DiverIMPACTS projekttalálkozó – Alnarp Svédország
Még a nyár folyamán rendezték meg a szántóföldi diverzifikáció lehetőségeit kutató projektünk, a DiverIMPACTS második éves találkozóját, ahol a projektben résztvevő 11 országból összesen 34 intézmény képviseltette magát. A rendezvénynek a Svéd Agrártudományi Egyetem (SLU) alnarpi campusa adott helyet. Az Egyetem nevében Erik Steen Jensen az „Élő Rendszerek és Technológiák” tanszék professzora köszöntötte a projekt résztvevőit. Bemutatta az egyetem felépítését, kiemelve az oktatók és hallgatók arányát (3 hallgatóra jut 1 PhD fokozattal rendelkező oktató), valamint felhívta a figyelmet a campus magával ragadó légkörére és barátságos, zöld környezetére.
A nap további része műhelymunkával telt, a találkozó résztvevői közel 20 fős csoportokban beszélték át a szántóföldi diverzifikációs kutatások eddig publikált eredményeiből készült meta-analízis tanulságait, illetve a projekt saját szakértői felmérésének eredményeit. Az ÖMKi által vezetett európai felmérés alapján egy rövid gyakorlati útmutató is készült a diverzifikációs kezdeményezések legfontosabb sikertényezőiről illetve buktatóiról:
https://zenodo.org/record/3403665#.XZ7qr9Izbcd.
A rendezvény teljes időtartama alatt megtekinthető volt a poszter szekció, ahol a projekt központi tartalmát adó diverzifikációs esettanulmányok mutatkoztak be, megfogalmazva, hogy kikkel, mely témában szeretnének egyeztetni a hatékonyabb előrehaladás érdekében. Ezzel párhuzamosan, szintén posztereken mutatták be a projekt kutatóintézetekben megvalósuló kisparcellás szabadföldi kísérleteit is.
A sűrű program ellenére már első nap lehetőségünk nyílt egy kis városnézésre a szállásunknak helyt adó Malmöben. Ekkor találtunk a város szélén, majdhogynem az Øresund-szoros partján egy közösségi kertre. Ahogy egy malmöi hallgatótól megtudhattuk, ez a kert a diákoknak épült, s minden malmöi egyetemista számára nyitva áll a lehetőség – tanulmányi témájától függetlenül -, hogy kapjon ott egy ládát, amiben azután kedvére kertészkedhet. Ehhez azonban – a vizet leszámítva – mindent magának kell megoldani. A hallgatók pedig online csoportok segítségével beszélik meg, hogy ki mikor megy ki a területre: így mindig minden láda beöntözött, és gyakran még kis is gyomlálják egymás ágyásait az önkéntes kertészek. A hazai közösségi kertekkel ellentétben ezek a területek teljesen nyitottak, s noha bárki bármikor bemehet a ládák közé és szemügyre veheti azokat, a termények megvárják azt, aki ültette a növényeket.
A közösségi kert központi ágyásai málnával és sarkantyúkával beültetve (Fotó: Trugly Bence, ÖMKi)
Esettanulmányok
A második nap egy-egy példán keresztül bővebben is megismerhettük az egyes esettanulmányok mögötti tevékenységeket. Többek között az olasz csoport is bemutatta, hogy egy San Martino-i farmon a konvencionális durumbúza–articsóka vetésforgóhoz képest mennyiben tér el egy biobúza–kender rendszer. Azt is bemutatták, hogy milyen sokféleképpen feldolgozható ez utóbbi növény (lisztnek, tésztának, olajnak, teának…) és hogy mik a legnagyobb kihívások a termesztése során (leginkább a növények THC tartalmának a jogszabályokban meghatározott határérték alatt tartása). A szabadföldi kísérletet a projekt egyik munkacsoportja által kifejlesztett indikátorokkal elemezték, ezek között egyaránt megjelennek a rendszer fenntarthatóságát, jövedelmezőségét, sokszínűségét környezeti szempontból vizsgáló elemek, ezáltal komplex módon és számos megközelítésből értékelhetők a vetésforgók.
Az aznapi ebédet a campus kertjében költöttük el, ezáltal egy kicsit a helyi egyetemi hallgatók mindennapjainak ízvilágába is belekóstolhattunk. Az ebéd után Mark People, az ausztrál Novel Plant Products (Új Növényi Termékek) vállalat képviseletében mutatta be, hogy miként alakult a szántóföldi növénytermesztés Ausztráliában, hogy a gabona monokultúrát miként színesítettek olajrepcével és hüvelyes növényekkel, annak ellenére, hogy az ausztrál szántóföldek 98%-án nem megoldható az öntözés, a csapadék mennyisége pedig éves szinten csupán 200-400 mm között alakul.
Ezután az egyik svéd esettanulmány eredményeit mutatta be Gunnar Backman a Nordisk Råvara (Északi Nyersanyag) termelővállalat munkatársa. Előadásában felsorolta azokat a különleges hüvelyeseket, amikkel termeltetési rendszerben foglalkoznak, így megismerhettünk ősi gotlandi lencséket, áttelelő borsót, szárazbabokat (fehéret, vöröset, zöldet, feketét) és különböző csillagfürtöket is. A legtöbb növény eredetét nem ismerik pontosan, sokukat valószínűleg még a vikingek hozták magukkal, több mint egy évezreddel ezelőtt. Ezek a fajok és fajták az idők során azonban kiszorultak a köztermesztésből, ugyanakkor ellenállóképességük, beltartalmi értékeik, ízük és egyéb értékmérő tulajdonságaik alapján minden szempontból érdemesek a termesztésre és felhasználásra. Gunnar azt is elmesélte, hogy a profi séfek közreműködésével hogyan kerültek a régi magok elsőosztályú éttermekbe, és azt is, hogy ezen felül a közétkeztetésbe is fokozatosan bevezetik őket, mivel észrevételeik alapján a fiatalok egyre elutasítóbbak az ipari termelésű állati termékekkel szemben, és sokkal nyitottabbak a fenntartható növényi fehérjék iránt. S mivel a jövő vásárlóiról van szó, az eljövendő idők keresletét a gyerekek fejlődő ízlése szabja majd meg, ami annak függvényében alakul, hogy mivel találkoznak, mit esznek a mindennapjaik során manapság.
Szürkeborsó állományban (forrás: Nordisk Råvara weboldala https://nordiskravara.se/odlare/storegard-ranserod)
Az előadások után Staffanstorpba látogattunk egy helyi biogazdaságba. Vendéglátóink több száz hektáron gazdálkodnak. Még vannak konvencionális területeik, de fokozatosan minden területen szeretnének átállni ökológiai gazdálkodásra, mivel nem értenek egyet a konvencionális input anyagok használatával és nem szeretnék sem magukat, sem a környezetet, sem pedig a fogyasztókat ilyen anyagokkal vagy ezek maradványaival terhelni. Bemutatták a gépparkot, amivel a földjeiket művelik, majd megnéztük közösen, hogy miként mutat egy tavaszi vetésű zabos borsó.
Ezután az SLU tangazdaságát tekintettük meg, ahol elsőként egy művelési rendszereket összehasonlító tartamkísérletet vettünk szemügyre. Itt agrárerdészeti, ökológiai és különböző diverzifikációs szintű integrált művelési rendszereket vetnek össze. A tartamkísérletet még csak három éve állították be, azzal a céllal, hogy minél több kutatónak lehetőséget adjon a tudományos munkára. A kísérletet tehát „közös infrastruktúraként” kezelik, és várják az érdeklődő hallgatók és kutatók jelentkezését a használatára.
A napot a tangazdaság egy másik részében zártuk, ahol a DiverIMPACTS Svédországban megvalósuló kisparcellás kísérleteit állították be. Itt különböző ökológiai vetésforgókat modelleztek. Ezek közül több esetben együtt vetettek növényeket, például árpát és csillagfürtöt.
Az utolsó napon ismét kiscsoportokban dolgoztunk azon, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel érhetjük el, hogy egy-egy innovatív termesztéstechnológiából és az arra épülő értékláncból piaci viszonyok között is meghatározó elem váljon, ezzel elősegítve a fenntartható növénytermesztési rendszerek térnyerését a gyakorlatban. Ezt követően a DiverIMPACTS testvér-projektje, a kertészeti növénytermesztési rendszerek változatosabbá tételével foglalkozó DIVERFARMING kutatási projekt mutatkozott be, majd pedig a találkozón elhangzottak összefoglalójával és az elkövetkező időszak feladataival zárult a rendezvény.
