Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

Kevésbé ismert, régi és új károsítók a szántóföldi növénytermesztésben

2022. évi 2. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

A biotermesztés során a növénytermesztéssel foglalkozó gazdák a különböző kártevők, kórokozók egész seregével kell, hogy találkozzanak és valamilyen módon meg kell akadályozniuk azt, hogy ezek a károsítók közvetlen, vagy közvetett módon számottevő kárt okozzanak a megtermelt növényi produktumokban. Ezen károsítók java része már régóta ismert, ugyanakkor a klimatikus környezet változása miatt egyre inkább változik az egyes károsítók jelentősége és régről ismert kártevők a korábban megszokottaktól eltérő megjelenésükkel, kártételükkel komoly gazdasági kártételeket is okozhatnak. Lássunk most néhányat ezen régi – új károsító szervezetek közül:

Kétfoltos takácsatka

A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) régóta ismert polifág károsító, amely eddig sokkal inkább egyes kertészeti kultúrákban (bab, uborka, paprika) okozott nagymértékű kártételéről volt ismert. Nyilvánvalóan a szántóföldi kultúrákat is károsította korábban is, de ennek drasztikussá válása, nagy felületen termesztett kultúrákon való látványos megjelenése az elmúlt 4-6 évben vált gyakorivá és sok esetben védekezési kényszert kiváltó okká. A szántóföldi kultúrák közül ez a kártevő az utóbbi években leginkább a konvencionális és bio kukoricán,napraforgón és szóján jelent meg és okozott helyenként súlyos károkat. Hozzájárul a terjedéséhez az is, hogy a konvencionális területeken használt rovarölőszerek nemcsak a célszervezeteket, hanem a rovarok közé tartozó hasznos szervezeteket is ritkítják, ellenben nincs hatásuk a pókszabású atkákra.

A takácsatkák kártételének tünetei leginkább a nagy mennyiségű szívogatás által kialakult levél elszíneződések formájában ismerhetőek fel. A kukorica esetében ez inkább fakó, ezüstös elszíneződés, míg a napraforgónál ez eleinte sárgulás, később barnás foltok formájában ismerhető fel. A kártevők döntően a levelek fonákán helyezkednek el, ott károsítanak, igen gyakran a főbb erek közelében. Gyakran készítenek lehelet finom szövedéket is, melyben a szálló por, kosz is megtapadhat. Ettől és a sok szívogatástól a levelek koszosnak, reális koruknál öregebbnek tűnnek. Igazság szerint élettanilag öregebbek is és ez a tény a fotoszintetikus aktivitásukon, illetve közvetve a termésen is megmutatkozik.

Maguk a levéltünetek önmagukban nem lennének veszélyesek, hiszen sem a kukoricát, sem pedig a napraforgót nem dísznövénynek termesztjük. Ugyanakkor a szívogatás nyomán kialakuló nagy víz és tápanyag veszteség súlyos, több mázsás termésveszteséget (szója esetén a fehérjetartalom csökkenését) is elérhet hektáronként. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kétfoltos takácsatkák egyedszáma pont nyáron éri el éves maximumát, amikor a nyári hőségben a növények egyébként is fokozottan párologtatnak, tovább fokozva a szárazság és a hőség okozta stresszt.

Takácsatka kártétel napraforgón

Súlyos takácsatka kártétel kukoricán

A kétfoltos takácsatka elleni védekezés alapja a szántóföldi területek folyamatos és hatékony gyomszabályozása. Mivel ez a károsító nagyon polifág, így igen sokféle gyomon is megél. Ugyanakkor első számú kedvence az apró szulák (Convolvulus arvensis). Ennek az évelő gyomnak a hatékony és szisztematikus, évről évre történő visszaszorítása jó eséllyel visszafogja a kétfoltos takácsatka populációját is. Fontos, hogy a szulák eltávolítását minél korábban kezdjük meg. Ha a takácsatkák egy–két nemzedéket már felneveltek rajta, akkor a kései gyom ritkítással csak egy, már megnövekedett atka populációt szabadíthatunk rá a kultúrnövényeinkre.

Az apró szulák jelenléte egyébként sem kívánatos egyetlen szántóföldi kultúrában sem. Ez a nehezen irtható, évelő gyom a víz és tápanyag konkurencia mellett a burgonyaféléken egyes években nagy károkat okozó sztolbur fitoplazma gazdanövénye is. Ez a kórokozó a szulák gyökértarackjában telel át és a fertőzött növényeken táplálkozó kabócák viszik tovább más növényekre. Bár klasszikus tünetei és a fellépés gyakorisága egyértelműen a paprika és paradicsom számára jelent veszélyt, de a sztolbur képes időnként megfertőzni a kukoricát is. A beteg tövek levelei elvörösödnek és az ilyen „skarlátos kukorica” egyedek termése is messze elmarad az egészséges növényekétől.

Biotermesztésben a takácsatkák elleni védekezés során nagyban számíthatunk a takácsatkák természetes ellenségeire. Az apró, fekete atkászböde (Stethorus punctillum), illetve a különböző ragadozó atkák kellő méretű populációval hatékonyan fékezhetik a kétfoltos takácsatkák felszaporodását. A takácsatkák további természetes ellenségei az atkásztripsz, ragadozó poloskák és ragadozó atkák. Éppen ezért fontos, hogy a biotermőterületek szomszédságában olyan magas biológiai diverzitású szegélyek legyenek, ahol a hasznos szervezetek (természetes megporzók, ragadozók, parazitoidok) mellett a takácsatkák természetes ellenségeinek is mindig legyen alternatív táplálékuk. Szintén fontos, hogy az egyéb károsítók és kórokozók elleni védekezés során lehetőleg még a biotermesztésben egyébként engedélyezett kémiai készítményeket se használjuk! Ezek a hasznos szervezetek szélsőségesen érzékenyek szinte mindenféle peszticidre, így pl. egy esetleges gyapottok bagolylepke hernyó elleni védekezéssel könnyedén kipusztíthatjuk őket.

 

Fitoplazmák, vírusok és vektoraik: a kabócák

A szántóföldi növénykultúrák többségében az emberekhez és állatokhoz hasonlóan előfordulnak vírusos megbetegedések és hozzájuk némileg hasonló miko-, illetve fitoplazma szervezetek.

Ezek az obligát parazita élőlények rendkívül súlyos kártételek okozására is képesek. Szinte minden fontosabb szántóföldi növénykultúrának megvannak a maguk vírusos és időnként fitoplazmás betegségei. A kalászosok esetében az árpa sárga törpülés vírus és a búza törpülés vírus fokozatos terjedése figyelhető meg már évek óta. Mindkét vírus perzisztens, de az árpa sárga törpülés vírusát a kalászosok levéltetvei, a búza törpülés vírusát pedig a gabonákon szívogató mezei kabócák viszik át egyik növényről a másikra. A búza törpülés vírusa ugyanakkor jóval nehezebben ismerhető fel, mivel a növények sárgulása még az ilyen reakcióiról híres őszi árpákon sem, vagy csak igen mérsékelt intenzitással következik be.

Búza törpülés vírus őszi árpában

További problémát okoz, hogy a kabócák megfigyelése sokkal nehezebb, mint a levéltetveké. Míg a levéltetvek nem nagyon változtatják helyüket a tápnövényeken, addig a kabócák lételeme a mozgás. Jól ugranak, repülnek, így igen nehéz megállapítani egy adott területen a mennyiségüket. A kabócák imágó alakban telelnek, jól bírják a hideget és a nyári aszály is kevésbé veszélyezteti őket, mint a nedvesség igényes levéltetveket.

A mezei kabócák jelenléte a kalászosokban a vegetációs időszak teljes hosszában folyamatos. Védekezni ellenük még a konvencionális termesztés keretei között is eléggé nehézkes. Ugyanakkor a vektor tevékenység idejét helyes agronómia alkalmazásával számottevően csökkenthetjük, amely a vírusos fertőzés mértékét is jelentősen visszaszoríthatja. Az indokoltnál korábbi vetések elkerülésével, a környékbeli gabona árvakelések gondozásával a fertőzési nyomás és a kabócák rendelkezésére álló idő is lecsökkenthető. Erre a biotermesztés feltételrendszerében is megvannak a lehetőségek.

Mezei kabóca napraforgó levelén

Vírusvektor mezei kabóca őszi búza levelén

Sajnálatos módon a mezei kabócák egyedszáma nem csak a kalászosokban, hanem más szántóföldi kultúrákban, így pl. a napraforgóban is növekszik. Közvetlen kártételük, a szívogatás gyakorlatilag kimutathatatlan terméskiesést okoz. Ugyanakkor a napraforgóban egy másik fitoplazma, az Aster Yellows Phytoplasma (AYP) megjelenéséért felelősek. Az elmúlt év során konvencionális termesztésben álló napraforgó állományokban észleltük a parlagfű (Ambrosia elatior) egyedeken a fitoplazma megjelenésének tipikus tüneteit. Az elmúlt év során ez a fitoplazma fészkes virágzatú növények egész során jelent meg jellegzetes fellevél proliferációt (boszorkányseprűsödés) és sziromlevél elzöldülést okozva. Eddig vélhetően szerencsénk volt, mivel a kórokozó az érintett területeken a jelenlevő három fészkes virágzatú növény (mezei aszat, parlagfű, napraforgó) közül egyedül a parlagfüvet támadta meg.

Aster yellows fitoplazma parlagfüvön a napraforgó állományban (Iklad, 08.23.)

Vélhetően nem lesz mindig ekkora szerencsénk és az Aster Yellows Phytoplasma más fészkes virágzatú növényeket is meg fog támadni. Nem lenne szerencsés, ha ez a fitoplazma „rászokna” a napraforgóra

 

Borítókép: Vírusvektor mezei kabóca őszi búza levelén

Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.
 

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2021. április 14.

Növényvédelem
Időszerű lesz a védekezés a vetésfehérítő bogarak, valamint a kalászosok levélbetegségei ellen

2021. évi 4. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek
2021. április 23.

Növényvédelem
Védekezés a szántóföldi kultúrák fiatalkori kártevői ellen

2021. évi 5. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek
2021. május 26.

Növényvédelem
Időszerű a levéltetvek elleni védekezés a szántóföldi kultúrákban

2021. évi 7. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
Szója fajta- és termesztés- technológiai tesztek ökológiai gazdaságokban - 2016

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A világ szójatermelése 2016-ra meghaladta a 320 millió tonnát, amelynek csak mintegy 20%-a tekinthető génmódosítás-mentesnek, tanúsítással pedig ennek a mennyiségnek csak alig egyötöde rendelkezik. Ezen belül is egy kisebb részarányt képvisel az ökológiai tanúsítású szója. 

Részletek

Kiadvány
ÖMKi szántóföldi on-farm kutatások - Búza 2020

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

Részletek

Kiadvány
Növényvédelem az almatermésűek ökológiai termesztésében

Az ültetvények védelmének alapja az ellenálló fajták választása, illetve célzott termesztési és ápolási műveletek alkalmazása. Ez egyszerűnek hangzik, de a gyakorlati megvalósítás mégis nagy kihívást jelent gyakorlott kertészek számára is. 

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen