Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFÁ-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

bioszója, szója, Szójatermesztés, ökológiai szójatermesztés   2021. június 11. Növényvédelem

A szójatermesztés fontosabb kórokozói és kártevői

2021. évi 9. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

A konvencionális szójatermesztéshez hasonlóan, amely jelenleg 60 000 hektár környékén stagnál, az ökológiai szójatermesztés sem növekszik olyan dinamikusan, mint ahogyan azt az agro-ökológiai adottságaink lehetővé tennék. Bár az elmúlt években csaknem megduplázódott a korábbi 1000 ha körüli terület, a termelés volumene még mindig nem elégíti ki a hazai és export szükségleteket. 

A szója a többi maghüvelyeshez képest érzékenyebb a klimatikus adottságokra, az évjáratok ingadozó terméseredményeket mutatnak. Gondos fajtaválasztással, megfelelő agrotechnikai eljárásokkal a terméseredményeket pozitívan lehet befolyásolni. Fontos kiemelnünk, hogy a szója a vetésforgó szempontjából és piaci szerepét tekintve is egy értékes kultúra, érdemes foglalkozni a termesztésével, de stabil terméseredményekhez szakmai felkészültség kell. 

Az ÖMKi ennek érdekében folytat kutatásokat az MNVH vetésforgó bővítése szójával projektjén belül, ahol a szójatermesztés egyes agrotechnikai elemeit valamint fajtáit teszteljük ökológiai termesztési feltételek mellett. Így például on-farm és kisparcellás módszerekkel a másodvetést, amit őszi árpa, illetve őszi takarmánykeverék után vizsgálunk, vagy olyan input anyagok alkalmazását, amelyek hatékonyabbá teszik a hagyományos magoltást. Fontos eleme ennek a projektnek, hogy bevonjuk azokat a hazai szója vetőmag piacon újdonságként megjelent szuperkorai fajtákat, amelyek a másodvetést lehetővé teszik. A termesztéstechnológia vizsgálatát pedig olyan új elemekkel egészítjük ki, mint pl. a mulcsba vetés, ami a szójatermesztés egyik sarkalatos kérdésére, a gyomszabályozásra kínál egy lehetséges alternatívát. 

Az EIP Agri pályázathoz tartozó projektben az ökológiai és low input termesztési modellek hatékonyságát vizsgáljuk on-farm kutatási módszerekkel, ami a konvencionális termesztők számára is jól hasznosítható információkkal szolgálhat. A zöldítési támogatás előírásrendszerének változása miatt ugyanis a herbicidek helyett a megfelelő agrotechnikával és fajtaválasztással tudunk az ökológiai gazdálkodásban eredményesen gazdálkodni. A fajtaválaszték a szójatermesztésben is folyamatosan bővül de fontos a fajták ökológiai termesztésre való alkalmasságának vizsgálata is.

Bár a szójatermesztés alapos szakmai felkészültséget igényel, általában a szántóföldi növénytermesztő üzemekben rendelkezésre álló agrotechnika (azaz a kapásnövények termesztési gépsora) felhasználásával a szója vetésforgóba illeszthető.  

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szója termesztése bio feltételek mellett egyáltalán nem lehetetlen feladat. Kellő odafigyeléssel igencsak jövedelmező tevékenység. Ugyanakkor ismerni kell a szójára leselkedő biotikus veszélyeket is, amelyek szélsőséges esetekben akár a teljes állomány tönkretételére is képesek lehetnek.

A gyomok mindenütt jelen vannak

A szójának, ellentétben pl. a kalászosokkal, nincs kialakult, az adott kultúrára jellemző gyomflórája. Mivel nagyon meleg igényes növény, így a gazdálkodók a napraforgó és a kukorica után szokták csak általában elvetni. Ezzel a lépéssel, illetve a vetőágy készítéssel általában sikerül is megszabadulni a területen levő T1, T2 és T3 életformájú gyomoktól. Maradnak az évelő gyomok, valamint a T4-es életformájú, szintén meleg igényes, sok esetben nagy, elfekvő magvú gyomok. Ezek sok esetben egyszerre kelnek és együtt fejlődnek a szójával. Egy ilyen helyzetben a fiatal korában meglehetősen lassú fejlődésű, kissé élhetetlen szóját a területen levő, agresszív gyomflóra könnyedén elnyomhatja. 

A szója gyomszabályozása ökológiai termesztésben mechanikai módszerekkel végezhető el, elsősorban gyomfésűzéssel és gépi kultivátorozással, esetleg kiegészítő kézi kapálással. A kézi kapálás élő munkaerő igénye rendkívül nagy és igencsak költséges beavatkozás. Ugyanakkor jól elvégezve szinte gyommentes állományt hagy maga után. A kultivátorozás sokkal olcsóbb, viszont a sorokban esetleg még mindig maradhat olyan mennyiségű gyom, amely a szóját durván vissza tudja szorítani. Bármelyik megoldást is választjuk, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a vetést minimum dupla gabona sortávval, vagy inkább ennél nagyobb sortávval végezzük. Sűrűsoros elrendezésben a gépi kultivátorozás nem kivitelezhető és a kézi kapálás is rendkívül lassú lesz. A gyomfésű az ökológiai növénytermesztő üzemek alapgépe vetés után, kelés előtt vakboronálásra, de később, állományban a talajállapothoz és a növény fejlettségi állapotához beállított erősségű rugókkal többször is alkalmazható. Ez az eszköz a teljes felületen, tehát a sorokban és a sorközökben is ritkítja a gyomokat, gyökerüket kihúzva a talajból, vagy betakarva azokat.

Igazság szerint a jól elvégzett gyomszabályozás az alapja a bioszója növényvédelmének. Gazban álló szója állományokban a gyomok direkt elnyomó és konkurens hatása mellett az indirekt kártétel is jelentős lesz. A gyomos szójában sokkal jobban megmarad a nedvesség, amely a baktériumos levélfoltosságok és a szójaperonoszpóra felszaporodását idézheti elő. A sűrű növényállományban a különböző állati károsítók, mint pl. az ázsiai márványos poloska is szívesebben megtelepszik. Jól bio szóját csak hatékony mechanikai gyomirtásra alapozva lehet termeszteni.

Kevés, de veszedelmes kártevő 

A szójának alapvetően nincs túl sok károsítója, specializálódott kártevője pedig szinte csak egy van. Ugyanakkor a polifág károsítók is képesek lehetnek akár az állomány létét is veszélybe sodorni. Kelés után nem sokkal a szóját a különböző fiatalkori kártevők (barkók, gyalogormányosok) támadhatják meg. Károsításuk nyomán akár a kelő növény teljes föld feletti része is a táplálkozásuk áldozatául eshet. Ugyanakkor gyakran a fiatalkori kártevők a szója kelésének idejére már be is fejezik táplálkozásukat, így sok esetben csak a kelleténél korábban vetett állományok szenvednek el durvább kártételt. 
 

A barkók tönkretehetik a kelésben levő szója vetéseket

Kézen fekvő a védekezés lehetősége is: ne vessük korán a szóját! A hideg talajban lelassult fejlődésű növények sokkal tovább vannak kitéve így a talajszinten támadó, falánk bogarak támadásának. A kezdeti fejlődés gyorsítása (akár egy kelesztő öntözéssel is) bármilyen eszközzel lerövidíti azt az időt, ameddig a fiatalkori kártevők veszélyesek lehetnek a szója állományra. Lehetőség szerint kerüljük az évelő pillangós állományok, főleg az idős, netán már feltört, kiszántott táblák közelségét, mivel ott ezen károsítók populációja sokkal magasabb, mint bárhol a szántóföldeken. 

