május 26.

Növényvédelem
Időszerű a levéltetvek elleni védekezés a szántóföldi kultúrákban

2021. évi 7. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
Tönke és alakor tájfajták termesztése ökológiai gazdálkodásban

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

Részletek

Kiadvány
Növényvédelem a csonthéjasok ökológiai termesztésében

A csonthéjasok eredményes ökotermesztésének egyik sarkalatos pontja a nagyszámú kórokozó és kártevő elleni hatékony védekezés. A megelőző (preventív) eljárások – mint például az ellenálló fajták, jégvédő háló vagy az esővédő fólia alkalmazása – mellett ma már rendelkezésre állnak hatékony közvetlen (direkt) védekezési módszerek is. Ez az információs kiadvány bemutatja a főbb kórokozókat és kártevőket, és ismerteti a lehetséges preventív és direkt védekezési eljárásokat.

Kiadványaink elektronikus formátumban ingyenesen letölthetők. A nyomtatott kiadványok, a nyomtatási díj kifizetése után rendelhetők meg. Postai kiszállítás esetén itt a webáruházban rendelheti meg a terméket. Amennyiben személyesen, az irodánkban szeretné átvenni a kiadványokat, kérjük írjon e-mailt az info@biokutatas.hu címre.

Részletek

Magkeverék
ÖMKi Élő Sorköz vetőmagkeverék

Egységár: 3 450 Ft + ÁFA/kg

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen