Időszerű a levéltetvek elleni védekezés a szántóföldi kultúrákban

Bár még messze nincs itt a nyár, de az időjárás egyre melegebb és a különböző vad és termesztett növények lombozata egyre nagyobb lesz. A hirtelen megnövekvő tápanyag mennyiséget a természetben jelen levő különböző fitofág rovarok, így a levéltetvek is felismerik és mohón kezdenek táplálkozásba a friss növényi részeken. 

Gazdanövény váltók és a kultúrán maradók 

Levéltetvek igazság szerint szinte minden növényen előfordulhatnak. Egy részük gazdanövény váltó faj, tehát a telet egy telelő pete alakjában egy fásszárú gazdanövényen vészeli át és itt is alakítja ki első nemzedékeit. Az ott kialakuló és lassan túlnépesedő kolóniákban pont a túlnépesedés és a miatta kialakuló folyamatos érintési ingerek hatására képződnek szárnyas alakok, amelyek már valamilyen lágyszárú növény fajra települnek át. Ilyen károsító pl. a hírhedt vírusvektor zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae )is.  Az ilyen levéltetű fajok a téli, fásszárú gazdanövényről történő kirajzás után azt a fásszárút már nem tekintik gazdanövénynek, kizárólag néhány lágyszárú növényen tudják fejlődésüket tovább folytatni. A fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi) is ilyen faj. Ha sikerül fejlődő kolóniáit kellő időben korlátozni, úgy nyugodtak lehetünk, hiszen a szomszéd fákon akár tízezrével található tetvek képtelenek lesznek a már mentesített fákat az ősz beállta előtt ismételten megfertőzni. 

Nem minden faj választja ezt a gazdanövény váltó életmódot. A fásszárú tápnövényeken élők között is vannak olyan fajok, mint pl. a zöld alma levéltetű (Aphis pomi), amelyek valamennyi generációja csak az adott fásszárú tápnövényen, jelen esetben az almán él. Fásszárú kultúráinkon több ilyen faj is él, pl. egresen, ribizlin a levélpirosító ribizke levéltetű (Cryptomyzus ribis), vagy a hajtászsugorító köszméte levéltetű (Doralis grossulariae) is. A lágyszárú növényeken is élnek helyben maradó, azaz nem gazdanövény váltó fajok. A viaszos kolóniáiról híres káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae), vagy a korábban egy felhívásunkban már megemlített zöldborsó levéltetű (Acyrtosiphon pisum) is ilyen fajok. 

A szántóföldi kultúrák jelentős részét inkább gazdanövény váltó fajok támadják és károsítják. A már említett zöld őszibarack levéltetű gyakorlatilag valamennyi kétszikű kultúrát képes táplálékul választani. Kedvence persze mindegyik fajnak van, így ennek a hírhedt vírusvektornak a burgonya és rokonai a kedvenc nyári tápnövénye.  

A napraforgót gyakran már korai csillagbimbós állapotban megtámadja a sárga színű, apró sárga szilva levéltetű (Brachycaudus helichrysi), amelyet később a nyári tápnövények tekintetében rendkívül polifág fekete répa levéltetű (Aphis fabae) szokott követni. A kukoricán igen gyakran a zelnicemeggyről (Prunus padus) átmigráló, fekete színű zelnicemeggy levéltetű alakít ki óriási kolóniákat. Kalászos gabonáinkon is megtalálható ez a faj más gazdanövény váltó fajok (Macrosiphum avenae, Metopolophium dirhodum), továbbá egygazdás fajok (Scizaphis graminum) mellett.  

Többféle kártétel 

A levéltetvek mindegyike szúró – szívó szájszervvel rendelkezik, így a testük felépítéséhez szükséges valamennyi anyagot a növényekben keringő nedvekből szerzik be. Mivel a növényi nedvekben levő ezernyi, egyébként sok esetben szükségtelen anyag mellett a test fehérjéik kialakításához szükséges nitrogént a szabad aminosavak és oligopeptidek formájában veszik fel, ott táplálkoznak, ahol ezek az anyagok a növényekben a leggyakoribbak. Ezért találni a levéltetű kolóniákat mindig a friss, fejlődő, fiatal növényi részeken. A szűk keresztmetszetet nyújtó anyagok kiszűrése után a felesleges anyagokat (víz, oligoszacharidok) kiürítik. Ez a meglehetősen pazarló táplálkozási mód vezet sok esetben az elsődleges kártételhez, a súlyosan kolonizált fiatal növényi részek elhalásához. Másodlagosan is káros ez a „minden felesleges anyagot kiürítő” technika, hiszen a szénhidrátokban, cukrokban eleinte szegény oldat a melegben besűrűsödik és a szénhidrátok egyfajta cukormáz képében borítják be a növény felületét. Ezen nagyon hamar megtelepszik a korompenész is. Jelenléte, akárcsak a levéltetveké, súlyos esztétikai hiba, amely mind zöldség és gyümölcsök, mind pedig dísznövények esetében a megtermelt árut eladhatatlanná teheti. 

Az elsődleges (víz és tápanyag elvonás) kártétel mellett, a levéltetvek egy sor közvetett kárért is felelőssé tehetőek. Sok fajuk hírhedt vírus vektor, így a növényi vírusok átvitelével hatalmas károkat okozhatnak. A kalászosok levéltetvei a felelősek az egyre gyakrabban fellépő árpa sárga törpülés vírus okozta károknak. A burgonya leromlását okozó sokféle vírus átviteléért döntően a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) tehető felelőssé. 

Természetes ellenségek 

A levéltetvek alakjában az agrár ökoszisztémákban a tavasz végén – nyár elején megjelenő hatalmas mennyiségű, könnyen levadászható és elfogyasztható állati fehérje értelemszerűen a belőlük táplálkozó ragadozók figyelmét is felkelti.  Nagyon sok rovarfaj (katicabogarak, zengőlegyek, fátyolkák, ragadozó poloskák, fürkészdarazsak) tekinti tápláléknak a levéltetveket és járul a levéltetű kolóniák alakjában megtestesülő „terített asztalhoz”. A ragadozó és parazita rovarok jelenléte egyrészt intő jelzés a gazdáknak, hogy a földjeiken megnövekedett a levéltetvek mennyisége. Másrészt e rovarok tevékenysége rendkívül hasznos, hiszen közvetlenül apasztják a levéltetvek populációját. E tekintetben fontos tudni, hogy az egyes ragadozó fajok más és más szituációban, más levéltetű mennyiség esetében kapcsolódnak be a tetvek populációjának szabályozásába. A katicabogarak pl. már kis létszámú levéltetű kolóniákban is táplálkoznak és raknak petéket. Ugyanakkor egyes zengőlégy fajok sokszor csak hatalmas, több száz egyedből álló kolóniákat tekintenek alkalmasnak arra, hogy oda petéket rakjanak le. Ezek a legyek ártalmatlan viráglátogató rovarok, csak lárváik ragadozóak. Ugyanakkor a zengőlegyek, mint kiválóan repülő, nagyon jól migráló fajok, sokszor elsőként észlelik egy feltörekvő levéltetű populáció jelenlétét. 

Kattints a nagyobb méretért!

E tekintetben gondot okozhat az, hogy vannak olyan fajok, mint pl. a zöldborsó levéltetű, amely nem képez kolóniákat. Viszont a tápnövény szárai és levelei alkotta növényi masszában az egyes levéltetvek alapvetően nincsenek messze egymástól, így sok esetben egy közepesen erős fertőzés esetén a levéltetű populáció méretére egyébként nagyon kényes zengőlégy fajok is úgy tekintenek a területre, mint ha egyetlen hatalmas, de laza kolónia lenne. 

A Syrphus vitripennis zengőlégy faj lárvái is levéltetvekkel táplálkoznak

Zab levéltetvek és a ragadozó ékfoltos zengőlégy bábja

A biotermesztés során értelemszerűen minél inkább támaszkodni kell a szabadban élő hasznos rovarok nyújtotta „ingyen” segítségre. Mivel igen sok predátor faj viráglátogató, így a táblák környezetében, vagy akár a táblákon, ültetvényeken belül kialakított, folyamatosan virágzó felületek nem csak a pollinátorok (természetes megporzók) számára nyújtanak hatalmas előnyöket, hanem a hasznos predátor és parazita rovarok számára is. 

Védekezési lehetőségek 

A biotermesztés során nem lehet törekedni arra, hogy a különböző kultúrákban károsító levéltetvek populációit az utolsó egyedig elpusztítsuk. Itt más védekezési küszöbértékek mentén kell a védekezést kialakítani, ha egyáltalán szükség van védekezésre. A levéltetvek tömegszaporodása ugyanis egy viszonylag rövid ideig tartó folyamat a növények életében. Ha nem történt durva felszaporodás és a meteorológiai előrejelzés durva hőséget, légköri aszályt jósol, akkor felesleges a védekezés mikéntjén töprengeni, hiszen a levéltetvek közismerten nem tűrik a nagy meleget és az alacsony páratartalmat. A nagy viaszképzésről elhíresült fajok kivételével ilyenkor egyszerűen nem tudnak annyi nedvet kiszívni a növényből, mint amennyit a rendkívül vékony kutikulájukon át elpárologtatnak. 

Akkor sem célszerű a védekezésre fókuszálni, ha a levéltetű kolóniákban már rengeteg a szárnyas egyed, vagy a természetes ellenségek nagy számban vannak jelen a területen. Jó eséllyel ekkor már a populáció amúgy is a végét járja. Pár napos előnyért ne romboljuk a természet rendjét növényvédőszeres beavatkozással. 

Ha viszont még időben észleljük a levéltetvek felszaporodását és sem abiotikus, sem biotikus segítségben nem bízhatunk, akkor szükséges lehet a növényvédő készítmények alkalmazása. A levéltetvek veszélyessége hatalmas egyedszámukban rejlik, de az egyes egyedek rendkívül könnyen elpusztíthatóak. Sokszor elegendő az ökotermelésben hagyományosan használt csalánlé használata, amely pár évvel ezelőtt felkerült az úgynevezett egyszerű anyagok listájára, pontosan meghatározott felhasználási feltételekkel. 

Erősebb fertőzés esetén - vagy ha a csalánlé elkészítése az üzem jellege miatt nem lehetséges - olaj alapú termékek használhatók. Az olaj - bármilyen olajos termék - hatásmechanizmusa alapjában véve fizikai hatás, ha az olaj a tojás állapotban fedi be a rovart, a fejlődő embrió halálát okozza, ha a lárva vagy a kifejlett alakot éri az olaj, akkor a légzőnyílásokba jutva a kezelés végső soron az állat pusztulásához vezet. Vannak olyan olajok (kiemelendő a narancsolaj), amelyek különösen hatékonyak e tekintetben. Vannak olyan olajok, amely a fizikai hatáson túl a rovarok táplálkozását, szaporodását is lassítják, gátolják, (pl. a neem olaj). A legtöbb kertészeti kultúrában engedélyezett az azadirachtin hatóanyagú Neem Azal használata is. Minden levéltetű fertőzés esetén a védekezésnél célszerű ügyelni arra, hogy a védekezést még azelőtt végezzük el, hogy a levéltetvek elbújnának a torzuló, bepödrődő levelek, vagy káposztafélék esetén a bezáródó káposztafejet alkotó levelek közé.  

Hatékonyak a levéltetvek ellen az olajos készítmények, de eredményes lehet olajos adjuváns (pl. Wetcit) használata, ha egyébként más kártevő, kórokozó ellen amúgy is védekeznek, pl.  bármely - ökotermesztésben engedélyezett - készítmény mellett. Az olajos készítmények használata során is figyelembe kell venni, hogy ezek teljesen kontakt hatású szerek, így az olyan fajok ellen, amelyek gubacsok, torzulások védelmében, elbújva károsítanak, még a növényi deformációk kialakulása előtt hajtsuk végre a védekezést. 

Használható szükséghelyzeti engedély alapján a kontakt hatású Pyregard, amely természetes piretrint tartalmaz. Kiváló repellens hatású készítmény, viszont nem fénystabil, így hatástartama napfénytől nem védett felületeken csak néhány nap. Ennek köszönhetően viszont nagyon hamar regenerálódik a természetes ellenségek populációja. 

Borítókép: A katicabogarak jelzik a levéltetvek jelenlétét
Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.