Tévhitek a biogazdálkodásról – az ÖMKi válasza a legújabb ökológiai ágazatot támadó cikkre

Három a magyar igazság, szoktuk mondani. November 7-én jelent meg az elmúlt 10 nap harmadik olyan cikke, melyre a biogazdálkodás tényeken alapuló, helyes megítélése érdekében ismét reagálnunk kell. A „Súlyos dolog derült ki a bioélelmiszerekről: óriási kamu, hogy mind toxinmentes” című írás számos szakmai hibával terhelt, ezért arra jutottunk, hogy sorra vesszük a benne lévő, tényfeltárónak szánt tévedéseket.

Kezdjük rögtön a címmel, vagyis azzal, hogy mit jelent a toxin szó: a toxinok olyan anyagcseretermékek, melyeket élő szervezetek (pl. gombák vagy baktériumok) termelnek, és amelyek más élő szervezetekre mérgező hatásúak. A növénytermesztésben például a penészgombák által termelt mikotoxinok a legismertebb, az emberek és állatok számára is veszélyes mérgező anyagcseretermékek. A biogazdálkodást gyakran éri támadás, hogy termékeiben magasabb a mikotoxin szennyezettség, mivel nem alkalmaz szintetikus gombaölő szereket (fungicideket) a gombabetegségek visszaszorítására. A tények ugyanakkor nem ezt támasztják alá. A mikotoxin szennyezettség kockázata az ökológiai és konvencionális termelésben az európai élelmiszer és takarmány biztonsági riasztási adatok alapján is azonos, ami abból adódik, hogy az ökogazdálkodásban alkalmazott agrotechnikai védelem (pl. vetésforgó) is ugyanolyan hatásos a penészgomba fertőzések ellen, mint a fungicidek. Ezt onnan is tudjuk, hogy az 1970-es évek előtt, amikor a konvencionális termelésben is bevett volt még a tágabb vetésforgó alkalmazása, nem a fuzárium fertőzés és a hozzá kapcsolódó mikotoxin szennyezettség jelentette a legnagyobb kórtani kockázatot a növénytermesztésben.

De térjünk vissza a cikkhez, amiben az első „vádpont” elolvasásakor kiderül: a toxin szót a szerzők tévesen a növényvédőszer-maradék helyett használják.

1. A bioélelmiszer növényvédőszer mentes

A cikk első állítása tehát lefordítva az, hogy a bioélelmiszerek sem mentesek a szermaradékoktól, mert az ökogazálkodásban is vannak engedélyezett növényvédő szerek, melyek ugyan természetes hatóanyagúak, de ennek ellenére adott esetben mérgezőek lehetnek a hasznos élő szervezetekre, így pl. a méhekre.

Vegyük csak sorra a csúsztatásokat: a biotermékek szermaradék terheltségéről már sok átfogó vizsgálat készült. Egybehangzó az eredmény – a biotermékekben jóval alacsonyabb, vagy egyáltalán nem mérhető növényvédőszer terhelés, és ez még a cikk születési helyén, az Egyesült Államokban is így van. Mindez nem meglepő, hiszen az ökogazdák nem alkalmaznak szintetikus növényvédőszereket, csak a környezeti háttérterhelés miatt lehet egy biotermékben szermaradvány, ami viszont jóval alacsonyabb a direkt applikáció okozta szennyezésnél. Mi a helyzet a természetes hatóanyagú növényvédő szerekkel? Ezek, az ökogazdálkodás szabályai szerint, kontakt hatású készítmények, vagyis a növény felületén hatnak, szöveteibe nem hatolnak be.

S végül: károsak lehetnek a természetes hatóanyagú rovarölő szerek a hasznos élő szervezetekre? Ez az állítás igaz, mivel a természetes hatóanyagok között is van olyan, amelyik nem szelektív, vagyis nem válogat hasznos és kártékony rovar között. Ugyanakkor, ha az ember a Nébih növényvédőszer keresőjében elindít egy szűrést az ökogazdálkodásban használható, méhekre közepesen vagy kifejezetten kockázatos készítményekre, egyetlen tételt kap eredményül: egy napraforgóolaj hatóanyagú szert, melyet magasabb koncentrációban az engedélyokirata szerint nem szabad virágzó kultúrában, vagy vadvirágok jelenlétében alkalmazni.

2. A biotermék nem mindig helyi áru

Ez az állítás is igaz, és egyben eléggé magától értetődő is, főleg a trópusi gyümölcsök, a kávé és a tea esetében. A helyben is megtermelhető élelmiszereknél valóban fontos, hogy a hazait részesítsük előnyben, hiszen ezzel nemcsak a környezetet, de a magyar gazdákat is támogatjuk – ha hazai biotermékre esik a választásunk, ráadásul a magyarországi fenntartható termelést is elősegítjük! A kérdés inkább az, hogy mi a helyes az elkerülhetetlenül messziről jövő termékekkel – ne fogyasszuk őket egyáltalán? Véleményünk szerint kár lenne lemondani róluk, hiszen ha megszűnik a felvásárlói igény, akkor semmi nem motiválja a termelés helyén élőket a fenntarthatóbb művelésre. Ha már veszünk trópusi gyümölcsöt, kávét és teát, akkor mindenképpen a fenntartható, ökológiai minőséget válasszuk!

3. A biogazdaságok mérete nem korlátozott, a monokultúra azonban ki van zárva

El is érkeztünk a harmadik ponthoz: „A biogazdálkodásra vonatkozó szabványok nem szólnak a gazdaság méretéről és a sokszínűségről, ezért a bioélelmiszerek is származhatnak olyan hatalmas gazdaságoktól, ahol csak monokultúrák vannak jelen.” – Az állítás első fele igaz, valóban nincs megszabva, mekkora gazdaság lehet ökológiai művelésű – hiba is volna ezt korlátozni. A további rész viszont nem helytálló. Az ökológiai gazdálkodásban ugyanis előírás a vetésforgó alkalmazása, és szabályok rendelkeznek arról is, hogy adott növénykultúra hány év után kerülhet vissza ugyanarra a területre. A monokultúra tehát ki van zárva. Egyes ökológiai feltételrendszerek (pl. BioSuisse, Demeter) arról is rendelkeznek, mekkora felületet kell természetes vegetáció (pl. természetes gyeptársulás) borítson egy ökogazdaságban a sokszínűség és a változatos élőhelyek megőrzése érdekében. A hatás jól mérhető: az ökológiai gazdaságokban több madárfaj fészkel, gazdagabb az élővilág és magasabb az élőhelyek száma.

4. Az ökológiai állatok GMO mentes takarmányt kapnak

Negyedik pont: „Az állatok takarmányozása egy nagyon vitatott kérdés, általában az állatoknak szabadon hozzá kell férniük a természetben fellelhető ételekhez, de fajtól függően a táplálkozásuk egy részét takarmányozással kell ellátni. Erre vonatkozóan vannak szabályok, de számos termelő kiskapukat használ a takarmányozás problémájára.” Az ételek szó helyett mi táplálékot írtunk volna, de ez a kisebbik gond – a nagyobb az, hogy nem világos, mi is a probléma. Az ökológiai állatok takarmányozása pontosan szabályozott. Egyik legfontosabb kitétele, amiben nincs semmilyen kiskapu, a GMO-mentesség. Az állatjóléti előírások mellett ez adja az ökológiai állattartás egyik meghatározó különbségét a konvencionálishoz képest.

5. A biogazdálkodás biztosítja a talaj védelmét szervesanyag növeléssel és gyomirtószerek kizárásával

Elérkeztünk az utolsó, ötödik ponthoz: a „biogazdálkodás valójában nem segít a talaj helyreállításában. Ennek az az oka, hogy – gyomirtószerek hiányában – gyakoribb művelést igényel a talaj, ezáltal fokozott eróziónak van kitéve.” Örömmel írhatjuk, hogy a tények ennek a pontnak is ellentmondanak. Számos kutatás igazolta az ökológiai gazdálkodás talajjavító hatását, elsősorban a talajban lévő szervesanyag mennyiségének növelése okán. Furcsa is lenne, ha ez nem így volna, tekintettel arra, hogy az ökológiai gazdálkodás műtrágyák helyett szerves trágyát és komposztot használ, és a bio művelés középpontjában mindig is a talajtermékenység megőrzése állt. De nézzük csak meg jobban, miről szól e vádpont második fele: „Manapság a hagyományos mezőgazdaság rengeteg herbicid-toleráns növény használatán alapul, melyek jól tűrik a gyomirtószereket és kevesebb manuális gondoskodást igényelnek. Ez a gyakorlat csökkenti az eróziót, ezért a hagyományos gazdálkodás kevésbé terheli meg a talajt.”

A kiemelést azért tettük az idézetbe, hogy pontosítsuk, mit is jelent valójában a rengeteg herbicidtoleráns növény: az eredetileg az Egyesült Államokban megjelent, és a hazai portál által szakmai lektorálás nélkül átvett cikk itt a Roundup Ready szójára utal, vagyis arra a valóban óriási területeken alkalmazott GMO növényre, amely a genetikai módosítása miatt túléli a glifozát hatóanyagú totális gyomirtószer alkalmazását. Ez lenne tehát a módszer, ami védi a talajt: GMO szója totális gyomirtószerrel kezelve, évente több mint 30 millió hektáron…

Innentől mindenkinek a saját belátására bízzuk a cikk megítélését. Ajánlásként pedig a hazai portálnak annyit mondanánk: a jövőben az ökológiai gazdálkodást érintő témák interpretálása előtt értekezzenek az ágazatot képviselő intézmények valamelyikével, hogy ne születhessenek ehhez hasonló, félresikerült cikkek. A klikkek száma ugyanis nem ér fel a kárral, amit a fenntarthatóság iránt érdeklődő, hiteles információkra vágyó Olvasók megtévesztésével okoznak.

A cikket továbbítottuk a hellovidek.hu szerkesztőségnek, ahonnan gyors válasz érkezett. Biztosítottak minket afelől, hogy a sokszínű, objektív és hiteles tájékoztatás híveiként, hamarosan közzéteszik az oldalukon az írásunkat. Pár nappal ezelőtt ez meg is történt: https://www.hellovidek.hu/gazdasag/2019/11/18/fogadjunk-hogy-ezt-nem-tudtad-a-bioelelmiszerekrol-5-pontban-a-tenyek?fbclid=IwAR1c_wf3Mze-pj78G75F51NdWyLeGM3f6i24A-SoLwxwrdnjCyO8P3JDq3M