Idő szerinti sorrendben a szója szinte egyetlen, részben erre a növényre specializálódott kártevője, a bogáncslepke (Vanessa cardui) az, amely súlyos károkat okozhat a szója lombozatában. Ez a kártevő egy tipikus vándorlepke faj, amely hazánkban általában nem is szokott áttelelni. Ősszel az utolsó nemzedék imágói délre, Bulgária és Görögország, Észak-Afrika területéig húzódnak le és a mediterrán régió sokkal enyhébb körülményei között vészelik át a telet. Tavasszal sokszor már igen korán, február vége felé elkezdik az áttelelt lepkék az észak felé való vándorlást. Magyarország területét a migráló nemzedék általában május hónapban éri el. A bogáncslepke nem minden évben vonul fel nagy populációval hazánkban, így ellene csak a nagy egyedszámot produkáló években szükséges védekezni. Abban az esetben számíthatunk a hernyók megjelenésére és kártételére, ha a földjeink környékén virágzó, nektártermelő növényeken, például bükkönyön, de akár hársfán, nagy számú kifejlett lepkét találunk, amelyek nappal repülnek.  Tömeges jelenlétük és repülésük rendkívül feltűnő. A bogáncslepke hernyói - már csak a nevükből adódóan is - szívesen fogyasztják ugyan a különböző fészkes virágzatú növények lombozatát, de szója jelenlétében döntően azon táplálkoznak.  

Bogáncslepke hernyója és lombkártétele

Egy pár hernyó általában nem tud gondot okozni egy jól beállt szója állományban, de amennyiben a délről beözönlő nemzedék rendkívül nagy létszámú, vagy nagy mennyiségű károsító találkozik kisméretű növényekkel (ez másodvetésben könnyedén előfordulhat!), akkor a bogáncslepke hernyóinak károsítása totális lombveszteségbe torkollhat, amely akár a szója állomány megsemmisülésével is járhat. A szőrös, zöldesszürke színezetű hernyók nem igazán rejtőzködnek, teljesen nyíltan táplálkoznak.  A hernyók gyakorlatilag valamennyi Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmény iránt fogékonyak, így leküzdésük nem jelent problémát. Sokkal inkább a védekezés jó időzítése. A lombozat károsodásának minimalizálása és a hatékonyság növelése érdekében lehetőleg minél fiatalabb hernyók ellen irányuljon a védekezés! A fiatal hernyókat viszont nehezebb észrevenni a lombozaton, az általuk okozott rágás is még minimális, így csak a rendszeres, gondos állományszemlézéssel lehet megállapítani a szója állományban tartózkodó károsítók mennyiségét és azok fejlettségét is. 

Bogáncslepke imágója

A szója számára már a virágzás és a termés növekedés időszakában leselkedik még egy nagy veszély, a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyóinak károsítása. Ez a károsító szintén egy vándorlepke, bár inkább belső vándor faj, mivel populációjának egy része szinte a teljes tenyésző területén áttelel. Igaz ez hazánkra is, bár a bábállapotban áttelelő károsító szinte minden évben csak igen alacsony százalékban képes nálunk áttelelni.  

A gyapottok bagolylepke polifág hernyója a generatív serveket, így a termést károsítja

A jelentős gondot a délről, a mediterrán régiókból érkező hatalmas, aktívan és jól (ellenszélben, a talajhoz közel) repülő inváziós lepke népesség jelenti, amely a hazai populáció méretét egyik napról a másikra hirtelen 2-3 nagyságrenddel is megnövelheti. Ennyi lepke utódainak pedig jókora mennyiségű táplálék szükséges a zavartalan fejlődéshez. 

A gyapottok bagolylepke esetében a táplálkozás tekintetében van azért némi „különcség”. Ahhoz, hogy később a hernyókból a bábozódás után kikelő imágók szaporodó képesek legyenek, kell némi tokoferol, amelyet csak generatív növényi szervekben találnak meg. Ezen ok miatt a károsító hernyói kizárólag a szója bimbóit, virágait és fiatalabb, még nem kőkemény magjait fogyasztják. Vegetatív szerveket, pl. leveleket csak akkor fogyasztanak, ha éppen szükséges, vagyis az útjukban van. 

Gyapottok bagolylepke hernyójának kártétele szója hüvelyein 

A gyapottok bagolylepke alapvetően szélsőségesen polifág károsító és szinte minden, nem durván mérgező növény generatív szervein képes kifejlődni. Hazánkban a kukorica termését rendkívül nagymértékben szereti károsítani. Ugyanakkor a már kőkemény terméseket a fiatalabb hernyók nem igazán képesek megrágni. Szójában így főképp a nyár végén, ősz elején jelenik meg, amikor sok kukorica állományban már páncél keménységűek a szemek, a soron következő nemzedék már nem igazán rak petét a kukoricára, hiszen a fiatal hernyók azon gyakorlatilag éhen halnának. Ekkor kerül célkeresztbe a kártevőnél a szója, amely ilyenkor még javarészt zöld, a termések még nem túl kemények, táplálkozásra még alkalmasak.  

Fokozott a veszély akkor, ha másodvetésű szójára lel ez a károsító. Ilyen esetben igen nagy eséllyel az a másodvetésű szója állomány a környék egyetlen olyan, ehető szaporító szervekkel rendelkező növény állománya, amelyen képesek lehetnek a hernyók kifejlődni. Ezekben az esetekben a környék összes gyapottok bagolylepke imágója ott fog nyüzsögni, párosodni és petéket rakni. Erre a nem túl szerencsés lehetőségre már előre készülni kell. 

A károsító hernyók a szóján nem igazán tudnak elbújni, így könnyen észrevehetőek. Fontos, hogy a lehető legfiatalabb korú hernyók ellen védekezzünk, így igencsak célszerű a lepkék egyedszámának folyamatos figyelése, amelyre szexferomon csapdák kiválóan alkalmasak. Célszerű - főképp másodvetésű állományban – a befogásra kerülő imágók hatalmas mennyisége miatt a varsás csapdák használata. A fogási csúcs után pár nappal már tömegesen lehet észlelni a károsító petéit a bimbókon, virágokon, hüvelyeken. Mivel a szója igencsak szőrös növény, sokszor a lerakott peték nehezen vehetőek észre. Ugyanakkor a petéből nem régen kikelt, fiatal hernyók már könnyebben érzékelhetőek. A kis hernyók teste szinte még üvegszerűen átlátszó, nem tarkák, színesek, mint az idősebbek. Viszont a mozgásuk elárulja őket.  

A gyapottok bagolylepke esetében a Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények csak a legfiatalabb hernyó nemzedék ellen adnak kielégítő eredményt. A már fejlettebb hernyók ellen hatékony a spinosad hatóanyagú Laser, de használatához szükséghelyzeti engedély szükséges. Mivel a szükséghelyzeti engedély megszerzése is időbe telik, javasoljuk, hogy időben készüljenek erre a helyzetre, időben kérjék meg a szükséghelyzeti engedélyt. 

A szója hatalmas, zöld lombtömege nagyon sok állatnak nyújt életteret, köztük sajnos a hazánkba nemrég behurcolt ázsiai márványos poloskának (Halyomorpha halys) is. Ez az invazív kártevő időnként hatalmas populációkat nevel a szója állományokban. Kártétele nehezen észrevehető, de a bimbók, virágok, fiatal termések szívogatásával azok elrúgását előidézve indirekt módon jókora terméskiesés okozására lehet képes. A kártevők petéiket sorokba rendezve, jókora csoportokban a levelek fonákjára helyezik. A kikelő fiatal, eleinte fekete színű lárvák a szója különböző zöld részein szívogatnak, de idősebb korban egyre inkább rászoknak a generatív szervek szívogatására.  

Az ázsiai márványos poloska gyakori a szójában



Ázsiai márványos poloska tojáscsomója



A kártevő ellen meglehetősen nehéz a védekezés, mivel az igazán hatékonynak tekinthető készítmények (NeemAzal, Laser) a szójában nem engedélyezettek. A szükséghelyzeti engedély birtokában felhasználható Pyreguard tudja leginkább visszavetni a poloskák populációját. Mivel a szója (fajtától és körülményektől függően) hatalmas lombtömeget tud növelni, a hatékony védekezéshez mindenképpen szükséges a kijuttatási technológia olyan megválasztása, beállítása, amely a készítményt a lehető legtöbb helyre eljuttatja a szója állomány lombozatába.  

Kevés, de nem veszélytelen kórokozó 

A szójára veszélyes növényi kórokozók közül elsőként a szója mozaik vírus érdemel figyelmet, mivel a vegetációs időszak elején egyszerre, akár teljes állományt érintően léphet fel. Mint a mozaik vírusok legtöbbje, nem perzisztens vírus, így akár mechanikailag, pl. a gyomirtó kézi kapálások során is könnyedén átvihető egyik növényről a másikra. Erre sok esetben nincs is szükség, mivel ez a kórokozó maggal kiválóan terjed és gyakori, hogy néhány termelő teljesen fertőzött magtételt vet el. Ez leginkább a nem ellenőrzött, kétes eredetű szaporító anyag használatának következménye. 

A szója mozaik vírus a lombleveleken leggyakrabban hólyagos elváltozásokat okoz, de hűvösebb időjárás esetén a klasszikus, sárga mozaik foltosság is megjelenhet a leveleken. Egy erőteljes vírusfertőzés akár a termés felét is elviheti, így ez a kórokozó meglehetősen nagy kártételre képes. A védekezés alapja az ellenőrzött, vírusmentes vetőmag használata. Érdemes a termesztett fajták nemesítői fajtaleírásait is átnézni, mivel van már jó néhány rezisztens fajta is. Ugyancsak vannak termesztésben toleráns szójafajták is. Ezeken a vírus tünetei a leveleken kialakulnak ugyan, de a termésre a vírus jelenléte semmilyen hatást sem gyakorol.  

Ilyen fajták termesztése esetén a szója mozaik vírusának kártételétől nem kell tartani. Fogékony fajta termesztése esetén ugyanakkor semmiféle védekezési lehetőségünk sincs a kórokozó ellen. Egyedül a terjedését lassíthatjuk az állományban a mechanikai átvitelre lehetőséget nyújtó tevékenységek lehetőség szerinti minimalizálásával. 

A szója szinte minden évben a csapadékosabb időszakokban elfertőződik valamilyen mértékben a baktériumos barna levélfoltossággal. Okozója, a Pseudomonas syringae pv. glycinea baktérium javarészt a növényi maradványokon telel át. Mint szinte minden kórokozó baktérium, kedveli a nedves, párás, ugyanakkor meleg környezetet. Szinte mindig a legalsó levélszinteken jelentkezik először nedves, sárgás foltok képében, amelyek később összefolynak, közepük elbarnul, elhal. A megtámadott levelek egy idő után lehullanak. Nedvesebb évjáratokban ez a betegség az átlagnál fogékonyabb fajtákon számottevő lomb veszteséget is okozhat. Ellene nagyon jó hatású a széles sortávú művelés az uralkodó széliránnyal párhuzamos sorokkal. Ezzel a módszerrel még a lomb záródás után is lerövidíthető a levelek nedvesség borítása, amely a bakteriózis melegágya. A szója bakteriózisa ellen erősebb fertőzés esetén érdemes valamelyik engedélyezett réz tartalmú készítményt is használni. Az alsó levél emeletek minél jobb permetlé fedettsége érdekében célszerű lehet speciális, a sorközökbe belógatott szórófejekkel végrehajtani a kezelést és nagy lombtömegű állomány esetében ne spóroljunk a permetlé mennyiségével sem! 

A szója gombás eredetű betegségei közül leginkább a fogékony fajtákon jókora lombveszteség okozására is képes szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) érdemel figyelmet. Ez a kórokozó a leveleken okoz kisebb sárga foltokat, ezzel egyidejűleg a fonákon fehéres – halványszürke konídiumtartó kötegek találhatóak. A peronoszpóra később a hüvelyeket és a szemeket is megfertőzheti. Meleg és nedvesség igényes kórokozó. Ellene rezisztens fajta nincs, de az egyes termesztett fajták között fogékonyság tekintetében meglehetősen nagy a különbség, amelyről a fajtaleírásokból informálódhatnak a termesztők. 

A peronoszpóra elleni védekezés alapja e kórokozó esetében is a fertőzéstől mentes, ellenőrzött vetőmag használata. Ezzel már eleve ki lehet küszöbölni a fertőzött csíranövények okozta kockázatot a területen. A kevésbé fogékony fajták használata, az ismeretlen kórtani pedigréjű fajták termesztésének kerülése az átlagos nedvességű évjáratokban is a védekezési küszöb alatt tarthatja ezt a kórokozót. A széles sortáv és a sorok helyes tájolása ugyanolyan hatékony a peronoszpóra ellen is, mint a bakteriózis ellen. A réz hatóanyagú készítmények is eredményesen használhatóak a kórokozó ellen. A minél jobb permetlé borítás elérése céljából a bakteriózis esetében írt permetezési technikák a peronoszpóra esetében is erősen ajánlottak.  

Bármely kórokozóról legyen is szó a szója állományokban, időben történő észlelésük elengedhetetlen a hatékony védekezéshez. Ez csak gondos és rendszeres állományszemlézés útján érhető el. Mivel a legtöbb betegség a legalsó leveleken jelentkezik először, így ezek észleléséhez be kell menni az állományba és a növények aljától a tetejéig tüzetesen végig kell vizsgálni az állományt több ponton is.  

A szója mellett a földúton haladó terepjáróból való „szemlézés” semmit sem ér. A kártevők, kórokozók legelső tünetei, egyedei így nem vehetőek észre. Ha már így, távolból is látszik valamilyen károsító, illetve jelenlétének tünetei, akkor ott már számottevő mértékű kártétel is bekövetkezett. A gondos szója termesztőnek pedig pont az a célja, hogy ezt megakadályozza, illetve elviselhető mértékűre csökkentse. 

Borítókép: Mozaik vírus tünetei szóján
Fotók forrása: ÖMKi

Az összes eddig megjelent felhívás itt érhető el.

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2021. július 26.

Hír
Az ökológiai szójatermesztés hangsúlyos feladata a gyomszabályozás

Magyarországon a szójatermő terület az elmúlt években a támogatásoknak köszönhetően is növekedett, ma már mintegy 60 000 ha. Az ökológiai szójatermesztés területe csaknem megduplázódott, 1800 ha körül alakul.

Részletek
2020. december 14.

Hír
Szakmai fórum az ökológiai szójatermesztés jegyében

A fenntartható, low-input, illetve ökológiai szójatermesztés fejlesztését tűzte ki célul az ÖMKi abban az az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásával megvalósuló projektben, amelynek gyakorlati megvalósítása 2020-ban indult, négy szójatermesztő gazdaság bevonásával.

Részletek
2020. szeptember 24.

Hír
Szakmai nap a bioszója termesztésről

Az ÖMKi a bioszója termesztésre fókuszálva tartott 2020. szeptember 10-én szakmai napot Püskin és Győrsövényházán.

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
Ökológiai szójatermesztés Európában

A legősibb kultúrnövények közé sorolható szója [Glyci- ne max (L.) Merril] a pillangósvirágúak családjához tartozik. Nagy (40 %) és kedvező aminosav-összetételű fehérjetartalmának köszönhetően jelentősége az utóbbi évtizedekben mind az emberi táplálkozás, mind az állati takarmányozás terén folyamatosan nőtt. 

Részletek

Kiadvány
Szója fajta- és termesztés-technológiai tesztek ökológiai gazdaságokban - 2017

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A világ szójatermesztése 2017-ben már meghaladta a 330 millió tonnát, ami az előző évekhez hasonlóan mintegy 10-12 %-os éves növekedést jelent. A szója iránti világpiaci kereslet gyorsabban nő, mint a kukorica, búza vagy a rizs esetében, aminek legfőbb oka a hús (állati fehérje) és ezáltal a szója alapú takarmányok iránti kereslet növekedése a sertés, baromfi, tenyésztett hal és tejelő tehén ágazatokban.

Részletek

Kiadvány
Szója fajta- és termesztés-technológiai tesztek ökológiai gazdaságokban - 2018

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A világ szójatermesztése 2018-ban 340 millió tonna körül alakult, aminek 95 %-a GM szója. A folyamatosan növekvő termésmennyiség ellenére a 2017-2018-as szezonban a felhasználás mennyisége meghaladta a termelést, ami az átmenő készletek csökkenéséhez vezetett.

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen