Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

növényvédelmi felhívás, rezisztencia, rezisztens fajták, búza fajták   2021. szeptember 30. Növényvédelem

Rezisztencia, mint védekezési eszköz 

2021. évi 19. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

A korábbi felhívásokban már többször utaltunk arra, hogy a biotermesztési környezetben a gazdálkodók szinte növényfajtól függetlenül támaszkodhatnak a kultúrnövény rezisztenciájára. Nem árt közelebbről megvizsgálni, mi is ez a rezisztencia, milyen formái vannak, illetve mikor használható és mikor nem.  

Fogalmak és tévhitek 

rezisztencia fogalma alatt azt értjük, hogy a kórokozó, esetleg a kártevő valamilyen ok miatt nem tudja befejezni a fejlődését a gazdanövényen.

Szélsőséges esetekben a gazda és a parazita (netán fitofág kártevő) között a kapcsolat semmilyen formában sem jön létre, a kórokozót nem lehet kimutatni a gazdaszervezetből még mesterséges fertőzés után sem. Ezt extrémrezisztenciának, vagy immunitásnak nevezzük. Gyakran találkozunk ezzel pl. a burgonya esetében, ahol a leromlást okozó vírusos betegségek (levélsodró vírus, Y, X, S, A vírus) ellen több (gyakran hazai nemesítésű) fajta esetében a vírus még több évtizedes újratermesztés és szélsőséges vektornyomás után sem mutatható ki. 

Sokan keverik a rezisztencia fogalmát a toleranciával. Utóbbi esetben létrejön a gazda – parazita kapcsolat, a parazita képes szaporodni és befejezni a fejlődését a kultúrnövényben, de sok esetben jellegzetes tünetek nélkül, illetve - ami a lényeg - gazdasági kártételt nem okoz. Jó példa erre a cukorrépa és a takarmányrépa, amelynek egy veszedelmes vírusos eredetű betegsége, a rizománia ellen toleráns fajtákkal védekezünk már hosszú évtizedek óta. A vírus megfertőzi a répát, még szaporodik is benne, ugyanakkor nem alakul ki a répatest „szakállasodása” és a termésben sem mutatható ki semmilyen visszaesés. 

A rezisztencia öröklődő tulajdonság és mint minden ilyen, génekhez kötött. E tekintetben előfordulhat, hogy egyetlen gén hordozza a kórokozó elleni rezisztencia kulcsát, de sok esetben előfordul az is, hogy a rezisztencia kialakulásához több gén szükséges. A monogénes rezisztenciát gyakorta nevezik vertikális rezisztenciának is, mivel az az egyetlen gén a kórokozó adott rassza(i) ellen teljes körű védelmet biztosít. A poligénes rezisztencia esetén gyakori, hogy a rezisztencia gének sokasága a teljes rassz spektrum ellen véd, de csak egy meghatározott, általában még elviselhető mértékig. Ezt nevezik időnként horizontális rezisztenciának. A gazdálkodók szempontjából a horizontális rezisztencia mindig értékesebb, mint a vertikális. Bármikor felléphet ugyanis egy új rassz, amely megtöri az egyetlen rezisztencia gén nyújtotta védelmet. 

ömki
Az élettani levélfoltosságokra való hajlam nem rezisztencia, ugyanakkor fontos fajta tulajdonság

ömki2
Rezisztens és szélsőségesen fogékony őszi búza fajták sárga rozsda fertőzöttsége tavasszal

ömki3
A búza fajták és fajtajelöltek szárrozsda iránti fogékonyságamár messziről szembetűnő

Rasszok és jelentőségük 

Szinte minden kórokozóról elmondható, hogy genetikailag nem egységes. A különböző genetikai tulajdonságok (pl. egyes fajtákon való szaporodás képessége) alapján kialakuló populációk a rasszok, amelyek morfológiailag teljesen megegyeznek egymással, ugyanakkor az egyes fajtákon való szaporodás, netán más biológiai jellegzetesség tekintetében viszont eltérnek egymástól. Új rasszok általában folyamatosan keletkeznek szinte minden kórokozó esetében és gyakorta megtörik a kultúrnövények addigra a domináns rasszokkal szemben kialakított, kinemesített rezisztenciáját.  

