2026. április 27-29. között Gosztolán, a Dedes Private Agroecology Project szervezésében került megrendezésre a Total Grazing Masterclass képzés, amelyet Jaime Elizondo tartott. A háromnapos tréningen mintegy húsz résztvevő vett részt, többségük gyakorló állattartó gazdálkodó volt. A program elméleti előadásokból és terepi gyakorlatokból állt, a hangsúly pedig végig a gyakorlati alkalmazhatóságon és a gazdálkodói tapasztalatokon volt.
Jaime Elizondo agrármérnök és legeltetési tanácsadó, aki elsősorban a regeneratív legeltetési rendszerek, a talajtermékenység és a gyepgazdálkodás kapcsolatával foglalkozik. Módszereit főként az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában alkalmazzák, ugyanakkor a képzés során többször hangsúlyozta, hogy az általa bemutatott alapelvek nem konkrét országokhoz vagy klímazónákhoz kötődnek, hanem általános biológiai folyamatokra épülnek. Ahogy az előadások során többször is elhangzott: „Rules are static, biology is dynamic.”
A tréning központi témája a Total Grazing rendszer volt, amely a növény-talaj-állat kapcsolat összefüggéseire építve próbálja javítani a gyep produktivitását, az állatok teljesítményét és a talaj hosszú távú állapotát. A három nap során számos olyan téma került elő, mint a „teljes regenerálódás” (complete regrowth), a levél-szár arány (leaf-to-stem ratio), a mikorrhiza gombák szerepe, a gomba/baktérium arány jelentősége, a legeltetés időzítése (grazing window), valamint a biodiverzitás és a talaj szervesanyag-tartalmának kapcsolata.
1. fotó: Jaime előadás közben a Total Grazing Masterclass képzésen (fotó: Dedes)
A Total Grazing szemlélet alapjai
A tréning során Jaime többször hangsúlyozta, hogy a Total Grazing nem egy merev szabályrendszer, hanem egy olyan szemléletmód, amely a biológiai folyamatok megértésére és a folyamatos megfigyelésre épül. A képzés első üzenete „Step 1: UNLEARN!” volt, ami azt jelenti, hogy a hagyományos legeltetési gyakorlatokkal kapcsolatos beidegződéseket sok esetben újra kell gondolni.
A rendszer egyik központi fogalma az overgrazing, vagyis a túllegeltetés volt. Jaime értelmezésében a túllegeltetés nem egyszerűen azt jelenti, hogy az állatok túl rövidre legelik a füvet, hanem azt, hogy a növényeket azok teljes regenerálódása előtt újra legelik. Az előadások során többször hangsúlyozta, hogy a növények először a leveleiket regenerálják, miközben a gyökérzet és az energiatartalékok helyreállása később történik meg. Emiatt a túl korai visszalegeltetés gyökérstresszt okozhat, ami hosszabb távon csökkentheti a gyep produktivitását.
Az egyik legtöbbször visszatérő fogalom a complete regrowth („teljes regenerálódás”) volt. Jaime szerint a megfelelő regeneráció egyik gyakorlati jele, amikor a gyepre lépve már nem érezzük közvetlenül a talajt a lábunk alatt. A nagyobb biomassza, a fejlettebb gyökérzet és a sűrűbb növényállomány nemcsak a növények regenerációját segítheti, hanem a talaj vízmegtartó képességére és a talajéletre is pozitív hatással van.
Többször előkerült a szelektív legelés (selective grazing) problémája is. Amikor az állatok folyamatosan a legjobb minőségű növényeket választják ki, azok a fajok idővel legyengülhetnek, míg a kevésbé kívánatos fajok számának aránya növekedhet. Emiatt az előadások során többször is elhangzott a „Stop overgrazing” és a „Stop selective grazing” üzenet.
Levél-szár arány és talajélet
Visszatérő téma volt a leaf-to-stem ratio (levél-szár arány) jelentősége is. A nagyobb levélarányú növényállomány kedvezőbb mind az állatok takarmányfelvétele, mind a növények és a talaj szempontjából, mert a levelek végzik a fotoszintézist és termelik az energiát, míg a nagy mennyiségű szár inkább energiafelhasználással jár.
A tréningen bemutatott megközelítés szerint a nem szelektív legeltetés (non-selective grazing) hozzájárulhat ahhoz, hogy a következő növedéknek több levele legyen, ami kedvezőbb energiaellátást biztosíthat mind az állatok, mind a növények számára. Jaime hangsúlyozta, hogy a növényállomány minősége és regenerációs állapota közvetlen kapcsolatban állhat a talajélettel és a hosszú távú termőképességgel.
A három nap során kiemelt szerepet kapott a talaj biológiai aktivitása, különösen a mikorrhiza és a gomba/baktérium arány kérdése. A különböző regenerációs állapotú növények eltérő gyökérváladékokat (root exudates) juttathatnak a talajba, amelyek befolyásolhatják a talaj mikrobiális közösségeit. Többször szóba került a talaj szerves széntartalmának (soil organic carbon) fogalma is, amelyet a hosszú távú talajtermékenység egyik fontos elemének tekintett.
A tréning során külön hangsúlyt kapott a biodiverzitás jelentősége is. Jaime szerint a megfelelő regenerációs idő biztosítása, a túllegeltetés minimalizálása és a változatos növényállomány hosszabb távon stabilabb és ellenállóbb legelőket eredményez.
Grazing Window és a legeltetés időzítése
Foglalkoztunk a legeltetés időzítésével is. A növények napi ciklusai jelentősen befolyásolhatják a takarmány minőségét és az állatok viselkedését. Jaime meglátása szerint a kora reggeli legeltetés nem minden esetben kedvező, mivel a növények összetétele a nap folyamán folyamatosan változik.
A Grazing Window fogalma azt a napszakot jelöli, amikor a növényállomány a legkedvezőbb állapotban lehet a legeltetés szempontjából. Jaime szerint a késő délelőtti vagy déli időszakban az állatok nyugodtabban és egyenletesebben legelhetnek, miközben a takarmány energiaegyensúlya is kedvezőbb. Beszéltünk a grazing clock, plant clock és rumen clock fogalmakról is, amelyek a növények, az állatok és a bendőműködés napi ritmusának kapcsolatára utaltak.
Az állatok viselkedése fontos visszajelzés lehet a legeltetési rendszer működéséről. A megfelelő időben történő legeltetés után az állatok nyugodtabban viselkedhetnek, többet kérődzhetnek, és egyenletesebb takarmányfelvételt mutathatnak.
A rendszer gyakorlati felépítése
Részletesen bemutatásra került a Total Grazing rendszer gyakorlati felépítése is. A rendszer egyik alapja a három fő terület elkülönítése volt: az aktuálisan legeltetett szakasz, a tartalék terület, valamint az állva hagyott, későbbi legeltetésre vagy szükség esetén szénakészítésre fenntartott (stockpile) rész.
A rendszer gyakorlati működésének fontos eleme volt a kisebb szakaszokra osztott legeltetési terület, valamint a központi itatóhoz vezető folyosó (water alley). A jól kialakított központi folyosórendszer jelentősen megkönnyíti az állatok mozgatását és lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó rugalmasabban válassza ki az aktuálisan legjobb állapotban lévő legelőszakaszokat.
A bemutatott megközelítés egyik alapelve, hogy „grass doesn’t grow in a sequence”, vagyis a különböző területek regenerációja nem azonos ütemben történik. Emiatt a rendszer nem merev rotációs sorrendre épül, hanem arra, hogy a legeltetés mindig az adott időpontban legjobb állapotban lévő területeken történjen. A szakaszok közötti rugalmas váltás (jumping paddocks) célja, hogy a növények számára elegendő regenerációs idő álljon rendelkezésre.
1. ábra: A „jumping paddocks” elve három fő területtel. Az aktuális legelőterületen a legeltetés az utolsó szakasz után vagy a teljesen regenerálódott első szakaszon folytatódik, vagy -ha ez még nem áll rendelkezésre- a tartalék területre kerül át
A stockpile területek szerepe ebben a rendszerben kettős: egyrészt tartalék takarmányforrást biztosíthatnak a nem növekedési időszakban, másrészt a hosszabb pihentetés révén hozzájárulhatnak a növényállomány és a talaj állapotának javulásához.
Terepi gyakorlatok
A képzés során több terepi gyakorlat is kapcsolódott az elméleti témákhoz. Az első terepi program Lendvadedesen zajlott, ahol elsősorban fás legelők és dombvidéki környezetben alkalmazott legeltetési rendszerek kerültek bemutatásra.
2. fotó: Legeltetett állomány vízfelvétel közben fás legelőn, Lendvadedes (saját fotó)
A második terepi gyakorlatra Máhomfán került sor, ahol vizesebb, sík területek kezelése, valamint Natura 2000 területek legeltetési kérdései kerültek előtérbe. A program során parazitológiai szempontok és a különböző környezeti adottságokhoz alkalmazkodó legeltetési megoldásokról is beszéltünk.
3. fotó: Legeltetett állomány, Máhomfa (saját fotó)
A harmadik terepi gyakorlat központi témája a complete regrowth gyakorlati értelmezése volt. Itt különböző regenerációs állapotban lévő legelőszakaszokat hasonlítottunk össze, különös figyelmet fordítva a levél-szár arányra, a biomasszára és a gyep szerkezetére.
4. fotó: A képzés résztvevői a terepi gyakorlat során, Máhomfán (fotó: Dedes)
Összegzés
A Total Grazing Masterclass képzés elsősorban gyakorlati szemléletű, rendszerben gondolkodó megközelítést mutatott be a legeltetéses állattartás témájában. A tréning egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a legeltetési rendszer sikerét nem elsősorban a merev rotációs szabályok, hanem a növények regenerációs állapotának megértése és a biológiai folyamatok megfigyelése határozza meg.
5. kép: Megfigyelés közben a máhomfai gyakorlaton (saját fotó)
A három nap során különösen nagy hangsúlyt kapott a túllegeltetés minimalizálása, a biodiverzitás megőrzése, a talajélet támogatása, valamint a növény-talaj-állat kapcsolat összefüggéseinek értelmezése. A terepi gyakorlatok jól szemléltették, hogy a bemutatott alapelvek különböző környezeti adottságok mellett is alkalmazhatók, ugyanakkor a rendszer működtetése folyamatos megfigyelést és helyspecifikus döntéseket igényel.
További infomációk, hasznos linkek:
Készítette: Biszkup Miklós, kutatási asszisztens, állattenyésztési csoport, ÖMKi
A projekt Magyarország Kormánya és az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.
