Alternatív szójatermesztési technológiák
A szójatermesztés hazai fejlesztésének szükségességéről számtalan fórumon esett szó az elmúlt néhány évben. A 2016-ban tapasztalható fellendülés azonban 2018-ra mérséklődött (a KSH adatai szerint 63 000 hektárra csökkent a vetésterület), részben a zöldítés szabályainak változása miatt is, ahol ettől az évtől kezdve a beszámítani kívánt területeken tilos a vegyszerhasználat. A környezetkímélő, növényvédőszer-mentes szójatermesztési technológiák így nem csak az ökogazdálkodók, hanem a konvencionális termelők számára is kihívást jelentenek, a klimatikus adottságok miatti termésszint-kockázat mellett elsősorban a fokozott gyomosodás veszélye miatt.
A most induló cikksorozatunkkal olyan szójatermesztési technológiákat szeretnénk bemutatni, amelyek az ökológiai gazdálkodás keretei között is kivitelezhetőek, hatékonyabb talajhasználatot, vagy csökkentett menetszámú munkaműveleteket, illetve gyom-visszaszorítást eredményeznek a termesztés során. Bár a hazai gazdasági környezet, illetve az eszközellátottság hiányossága még sokszor akadályt jelent az alkalmazásukban, a jövőbeni tervezéshez hasznos lehet, ha megismerkedünk egy-egy újszerű termesztési modellel.
1.Vessünk rá szemet!
Az itt bemutatott technológiával már több helyen is folytak kísérletek Európában (Ausztria, Franciaország), melynek lényege a rozs takarónövényként való alkalmazása a szója vetésben.
Alfred Grand, aki az Alsó-Ausztriai Absdorfban 2006 óta biogazdálkodást folytat, több mint 20 éve mellőzi a szántást, és csernozjom talajon minimum- illetve no-tillage talajművelést és szántóföldi kutatásokat végez. A farmon az ÖMKi is látogatást tett az OK-NET Arable projekt keretében 2017-ben. A kutatások középpontjában a talajegészség áll, mely során az optimális vetésforgó kialakítása, a takarónövények beillesztése, a talajművelés csökkentése, az éghajlatváltozás mérséklése és az élelmiszerminőség javítása a cél. Mindezeket több projekt és intézet segíti (EIP-Agri, Horizon2020, Rodale Institute, USA).
Az általa bemutatott technológia lényege hogy az őszi rozst optimális időben, legalább 200 kg/ha magmennyiséggel elvetve olyan biomasszát hozunk létre a rozs virágzási időszakáig, ami 8-10 t/ha tömeget elér, és lehengerezve 15-20 cm vastag takarást eredményez. Ez tudja olyan mértékben árnyékolni a talajt, hogy a gyomok ne törhessenek fel benne. Fontos, hogy a növény elérje ezt a fenológiai állapotot, ugyanis a korán lehengerelt rozs képes regenerálódni.
A szárat többször is meg kell törni, amit a gazdaságban úgynevezett roller-crimperrel végeznek, ami hullámirányú késekkel szerelt, erőgép mellső függesztésére csatlakozó szártörő henger. A henger palástján V alakban összefutó élek biztosítják a hatékony, iránytartó haladást és a rozs szárának több helyen történő megtörését. Ez szükséges ahhoz, hogy a rozs a későbbiekben ne „álljon fel”, hátráltatva ezzel a szója fejlődését. A hengert súlyozni szükséges, tapasztalatok szerint akár 500 kg is szükséges lehet.
Ezután a hengerezéssel egy menetben direktvető gép veti a szóját, aminél érdemes emelni a csiraszámot a mag nem elégséges takarása illetve az optimálistól későbbi vetés (május vége) miatt. A szója a vastag mulcs ellenére kikel, bár a kelése lassabban történik, mint takarónövény nélkül. Ezt követően nincs szükség mechanikai gyomszabályozásra a teljes tenyészidőszakban.
A módszer jelentős előnyei:
A glifozát alkalmazásának alternatívája, táplálékot és élőhelyet jelent a talajmikrobák és a talaj-makrofauna, (pl. földigiliszták) számára, a talajborítás védelmet jelent a naptól, az esőtől és a széltől, a fokozott párolgástól. Csökkenti a talajhőmérsékletet nyáron, ami csökkent szén-dioxid-kibocsátást eredményez. A gyökércsatornák megmaradnak a talajban, nagyobb lesz a tápanyag dinamika a talajművelés mellőzésével. A legjobb vízinfiltrációt (beszivárgást) eredményezi, háborítatlan a talajszerkezet. A napfény energiáját jobban kihasználjuk, csökkentett fosszilis üzemanyag és munkaerő felhasználás mellett visszaszorulnak a gyomnövények – a mérgező csattanó maszlag is. Kevesebb a levéltetű az arra fogékony kultúrákban. „Melléktermékként” a rozs virágporát néha Ausztriában külön is gyűjtik kozmetikai vagy gyógyszerészeti felhasználásra.
A módszer hátrányait illetve annak mérséklését is vizsgálni szükséges:
A rozs tavaszi vízfelhasználása versenyt jelent a fővetésnek, a késői vetési idő csökkentheti a hozamot, nem alkalmazható minden növénykultúránál, a rágcsálók és az évelő gyomok kártétele fokozódhat, a módszer alkalmasságát tehát még vizsgálni kell az európai éghajlat és vetésforgói mellett.
Rozsra vetett szója Franciaországban (Valence).
Az évelő lósóska áttört a mulcson, a szója néhol hiányosan kelt a nem kellő vetésmélység miatt. A termésmennyiség így is eléri a környező területek többször sorközművelt állományának átlagát, bár háromszori öntözésben részesült a rendkívül aszályos nyár miatt.
A módszer perspektíváit növeli, hogy jó eredményeket értek el az alkalmazásával hajdinával, csicseriborsóval, cukkínivel és más zöldségfélékkel is. Hazai kipróbálásához az ÖMKi is szívesen nyújt segítséget az érdeklődők számára.
A farmról és a módszerről itt olvashatnak illetve tekinthetnek meg képet és videót.
Twitter elérhetőség: @VERMIGRAND
Borbélyné Dr. Hunyadi Éva
eva.hunyadi@biokutatas.hu