Jó példa erre a burgonya vírusos leromlásáért felelős egyik leggyakoribb vírus, a burgonya Y vírusának (PVY) esete is. A múlt század első felében még a levélen „tintafoltosságot” okozó O rassz volt a domináns. Erre a 60-as – 70-es évekig a hazai fajták még rezisztensek voltak. Az érnekrózist okozó N rassz megjelenése elsöpörte ezeket a fajtákat, mivel semmiféle genetikai védelemmel nem rendelkeztek ellene. A múlt század utolsó éveiben teret nyert, gumónekrózist okozó NTN rassz megjelenése és dominánssá válása ismét nehezített a burgonya termesztés helyzetén. Szerencsére napjainkban már kellően sok fajta, így a hazai nemesítésű fajták is kellő rezisztenciális védelemmel rendelkeznek ez ellen a súlyos betegség ellen. 

Hasonló helyzet alakult ki az őszi búza és a sárga rozsda esetében is. Az ezredfordulóig a GK Élet nevű korai búzafajta az addigi összes rasszal szemben rezisztens volt. Az akkor, frissen felbukkant, tudományos szempontból nem épp korrekten 17-es rasssznak elnevezett rasszal szemben ugyanakkor szélsőségesen fogékonynak bizonyult. Mivel ez a rassz igen gyorsan dominánssá vált hazánkban, így ez a tulajdonság a fajta karrierjét is erősen visszavetette. 

A rezisztencia alapvetően adott rasszok ellen véd, nem pedig egy adott kórokozó valamennyi rassza ellen. Bármikor, bármelyik kórokozó esetében felbukkanhat egy új rassz, amellyel szemben egy adott kultúra fajtáinak egy része védtelen lehet. Ez a helyzet a búza egyik legveszedelmesebb, melegedő klímánk miatt növekvő jelentőségű kórokozója, a fekete rozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) esetében is. A még a múlt században, Ugandában kialakult és azóta világszerte eléggé elterjedt U99-es rassz ugyanis megtöri nagyon sok olyan rezisztencia gén védelmét, amelyeket a korábbi fajták nemesítése során felhasználtak. Mivel ez a rassz már a Közel – Kelet és Észak – Afrika több államában is jelen van és a kórokozó advekciója egyre gyakoribb, az U99, vagy más, belőle kihasadt rassz hazai megjelenése egyre valószínűbb. Az advekció jelentése: légtömegek vízszintes áramlása. Mivel most már rendszeresen érkezik a Kárpát medence fölé (is) a Szahara pora, amelyet sáros esőként érzékelünk, ha a csapadék ezt a port lehozza, biztosan állítható, hogy valós veszélyről van szó.   

Előnyök és hátrányok 

A kórokozók, illetve más kártékony szervezetek elleni rezisztencia használata a legolcsóbb védekezési módszer az adott károsító ellen. Ez ugyanakkor korlátlanul nem használható! 

rezisztencia halmozása egy adott fajtában gyakran megy a minőségi mutatók, illetve az érzékszervi tulajdonságok rovására. A burgonya lehet itt is a legjobb példa. A különböző vad fajokkal végzett keresztezések gyakorta vezettek és vezetnek ma is olyan kiváló, hatalmas termésre képes, szinte minden ellen rezisztens fajták kialakításához, amelyeknek az íze olyan rossz, hogy még a disznó is csak sírva enné meg. Nem véletlen, hogy a burgonyatenyésztő nagyhatalomnak számító Hollandia étkezési piacát mind a mai napig egy „százéves”, ugyanakkor kiváló ízű fajta, a Bintje uralja. 

Bizonyos esetekben egyes kórokozó, vagy károsító fajok genetikai állománya annyira heterogén, hogy iszonyatosan kis mennyiségben, de tartalmazza más rasszok, patotípusok örökítő anyagát is. Ilyen esetekben egy adott rasszal, patotípussal szemben rezisztens fajta, fajták folyamatos termesztése olyan szelekciós nyomást indukálhat, amely szép lassan az addig elnyomott rassz, vagy patotípus kiszelektálódását eredményezheti. 

Ez a helyzet fordult elő a hazai burgonya termesztést, a múlt század utolsó éveiben súlyosan veszélyeztető cisztaképző fonálférgek (Globodera rostochiensis és Globodera pallida) esetében is. Hazánkba több alkalommal is történt behurcolás ebből a veszedelmes, zárlati kártevőből. A populációban messze domináns Ro1 patotípus mellett jelen volt a nála sokkal veszedelmesebb sápadt fonálféreg (G. pallida) Pa2-es patotípusa is.  A csak a Ro1 patotípus ellen rezisztens fajták nyakló nélküli, esetenként monokultúrás termesztése ahhoz vezetett, hogy az ezredfordulóra több helyszínen is tiszta Pa2-es populációkat lehetett kimutatni. 

Egyes esetekben egy adott kórokozó elleni rezisztencia némileg önpusztító módon működik, azaz az obligát parazita támadása ellen a kultúra úgy védekezik, hogy a megfertőzött levélfelület egy része elpusztul. Ez a hiperszenzitív reakció gyakori a lisztharmat gombák elleni rezisztencia esetében a kalászos gabonáknál. Könnyen belátható, hogy ez a fajta védekezés nagyon erős fertőzési nyomás esetén nemcsak a kórokozó pusztulását okozza, hanem a fotoszintetizáló felület csökkenése miatt termés veszteséget is eredményezhet. 

Árpa lisztharmat hiperszenzitív levél reakcióval
Árpa lisztharmat hiperszenzitív levél reakcióval

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az egyes kórokozók elleni rezisztenciák negatív korrelációban állnak egymással. Erre a búza kőüszögje és a kalászfuzáriózis lehet a legjobb példa. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) vizsgálataiban a fuzáriózis ellen kiváló teljesítményt nyújtó fajták (Ehogold, Tobias) magas fertőzöttséget mutattak a kőüszög fertőzés után. Ugyanakkor a kőüszög ellen rezisztens Tiliko fajta üszöggel nem, viszont fuzáriózissal szélsőségesen nagy mértékben fertőződött. 

Mit tehet a termesztő? 

A biotermesztők számára fontos, értékes és felhasználandó tulajdonság a termeszteni kívánt fajták rezisztenciájának felhasználása a kórokozók, kártevők elleni küzdelemben. Fontos ugyanakkor az, hogy az erre vonatkozó információik megbízhatóak legyenek. 

A termesztett fajták rezisztenciális tulajdonságairól leginkább a nemesítők, fajtatulajdonosok és forgalmazók által összeállított fajtaismertetőkből, fajtaleírásokból szerezhetnek ismereteket a termesztők. Ezekkel gyakorta lehet találkozni, nem kell sokat mászkálni az információk után, viszont ezek a leírások, ismertetők gyakran elkendőzve fogalmaznak, illetve van olyan eset is, hogy - vélhetően üzletpolitikai okokból – a fajtaismertetőkben leírt tulajdonságok nem igazán egyeznek azzal, amelyek az adott fajtát ténylegesen jellemzik. 

Megbízhatóbb, bár a fajták tekintetében leszűkített körű információk szerezhetők be a NÉBIH kísérleteiből, a GOSZ – VSZT kísérleteiből, illetve a nagyobb integrátor szervezetek, pl. a KITE regionális összehasonlító kísérleteiből. Gyakorta vannak a nevezett cégek által szervezett bemutatók, ahol a fajták tekintetében egy felkészült képviselő is jelen van. Az, hogy a szántóföldön, szabad szemmel látható, hogy egy fajta mit tud, mennyire betegszik meg, sokkal relevánsabb információt nyújthat, mint egy jól megkomponált, de a valóságtól helyenként igencsak elrugaszkodott reklám anyag. Érdemes kihangsúlyozni a regionalitást. Nem biztos ugyanis, hogy a Kőrösök mentén elterjedt és kiváló fajta jól vizsgázik a zalai dombok között. Bár országunk területe viszonylag kicsi, de egyes régiók klimatikus viszonyai – nem beszélve a sokszor nagyon is eltérő talajtípusokról – komoly különbségeket mutatnak. Bár a rezisztencia esetében génekhez kötött tulajdonságokról van szó, azok érvényesülése a gyakorlatban nem mindig tapasztalható. Hamarosan elérhető lesz honlapunkon az ökológiai termelésben leggyakrabban használt búzafajták vizsgálatáról készülő aktuális éves összefoglalónk. A tavalyi összefoglaló itt érhető el:  https://www.biokutatas.hu/hu/webshop/item/94/omki-szantofoldi-on-farm-kutatasok-buza-2019

Mindenképpen óvakodjunk az olyan vetőmagok, szaporító anyagok használatától, amelyek pedigréje ismeretlen, vagy maximum annyi, hogy a harmadik faluban valaki sikeresen termesztette. Ne restelljünk utánajárni az elvetni tervezett fajtának. Az interneten manapság már szinte mindenről és mindenkiről minden megtudható. Csak idő és a keresésben némi gyakorlat szükséges. Fontos, hogy tudjuk azt, hogy mely kártevők, kórokozók ellen védett a tervezett fajta valamilyen rezisztenciával és melyek azok a veszélyek, amelyekkel szemben védtelen, így a genetikai védelem helyett az integrált növényvédelem egy más szegmensét kell használjuk, ha szükséges. A rezisztencia nem csodaszer, de hasznos segítség a kórokozók, illetve egyes kártevők elleni küzdelemben. Nem utolsó sorban használjunk fémzárolt vetőmagot! 

Borítókép: A sárga rozsda esetében a jelen levő rasszok határozzák meg a fertőzés mértékét
Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.
 

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2020. április 16.

Növényvédelem
Öko növényvédelmi módszerek ormányos bogarak és pajorok ellen

2020. évi 8. növényvédelmi felhívás ökológiai kertészkedőknek

Részletek
2020. május 13.

Növényvédelem
Öko védekezési lehetőségek gombabetegségek, gyümölcsmolyok és csigák ellen

2020. évi 12. növényvédelmi felhívás ökológiai kertészkedőknek

Részletek
2021. szeptember 23.

Növényvédelem
Szőlő korai tőkepusztulása, kígyóaknás szőlőmoly elleni védekezés a bio szőlészetekben

2021. évi 21. növényvédelmi felhívás ökológiai kertészkedőknek

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
Talajápolás a szőlőben – fókuszban a fajgazdag sorköztakarás

Európa neves történelmi borvidékei páratlan természeti értékeket hordoznak. Növény- és állatviláguk gazdagsága, kialakításuk kultúrtörténeti sajátosságai, önmagában is jelentős értéket képvisel (Page & Goldammer 2004, Illyés & Bölöni 2007). 

Részletek

Kiadvány
Szója fajta- és termesztés- technológiai tesztek ökológiai gazdaságokban - 2016

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A világ szójatermelése 2016-ra meghaladta a 320 millió tonnát, amelynek csak mintegy 20%-a tekinthető génmódosítás-mentesnek, tanúsítással pedig ennek a mennyiségnek csak alig egyötöde rendelkezik. Ezen belül is egy kisebb részarányt képvisel az ökológiai tanúsítású szója. 

Részletek

Kiadvány
Ökológiai búzatermesztési kutatások - 2016

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A kalászos gabonák közül az őszi búzafajták „on-farm” típusú tesztelését 2012 ősze óta szervezi az ÖMKi. A kísérletekben a tapasztalt gazdálkodók az ország különböző gabonatermő tájegységeiből önkéntesen vesznek részt. A kísérletben szereplő fajtasor évről-évre változik.

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen