Komáromi János (1953-2020) emlékére
Talán 2013-ban találkoztam először Jánossal, de arra határozottan emlékszem, hogy 2014-ben már részt vett az ÖMKi on-farm búza fajtatesztjeiben.
Érdekelte a téma, maga is termelt búzát és a fajtakérdés is foglalkoztatta. Mesélte, hogy pár évvel azelőtt szegedi nemesítők társaságában külföldi szakmai tanulmányúton vett részt – kereste az új információkat, a fejlődés lehetőségeit.
János igazi patrióta volt. Amikor megismerkedtünk, akkor mondta el, hogy apai ágon Bácskából származik, ahonnan el kellett jönniük, de a gyönyörű tolnai dombok között otthonra leltek. Első találkozásunkkor, miközben megmutatta a területeit és a nála csak ritkán megdőlő Bánkuti búzát, mesélt másról is – utunk során képzeletben elmentünk a „négyszögletű kerekerdő” mellett, Sárszentlőrinc (Alsó-Rácegrespuszta) határában, ahonnan Lázár Ervin nagyszerű meseírónk származik. Valahányszor arra járok, János szavai jutnak eszembe, s felidéződik bennem a mese, s tűnődöm, hogy vajon mikor bukkan fel az út mellett Mikkamakka, Dömdödöm vagy a többi mesehős…
Halála után tudtam meg, hogy régen aktívan politizált, részt vett a rendszerváltó mozgalomban: „Világmegváltó álmokat és terveket szövögetett Csengey Dénes barátjával, akivel a katonaság hozta össze, vele indult 89-ben Lakitelekre, hogy részt vegyenek a rendszerváltás pillanataiban… Egész életét átszőtte a tenni akarás, a küzdés, a jobbító szándék. Mindig kiállt és harcolt az igazáért, soha nem adta fel. A rendszerváltás eszméit, mikor látta meghiúsulni, újabb csatározásokba kezdett. (…) A Nagydorogi Gyermekévek Alapítványt azért hozta létre, mert sokszor hallotta feleségét sajnálkozni, hogy vannak gyerekek, akik a pénz miatt nem jutnak el táborba, kirándulni…” – írja Róla családja.
A hazai biogazdálkodás 2014-es állapotában, amikor mi is a termelői csoportok népszerűsítésén fáradoztunk – János helyszínt biztosított rendezvényeinkhez. Felcsillantotta a reményt, hogy végre itt az élő példa, hogy szövetkezni lehet és érdemes is. A szövetkezetet pár éve sajnos fel kellett oszlatnia – de megmaradt egy kis ökocsoport, akikkel az utolsó pillanatig együtt dolgozott a biogazdálkodás népszerűsítéséért.
János kísérletező kedvű gazda volt – hat éven keresztül folyamatosan részt vett az ÖMKi által szervezett biobúza fajtatesztekben. Mindezen felül három évben hazai nemesítőházakkal együttműködésben, kisparcellás fajtatesztekhez is területet biztosított, hozzájárulva itthoni és nemzetközi kutatásokhoz. Termékpályában gondolkodott. Határozott elképzelése volt arról, hogy lehetőleg hazai piacon és feldolgozva kell eladni a terményeit, ezért fejlesztésbe is kezdett, és sok-sok stressz és kockázat árán felépítette az üzemét. Gabonatermékeit a MOM Biopiacon és webáruházon keresztül is kínálta. Egyike volt azon embereknek, aki összefogni, segíteni akarta társait a boldogulásban, nem kizárólag saját, hanem a köz érdekében. János, nemcsak családjának, barátainak, de gazdatársainak és az Önt tisztelő kutatóknak, nekünk is nagyon hiányozni fog.
Földi Mihály
