A GO-GRASS projekt eredményei
Az állandó gyepterületek, melyek az Európai Unió (EU) teljes területének 17%-át teszik ki, létfontosságúak a társadalom számára nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása tekintetében, de gazdasági és társadalmi hasznosításuk lehetőségei, főleg vidéki térségekben, is túlmutatnak a jelenlegi gyakorlaton. E területek szénmegkötő képességüknek köszönhetően, továbbá, az Európai Zöld Megállapodás által meghatározott, 2050-re tervezett, nettó zéró károsanyag-kibocsátás eléréséhez is hozzájárulnak. Ennek ellenére a gyepterületek igen kevés figyelmet kapnak, alulértékeltségük és kihasználatlanságuk Európa-szerte nehezíti a vidéki közösségek gazdasági megerősödését. Emellett folyamatosan csökken a gyepterületek nagysága a földhasználat változás következtében, ami többek között a biológiai sokféleség csökkenéséhez és a talajminőség romlásához is hozzájárul. Azonban a gyepterületek fenntartható hasznosítása új termékek és üzleti lehetőségek kifejlesztése révén segíthetné a kapcsolódó környezeti előnyök helyreállítását, megtartását és vidéki vállalkozások kialakítását. A gyepterületek sokféleségében rejlő üzleti lehetőségeket egy EU-s finanszírozású projekt, a GO-GRASS is vizsgálta 2019 és 2024 között nyolc uniós tagország összefogásával. A projekt négy országban – Dániában, Németországban, Svédországban és Hollandiában – a körforgásos agrár-élelmiszeripari rendszerre alapozva kisléptékű bemutatóhelyeket hozott létre, ahol technológiai és üzleti megoldásokat dolgoztak ki fenntartható, alulhasznosított gyepterületeken alapuló termékek, például papír, állati alom, szerves fehérje, biogáz és bioszén előállítására. Továbbá a projekt három országban elméleti síkon is körbejárta ezen megoldások megvalósíthatóságát, többek között Magyarországon, ahol a bioszén-előállítás lehetőségeit vizsgálta az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, szakértők széleskörű bevonásával. De pontosan milyen lehetőségeket kínálnak a hazai gyepterületek a vállalkozó szelleműek számára a projekt tapasztalatai alapján?
A gyepek jelentősége és a gyepgazdálkodás helyzete
A gyepterületek a legfajgazdagabb élőhelyek közé tartoznak a Földön, hiszen az állattartásból származó igények kielégítése mellett, a füves területek számos faj számára szolgálnak élő- vagy madarak esetében költőhelyként. Emellett a gyepek nagyszámú rovarfajjal büszkélkedhetnek, melyeknek szintén szükségük van a növényi biomasszára, nektárra és virágporra, meleg élő- és szaporodóhelyekre. A gyepterületek fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, többek között az erózió elleni védelmet, nagyobb vízbeszivárgási kapacitást és víztisztítást tesznek lehetővé. Közjavak és szolgáltatások széles skáláját is kínálják, a szabadidős és turisztikai lehetőségektől kezdve a légköri szén-dioxid megkötésén át az olyan közvetett előnyökig, mint a hús- és tejtermékek előállításához szükséges takarmány biztosítása. Éppen ezért az állandó gyepterületek csökkenése olyan ökológiai veszélyekhez vezethet, mint például a biodiverzitás rohamos csökkenése vagy a tápanyagok fokozott kimosódása a talajból, amennyiben átalakítják intenzíven trágyázott szántófölddé.
A hazai mezőgazdasági területek 15%-a, körülbelül 800 ezer hektár gyepterület, amelynek 80%-a kedvezőtlen adottságú alföldi területeken található, és ami az elmúlt években is folyamatosan csökken. Az Unióban egy kicsivel több, a mezőgazdasági területek mintegy 34%-át borítja állandó gyepterület. A gyepterületeink hozama és termelékenysége régiónként eltér, de alapvetően alacsony (1,3 t széna/ha), aminek főbb oka a jó talajviszonyokkal rendelkező gyepeink (pl. löszgyepek) feldarabolódása. Ennek következtében ma a gyeptalajokat gyenge tápanyagellátottság, a rossz víz- és levegőgazdálkodás, a szikesedés vagy az alacsony kolloidtartalom jellemzi. A területek drasztikus csökkenéséhez nagyban hozzájárult a legeltetett állattartás jelentőségének elvesztése, hiszen az elmúlt 10-15 évben a szarvasmarha- és juhállomány közel 50%-kal, a vágómarha termelés több mint 60%-kal csökkent. Mindemellett a tömegtakarmány-termelés áttevődött a szántóföldekre és a gyepek gondozása, illetve helyreállítása pedig elmaradt. Magyarország területének 21,4%-a tartozik a Natura 2000 területekhez, amelynek csaknem 46%-a – a teljes nemzeti természetvédelmi területtel együtt – valamilyen mezőgazdasági vagy halászati hasznosítás alatt áll. A gyepterületek 60%-a tartozik a Natura 2000 hálózatba, amely a 269/2007 (X. 18.) Korm. rendelet szerint csak extenzív gyepgazdálkodással, a fennmaradó 40% tápanyag-utánpótlással és öntözéssel, valamint különböző mechanikai gyepgazdálkodási beavatkozásokkal (pl. kaszálás) kezelhető, amit a Közös Agrárpolitika (KAP) feltételrendszere szabályoz. Természetvédelmi szempontból a gyepterületek kiemelkedő jelentőségűek, a védett növényfajok 75%-a és a védett állatfajok 50%-a gyepterületekhez kötődik. Következésképpen ezeket a területeket különböző jogi korlátozások érintik, amelyeket a gyepgazdálkodási tevékenységek tervezése során figyelembe kell venni.
GO-GRASS projekt: Az elfeledett gyepterületeink sokféleségében rejlő körforgásos üzleti lehetőségek felfedezése a vidéki szereplők számára
A mezőgazdasági ágazat jelenleg a gyepek legnagyobb felhasználója hasznosítás szempontjából: mind a gyep különböző természetes (pl. legelők vagy rétek), mind a feldolgozott (pl. pellet, széna vagy szilázs) formáiban. Ugyanakkor a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági területekről (pl. út menti, parlagon heverő és természetvédelmi területekről) származó fűfélék egyre nagyobb mennyisége kevéssé értékes takarmányként a mezőgazdaság számára. Ebből adódóan sokszor ezen erőforrások kihasználatlanul maradnak, ami a társadalom számára költségeket (pl. kaszálás) és a vidéki területek számára elszalasztott lehetőségeket eredményez. Ilyen lehetőség lehet például a fű alternatív nyersanyag- vagy energetikai célú felhasználásának fejlesztése körforgásos üzleti lehetőségek segítségével, melyek támogathatják a vidéki területek újjáélesztését.
A GO-GRASS EU-s finanszírozású innovációs projekt (2019-2023) pontosan ezt célozta meg a német Mezőgazdasági Mérnöki és Biogazdasági Leibniz Intézet (Leibniz-Institut für Agrartechnik und Bioökonomie (ATB)) vezetésével. A projekt az elhanyagolt vagy kevésbé használt gyepterületeinkben rejlő erőforrások fenntartható hasznosításával és ezáltál az európai vidéki közösségek erősítésével foglalkozott. Ennek érdekében körforgásos üzleti modelleket dolgoztak ki gazdák és feldolgozók számára, így elősegítve a tápanyag-utánpótlást, a nyersanyag-önellátás növelését, illetve az energiafogyasztás csökkentését. A projekt négy regionális bemutatótelep munkájára épült, amelyeket Hollandiában, Svédországban, Németországban és Dániában hoztak létre a nem hasznosított zöldtakarmányra alapozott új értékláncok kialakítása céljából:
- Hollandia: Jó minőségű csomagolóanyag és papír előállítása az utak széléről begyűjtött fűnyesedékből.
- Svédország: Brikett alomanyag előállítása zöld pántlikafűből aprítást követően, ami alomanyagként történő hasznosítása után trágyaként, biogázként, illetve hőtermelésre is használható.
- Németország: Bioszén előállítása pirolízis technológiával az Alsó Odera-völgy Nemzeti Parkból származó fűből, amelyet talajjavítóként, illetve a talajok víztartó képességének növelésére lehet felhasználni.
- Dánia: Fehérje előállítása fűből (főként lucernából, heréből, pántlikafűből) kisméretű finomító segítségével. A szerves fehérjekoncentrátum sertések és baromfik étrendjének gazdagítására, illetve tejelő tehenek tejtermelésének fokozására használható. Továbbá az előállítás során keletkező barnalé felhasználható biogáz termeléshez vagy tápanyagutánpótlásként visszajuttatható a talajba.
A projekt további célja a kifejlesztett technikai és intézményi megoldások sokszorosítása volt, melynek érdekében három úgynevezett követő ország – Magyarország, Románia és Spanyolország – is csatlakozott a projekthez. Az ÖMKi feladata volt, hogy a négy bemutatóhely eredményeiből kiválassza – hazánk környezeti, gazdasági és intézményi körülményeit figyelembe véve – a legalkalmasabb példá(ka)t a magyar agrár- és élelmiszeripar szereplői számára.
GO-GRASS bemutatótelepek végterméke: fűfélékből előállított papír (Forrás: GO-GRASS)
GO-GRASS bemutatótelepek végterméke: brikett alomanyag (Forrás: GO-GRASS)
GO-GRASS bemutatótelepek végterméke: fűfélékből előállított bioszén (Forrás: GO-GRASS)
Fehérjekoncentrátum előállításának termékei balról jobbra: lucerna, rostpép, zöld lé, fehérje, barna lé) (Forrás: AU – Ida Marie Jensen)
A körforgásos bioszén-előállítás hazai megvalósításának lehetőségei
E cél eléréséhez 2020-ban létrejött egy szakértői csoport, amelynek többszereplős jellege – gyepgazdálkodókat, földtulajdonosokat, feldolgozókat, kereskedőket, technológiai tanácsadókat, szakértő kutatókat és a természetvédelmi területek kezeléséért felelős állami szerveket tömörítő csoport – biztosította, hogy az érintettek érdekei és meglátásai beépüljenek a hazai megvalósítási folyamatba. A szakértők a négy bemutatótelep példája közül a német bioszén-előállítást találták a leginkább adaptálhatónak a hazai adottságoknak megfelelően.
Ennek oka, hogy a német példa illeszkedik legjobban a Magyarországon előforduló heterogén biomassza és alacsony minőségű gyepterületekhez, ráadásul a Natura 2000 védett gyepterületek jelentős része is felhasználható lehetne bioszén előállításra. Ilyen védett terület nagyrészt rendelkezésre áll az országban, ami támogatná e gyepterületek jobb hasznosítását a gazdálkodók vagy a nemzeti parkok esetében. Ezenkívül a feldolgozáshoz szükséges technológiák, mint például a pirolízis, már szintén megtalálható és elérhető az országban. Az elképzelés rövid ellátási láncban is életképes lehet, és alapvetően az értéklánc szinte minden szereplője jelen van hazánkban, egyedül az összekapcsolásuk hiányzik a piacfejlesztéshez. A végtermék bioszén, pedig a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokra történő átállást segítheti a talajjavítás vagy a vegyszerhasználat csökkentése szempontjából és a gyepterületek természetvédelmi célú fenntartására is alkalmas.
A hazai szakértői csoport a dán példát is fontolóra vette replikáció szempontjából, tekintve, hogy a fűből nyert fehérje a legnagyobb hozzáadott értékkel értékesíthető az állati takarmányozás, a biogáztermelés és az újrahasznosított tápanyag tekintetében. A fő hátráltató tényezőt a finomító működéséhez szükséges nagy hozamú fűigény jelenti, hiszen az üzem óránként 1 tonna friss füvet dolgoz fel. Tekintettel arra, hogy a magyarországi füves területek nagyon alacsony hozamúak és fehérjeszegények, kérdéses, hogy ez a mennyiség nagy beruházás esetén elérhető-e a finomító sikeres és hatékony működéséhez. Továbbá egy ilyen helyszín üzemeltetése valószínűleg nem tudna versenyezni olyan létesítményekkel, amelyek intenzív körülmények között termesztenek lucernát fehérjekoncentrátum előállítására. Ezen paraméterek figyelembevételével a dán példa hazai replikációját a versenyképesség hiánya miatt a szakértők elvetették.
Kiválasztást követően, három személyes műhelymunka alkalmával a szakértők kidolgozták a bioszén-előállítás hazai értékláncának tervezetét és az erre épülő, lehetséges, fenntartható finanszírozási stratégiákat. A termelés hazai megvalósításának ideális helyszíne a megfelelő hozam elérése érdekében egy olyan területen lenne, aminek közelében mind intenzív gyepgazdálkodású területek, Natura 2000 gyepek, nemzeti parkok területei és ökológiai gyepterületek is megtalálhatóak. Továbbá, az olyan elhanyagolt gyepterületek rehabilitációja is meghatározó lenne, ahol a nehéz körülmények miatt nem végeznek kaszálást, azonban a művelet pozitív ökológiai hatást tudna gyakorolni a környezetre. A tájrehabilitáció céljából lekaszált fű szintén hozzájárulhat a bioszén előállításához, amely egyfajta kiegészítőként szolgálhatna a nagyobb hozamú gyepterületek mellett. Elhelyezkedés szempontjából több nemzeti parkunk és környékük is számításba jöhet, például Duna-Dráva Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park, Őrségi Nemzeti Park és Hortobágyi Nemzeti Park. Az utóbbi esetében a mocsaras, sok elhagyott szántófölddel rendelkező terület nagyobb mennyiségű füvet tudna termelni, a környező gazdák és a nemzeti park pedig rendelkezik a fű betakarításához szükséges gépekkel. A műhelymunkák során potenciális helyszínként egy olyan gazdaságot azonosítottak a szakértők, ami a fent említett elhelyezkedésnek megfelel, rendelkezik saját gyepterületekkel és alkalmas egy kisléptékű bioszénüzem üzemeltetésére is. A bioszén-előállítás pedig a gazdaság fő tevékenységének kiegészítésére szolgálna, amelyet a saját területein használna fel és a környező gazdáknak (többnyire kertészek, zöldségtermesztők) komposzttal keverve talajjavítóként értékesítene, így teremtve lehőséget egy helyi értéklánc kialakítására.
A műhelymunkák során arra a következtésre jutottak a szakértők, hogy magas kezdeti költségekkel kell számolni, mivel a pirolízisgépen kívül a telepítéshez elengedhetetlen lenne egy mobil pelletáló gép beszerzése vagy bérlése is. Azonban a már most elérhető hazai (KAP) és nemzetközi (Horizont Európa) finanszírozási formák igénylése segíthet áthidalni ezt a nehéz időszakot. A hazai KAP ugyan nem nyújt külön pénzügyi támogatást a bioszén előállítására, de tartalmazza a helyi vállalkozásfejlesztés és a releváns érdekelt felek együttműködésének támogatását, a vidéki területeken történő biomassza hasznosítása érdekében (ilyen célokra mintegy 1 274 ezer eurot különítettek el). Egy másik megoldás lehet továbbá a közösségi finanszírozás megszervezése, amely sok környékbeli kisbefektetőt vonna be a folyamatba, és ezáltal hozzájárulna a magasabb kezdeti költségek kezeléséhez. Fontos szempont, hogy a bioszén kevésbé ismert az országban, és ritkán használják talajjavítóként, ezért ebben a régióban új piacot kell kialakítani, és erőteljes marketingtevékenységet kell folytatni annak érdekében, hogy a gazdákat arra ösztönözzék, hogy más talajjavítókkal szemben előnyben részesítsék. Ezért elengedhetetlen a sikerhez a hosszú távú, szoros együttműködés a különböző helyi szintű érdekelt felekkel (pl.: nemzeti park, szomszédos gazdálkodók, faiskolák, hobbikertészek, helyi önkormányzat). Az előállított bioszénnek azonban megvan a lehetősége arra, hogy a régió mezőgazdasági termelői számára is elérhetővé váljon, hiszen jó minőségű talajjavítóként használható. Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy a három műhelytalálkozón a megvalósítással kapcsolatban összegyűjtött vélemények és inputok előzetesek. A megvalósítás részleteire vonatkozó további következtetéseket csak a mezőgazdasági üzemben végzett kisléptékű tesztelés, a helyi együttműködések kiépítése, valamint az eredmények és tapasztalatok értékelése alapján lehet levonni.
Összeségében elmondható, hogy a gyepterületek nemcsak környezeti, de társadalmi és gazdasági szempontból is kulcsfontosságú szerepet töltenek be Európában. Ahhoz, hogy a bennük rejlő lehetőségeket sokrétűen tudjuk kihasználni – egyben hozzájárulva az Európai Uniós célok eléréséhez, tehát hogy 2050-re nettó zéró károsanyag-kibocsátást érjünk el – szükség van helyi adottságokat figyelembe vevő üzleti lehetőségek ösztönzésére a körforgásos gazdaság fejlesztésével és ezt támogató új üzleti modellekre. A GO-GRASS projekt eredményei pontosan erre mutatnak rá, felhívva a figyelmet a fel nem használt fűfélék kulcsfontosságú erőforrásként történő alkalmazására a helyi termékek és szolgáltatások előállításához. A hazai tapasztalatok bioszén-előállítás terén pedig azt mutatják, hogy a sikeres megvalósításhoz nem csak technológiai újítások és a finanszírozás biztosítása szükséges, hanem olyan szervezeti és társadalmi innovációk is elengedhetetlenek, amelyek támogatják a szorosabb együttműködést, a bizalom kialakulását, a közös stratégiák meghatározását a helyi szereplők között, az egymástól való tanulás gyakorlását és az üzleti lehetőségekről történő alternatív gondolkodást is. Emellett a bioszén-előállítás üzleti modelljének érintettekkel történő közös kialakításánál a helyi összefüggések alapos és átfogó megértése jelentősen hozzájárulhat az üzleti tevékenységek fejlődését akadályozó esetleges problémák megfelelő kezeléséhez.
A hazai bioszén-előállítás értékláncának részletes tervét érdeklődés esetén ezen az email címen kérheti: valeria.csonka@biokutatas.hu
A cikk az Agrofórum 2024. augusztusi lapszámában jelent meg. Szerző: Csonka Valéria (ÖMKi)
