A legújabb kutatások igazolták, hogy a vadon élő méheknek és más rovaroknak meghatározó szerepe van a megporzásban, mind a vadon élő növények, mind a kultúrnövények esetében. Az elmúlt évtizedekben drámaian csökkent a beporzó szervezetek egyedsűrűsége és diverzitása a táplálékforrások és a fészkelőhelyek számának csökkenése miatt. Ez kihatással van az agrárszektorra is. Agro-ökológiai kutatások bizonyítják, hogy a fenntartható növénytermesztési rendszerek nagyban hozzájárulnak a vadon élő méhek populációinak fenntartásához. A vadon élő méheket segítő lehetőségek tárháza azonban még messze nincs kimerítve.
Az ökológiai méhészkedés méhegészségügyének legfontosabb alapelve a méhcsalád fajára jellemző teljes egészség megőrzése. Ennek érdekében a klasszikus kihívások mellett újabb és újabb jelenségek merülnek fel, mint a globális árumozgatás és a klímaváltozás, valamint környezetünk flórájának változása.
Mára már megmutatkozott az iparszerűvé vált méhészkedés hátránya. Az állami támogatások révén a gépesítés tőkeigénye csökkent, nőtt a méhészetek üzemmérete. Eleinte mondhattuk, hogy a megtermelt mennyiség nőtt, bár kicsit romlott a méhcsaládok egészségi állapota és a termékminőség, de összessé- gében a méhészetek gazdasági eredményei évről-évre javultak.