A BIOGAZDÁLKODÁS JÖVŐJE

2019. október 8.
Az ÖMKi nemzetközi együttműködésben megvalósuló ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutatásai – Szakmai konferenciánk az OMÉK-on

A konferencián bemutatott prezentációk letölthetőek a cikk végén.

2019. szeptember 27-én, a 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár programjának részeként a „Biogazdálkodás jövője” címmel tartottak szemináriumot az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kutatói és Králl Attila, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) képviseletében.

Elsőként Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője vázolta fel a biogazdálkodás jelenlegi helyzetét. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy európai és hazai viszonylatban egyaránt erőteljes növekedés jellemzi az ökológiai gazdálkodást. Hazánkban 2018-ban már meghaladta a 200.000 ha-t a biogazdaságok által hasznosított terület nagysága és a VP-ÖKO támogatás növelésének köszönhetően az elkövetkezendő években további intenzív növekedés prognosztizálható. Jelenleg gyepgazdálkodás folyik az ökológiai művelésű területek több mint felén (55,6%-án), melyet a szántóföldek követnek több mint 1/3-os részaránnyal (35,4%), a kertészeti kultúrák által hasznosított

Ökológiai gazdálkodás Magyarországon (Forrás: Az EUROSTAT (KSH) adatai alapján szerkesztette az ÖMKi, 2019)

terület pedig közel tizede a teljes öko területnek (5,2% évelő növények, gyümölcsök és szőlő, 1,9% zöldség és 2,4% egyéb). Megjegyezte, hogy a területnövekedéssel párhuzamosan az ökotermékek iránti keresletbővülés is megfigyelhető a nemzetközi trendekben, így az ágazatot a fogyasztói igények által stimulált értéklánc is bővülésre motiválja. Az ÖMKi on-farm hálózatának példáján keresztül az ügyvezető bemutatta azt a kísérleti módszertant, ahol a gazdákkal közösen meghatározott termelési elemekre a gazdaságok gyakorlatába beilleszthető kísérletekkel, adat-felvételezéssel, kiértékeléssel, diskurzussal és publikációs tevékenységgel keresik a megoldást. Az ÖMKi 2012 óta elért legfontosabb eredményeit is bemutatta, melyek között szerepel a szőlőültetvények számára ideális sorköztakaró magkeverék, az ősgabonák (tönke és alakor) valamint egyes tájfajta paradicsomok visszavezetése a köztermesztésbe. Ezeken felül megemlítette, hogy a varroa atka elleni ökológiai védekezési gyakorlatok elterjesztésével és az évenként megszervezett őszi búza, szója és burgonya fajtatesztekkel is a termesztési gyakorlat sikerességét kívánják támogatni.

A következő előadásban Borbélyné Dr. Hunyadi Éva a DiverIMPACTS projektben zajló szójatermesztési kísérletek eredményeit és tanulságait taglalta. Ebben a H2020-as finanszírozású kutatási programban 11 európai országból 34 partner vesz részt azzal a céllal, hogy a szegényes fajösszetételű vetésforgókat új növényekkel bővítse, ezáltal több lábon álló, stabilabb és sokszínűbb, ökológiai és ökonómiai szempontból is fenntarthatóbb növénytermesztési rendszereket alakítsanak ki. Az ÖMKi amellett, hogy a legújabb európai kutatási tapasztalatokat a magyarországi gazdálkodók számára is elérhetővé teszi, törekszik arra, hogy hazánk vetésforgóiban a gabonák uralkodó szerepét kiegészítse olyan növényekkel, amikre termékpálya is épül. Ezzel a céllal a szójatermesztés lehetőségeit vizsgálja, kisparcellás és on-farm

Másodvetésű szója állomány július végén és szeptember végén (fotók: Borbélyné dr. Hunyadi Éva, ÖMKi, 2018

kutatási körülmények között, főnövényként és szuperkorai fajtákkal másodveteményként. A kutató bemutatta a világ szójatermesztésének és felhasználásának anomáliáit, a GMO szennyezettséget és a hatalmas mértékű export-import hálózatot, és felhívta a figyelmet arra, hogy ezekre a problémákra a hazai szójatermesztés növelése lenne a megoldás. Elmondása szerint 100.000 ha-os vetésterülettel és 3 t/ha-os átlagterméssel a jelenlegi hazai felhasználás felét fedezhetnénk. Ehhez a piaci viszonyok rendezése, az agrotechnika fejlesztése (pl. öntözés), a hazai feldolgozás fejlesztése és a tudásátadás egyaránt szükséges, amellett, hogy a teljes termékpálya támogatására szükség van. Az előadásból kiderült, hogy a legnagyobb kockázatot a magyar szójatermesztés során a vízellátottság mellett a gyomok és kártevők (bogáncslepke – Vanessa cardui és gyapottok bagolylepke – Helicoverpa armigera) valamint a mezei pocok (Microtus arvalis) elleni küzdelem jelenti. A kórokozók azonban (baktériumok – Pseudomonas syringae pv. glycinea és Xanthomonas axonopodis pv. glycines és a szójaperonoszpóra – Peronospora manshurica) elő-elő fordulnak ugyan, 0-7 %-os gyakorisággal, azonban ritkán okoznak jelentős gondot. Bemutatta a talaj- illetve magoltó készítményekkel folytatott vizsgálatokat is, amelyek hatékonysága különböző lehet, és az ökogazdálkodásban különösen fontos hogy minél hatékonyabb kezeléseket alkalmazzunk. A fajtatesztek kapcsán elmondta, hogy kedvezőbb évjáratokban (pl. 2016) az alföldi fajtatesztek során átlagosan 2,5-3 t/ha-os hozamot, 35%-fölötti fehérjetartalmat értek el a fajták. 2017-ben 4 t/ha-os terméseket is elértek precíz technológiával, jó vízgazdálkodású talajon, és – akár csak egyszeri – öntözéssel. A dunántúli területeken nem ritka a 3-4 t/ha-os táblaszintű átlagtermés sem, de jelentős gyomnyomás, a szélsőségesen száraz évjáratok és egy rossz vízgazdálkodású talaj itt is okozhat drasztikus terméscsökkenést. A 2018-as másodvetéses kísérletben Miháldon 1,5-1,9 t/ha-os hozam mellett akár tofugyártásra is alkalmas, 40% fölötti fehérjetartalmú terményt takarítottak be. Végül pedig szó esett azokról a tényezőkről, amik még eredményesebbé tehetik a szójatermesztést, pl. az agrotechnika fejlesztése (pl. öntözés, gyomszabályozás, vagy a flexibilis vágóasztallal rendelkező kombájn, ami az alacsonyabban lévő hüvelyeket is képes betakarítani), a hosszú távú értékesítési lehetőség (integrátori szerepvállalással), és a fémzárolt, ökológiai vagy ennek hiányában konvencionális, nem csávázott vetőmag elérhetősége.

Az előadások sorát Papp Orsolya folytatta, a SolACE projekt bemutatásával. Ez a projekt olyan módszerek vizsgálatával foglalkozik, amelyek együttes víz- és a tápanyaghiány okozta stressz esetén is biztosítani tudják a megfelelő termelékenységet, mivel komoly gondokat okoz a gazdaságok számára az egyre gyakrabban előforduló aszály és az, hogy a tápanyag-utánpótlásra alkalmas anyagok mind drágábban, s nehezebben elérhetők el. Ez a projekt kenyérbúza, durumbúza és burgonya tekintetében keresi a megoldást ezekre a problémákra, hatékony mikrobiális oltóanyagok kifejlesztésével és szabadföldi tesztelésével, rossz víz- és tápanyag-ellátottság mellett is jól termő fajtakeverékek meghatározásával, pillangósvirágú növényekkel tarkított vetésforgókkal, csökkentett művelési (’no-till’) stratégiák szabadföldi tesztelésével, végső soron pedig a bevált technológiák elterjedését akadályozó tényezők meghatározásával és az elhárításukat célzó javaslatokkal. Ebben a nemzetközi projektben összesen 25 partner vesz részt, és a svájci Agroscope-pal párhuzamosan az ÖMKi is elvégzett két szabadföldi burgonyakísérletet 2019-ben, melyek közül az egyikben a fajtateszteken felül az öntözés, a rozs, illetve szója elővetemény hatását, eltérő szintű nitrogén-ellátottság mellett vizsgálta. A másik kísérletben a fajtateszteken kívül eltérő foszfor-ellátottság mellett különféle oltóanyagok hozamra és növény-egészségügyi állapotra gyakorolt hatását is figyelemmel kísérték. A szárazságstressz monitorozására, a Debreceni Egyetem közreműködésével, a Metagro rendszer állt rendelkezésre. Az első év eredményei közül egyelőre az elővetemények hatásának kiértékelése történt meg, ahol három fajta esetében a szója, egy esetben pedig a rozs elővetemény után volt nagyobb a burgonya hozama az összes kezelés átlagában, ez a különbség azonban egyik esetben sem volt szignifikáns. Ezzel párhuzamosan on-farm kísérletek is zajlanak a projekt keretein belül 4 helyszínen (Hajdúhadház, Kiskunfélegyháza, Szár, Zsámbok), ahol egy magról nevelt, szárazságtűrésre szelektált, ’Solynta’ nevű, hibrid burgonyafajta teljesítményét vetik össze a ’Hópehely’ fajtáéval. Az első évben bebizonyosodott, hogy a ’Solynta’ a magról vetés miatt speciális ismereteket és technológiát igényel. Durumbúza vonatkozásában egy Franciaországból származó, kompozit populáció vizsgálata zajlik. Ez a

Oltóanyagos burgonya kísérlet Soroksáron (Fotó: Papp Orsolya, ÖMKi, 2019)

genetikailag heterogén szaporítóanyag 2017 óta felszaporítás alatt áll, hogy 2019-től on-farm körülmények között is tesztelésre alkalmas mennyiség álljon rendelkezésre. A kompozit populáció lényege, hogy a hagyományos fajtákkal és hibridekkel szemben, itt az anyag genetikai sokfélesége kívánatos, annak érdekében, hogy termesztése során, több év elteltével a sokszínűségből eredő, nagyfokú alkalmazkodóképesség révén, olyan állományok szelektálódjanak, amelyek nagyobb termésbiztonságot nyújtanak. Az ÖMKi ebben a projektben részvételi nemesítési lehetőséget kínál mindazoknak, akik érdeklődnek az efféle szaporítóanyagok iránt, hogy saját területi és klimatikus adottságaikhoz alkalmazkodni képes növényeket hozhassanak létre az évek során.

A következő előadó, Dr. Donkó Ádám, a RELACS projekt hazai eseményeit ismertette, miután említést tett korábbi kutatási tevékenységének eredményeiből létrejött sorköztakaró gyepkeverékről, melyet manapság már számos szőlészet elégedetten alkalmaz. Szót ejtett továbbá arról a „Talajápolás a szőlőben” című technológiai kiadványról, amely hatékony talajápolási ismereteket ad át a szőlőtermesztők számára. A RELACS projektben 13 európai országból 29 partner vesz részt annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az ökológiai mezőgazdaságban felhasznált, nem megújuló forrásból származó input anyagok csökkentéséhez, kiváltásához, kidolgozzák és átültessék a gyakorlatba a fenntartható tápanyag-gazdálkodás különböző módszereit és az állat-egészségügyi kihívásokat ökológiai módszerekkel küzdjék le, továbbá a haszonállatok jólétét is fokozzák. Az ÖMKi ebben a projektben

A különböző kezelések hatása a szőlő peronoszpóra ellen (Varga Máté adatai alapján készítette: Dr. Donkó Ádám, ÖMKi, 2019)

felmérte a hazai ökogazdaságok főbb kultúráiban a réz növényvédelmi céllal történő felhasználásának volumenét, kérdőíves felmérés során tíz, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó ökogazdaság tápanyag-gazdálkodási gyakorlatát, valamint elkezdte egy tagatóz hatóanyagú növényvédőszer vizsgálatát bio szőlőben. E kísérletben azt vizsgálják, hogy az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerekből álló tankkeverékből (réz, kén, narancsolaj, kálium-bikarbonát) a réz kicserélhető-e tagatózra, anélkül, hogy kockáztatnánk a szőlőperonoszpóra terjedését az ültetvényben. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a tagatózos kezelés esetében nagyobb mértékben (1-2%-kal többször) fordult elő a szőlő peronoszpóra, mint a rézzel kezelt kontroll parcellákon, de egyik esetben sem volt szignifikáns a különbség. Ezen felül megfigyelték, hogy az értékelések során a peronoszpórás foltok nagy része már beszáradni látszott. A rézkezelés esetében valamivel kevesebb volt ugyan az olajfolt, azonban itt az első felvételezés alkalmával minden esetben aktívan sporulált, a későbbi zsendüléskori állapotban is hasonló tendenciát jegyeztek fel, azonban ekkor már a réztartalmú tankkeverékkel kezelt tőkék lombján is látszott a peronoszpórás foltok beszáradása. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy alternatíva lehet a tagatóz hatóanyag a réz kiváltására, a megalapozott információk kinyerése érdekében azonban a kísérlet jövőre is folytatódik és a szőlő mellett paradicsom kultúrában is vizsgálni fogjuk, az utóbbit támadó, oospórás kórokozó, a paradicsomvész (Phytophtora infestans) ellen.

Az ezt követő előadást az ökológiai vetőmag előállítás és felhasználás felméréséről, a hazai ökológiai vetőmag helyzetről Fehér Judit tartotta. Ez a felmérés a LIVESEED projekt részeként zajlott, melyben 18 európai országból 49 partner vesz részt és célja, hogy az ökológiai vetőmaghasználat és növénynemesítés fellendítésével fokozza az ökológiai mezőgazdaság teljesítőképességét és fenntarthatóságát. A projekt keretében azt is vizsgálják, hogy a 2021-ben életbe lépő új ökológiai rendelet bevezetése az EU különböző tagországaiban milyen változásokat hoz majd, hogyan érvényesíthető a jogszabály alkotók szándéka a gyakorlatban. Felmérték az ökológiai vetőmag előállítás és fajta tesztelés helyzetét a különböző tagországokban, hogy milyen lehetőségek rejlenek az ökológiai növénynemesítésben, valamint azt hogy a vetőmag előállítás milyen üzleti modellekre alapozva lehet sikeres gazdasági és társadalmi szempontból.

A hazai felmérést a konzorcium vetőmag szakértőkből álló csoportja végezte. Első körben, 2017. november 21. és 24. között a hazai szektor érintettjeivel (szakági intézmények, szervezetek képviselőivel és szakértőivel) személyes megkeresés útján készült interjúk keretében arra keresték a választ, hogy hol vannak a rendszerben az ökológiai vetőmag előállítását és használatát akadályozó tényezők. A hazai vetőmag helyzet feltérképezése során azzal szembesültek, hogy Magyarország, bár világelsők között szerepel konvencionális vetőmagtermesztésben, az ökológiai vetőmag előállítók száma mindössze 30-40 körül van. Összességében a vetőmagpiac ökológiai ágazata gyenge, az előállítás nem stabil, legtöbbször szerződéses alapon működik, azon belül is többségében külföldi felvásárlókkal. A hazai  kereslet ingadozó és alacsony mértékű, gabonák esetén ezt részben a saját gazdaságban előállított vetőmag okozza, melynek aránya eléri a 80%-ot. A felmérések során az is szembe tűnt, hogy a jogszabály alapján a NÉBIH által kezelt ökológiai vetőmag adatbázis ritkán kerül frissítésre, kevés fajta jelenik meg rajta, használata sokszor inkább nyűg a gazdák számára mintsem lehetőség, ezen felül pedig gyakran nem azok a fajták érhetők el tanúsított öko vetőmagként, amelyek ökológiai gazdálkodásban jól használhatók lennének. Komoly adminisztrációs terhet jelent a tanúsítóknak és gazdálkodóknak egyaránt az egyes vetőmag-használati derogációk kérése, mivel egyik faj illetve fajta sem szerepel a derogációs mellékletben, melyre a jogszabály szerint a derogáció automatikusan járna. A nemesítéssel kapcsolatban felmerült az állami posztregisztrációs fajtatesztek hiánya, melyet az ÖMKi on-farm fajtatesztjeivel tud jelenleg enyhíteni.

2019. március 12-én a szektor hazai szakértőinek és érintettjeinek bevonásával egy műhelybeszélgetés keretében megoldásokat kerestek a feltárt és előzőekben felsorolt problémákra. A megbeszélés eredményeként a szakértők az alábbi következtetéseket vonták le. A regionális fajta-ajánlásokhoz (részvételi) öko nemesítési programokra és további fajtatesztek szervezésére lenne szükség, egy ökológiai vetőmag szakértői csoport megalakítása pedig nagyban segítené az ágazati kommunikációt és koordinációt. Mindezen túl pedig a saját felhasználásra termesztett mag minőségének a javítása tapasztalat-megosztással, oktatással és megfelelő eszközök segítségével, terepi napokkal egybekötött fajtabemutatókkal és valós időben frissülő, felhasználóbarát adatbázissal sokat lehet javítani a hazai ökológiai vetőmag helyzetén. A derogációs kategóriák, eljárások áttekintése, felülbírálása pedig nagy adminisztrációs terhet venne le a tanúsítók és a gazdálkodók válláról egyaránt. Judit végül az ősgabonákra alapozott termékpálya és a részvételi nemesítés példáján mutatta be, hogy milyen konkrét lépéseket tesz még az ÖMKi az áttörés érdekében.

A következő előadásban Trugly Bence mutatta be azt a logikát, konkrét példákon keresztül, amely az integrált növényvédelem alapjait is képezi, és elhanyagolhatatlan a jövő agráriumában. Előadásából a hallgatóság megismerhetett olyan XXI. századi technikai újításokat, mint például rajzásmegfigyelést megkönnyítő távcsapda (melynek egy korábbi prototípusát a SZIE KerTK Rovartani Tanszéke fejlesztette ki), a permetező drónt, ami a jövőben foltkezelésre lehet alkalmas, a kombájnra szerelhető beltartalom-mérő műszert, ami aratás közben helyspecifikusan gyűjti az adatokat, ezáltal pontosabb képet ad adott tábla heterogenitásáról, valamint a vegetáció állapotának felmérésére alkalmas, hiper- és multispektrális kamerákat. Bemutatta az IOF (Internet of Food and Farming) keretprogramot, ami az ezekhez hasonló, korszerű eszköz-fejlesztéseket karolja fel és 22 európai országban 33 projektet foglal magában. Az IOF részeként betekintést adott a SolarVibes projektbe, amelyben

Távcsapda (fotó: Trugly Bence, ÖMKi, 2019)

Németország és Románia mellett – az ÖMKi révén – Magyarország is részt vesz azzal a céllal, hogy sűrű adatsorokra alapozva információt szolgáltasson a gazdáknak, ezáltal prognosztizálja és csökkentse a termelési kockázatot, hatékonyabb tápanyag-gazdálkodást tegyen lehetővé és így csökkentse a környezeti terhelést. Mindezt egy napelemes, önállóan telepíthető talajszenzor kifejlesztésével és egy döntéstámogató rendszer létrehozásával kívánja elérni a projekt. A szenzor azáltal, hogy 0,5-5 percenként méri 10, 30 és 60 cm mélységben a talaj hőmérsékletét, nedvességtartalmát, sókoncentrációját, kémhatását, és tápanyagtartalmát, számos fontos információval láthatja el a gazdálkodókat: segítségével követni lehet a víz és a benne oldott sók, valamint a tápanyagok mozgását a talajban napi, havi vagy akár éves szinten és észlelhetők a kedvezőtlen talajállapot tünetei, ezáltal kiderülhet, milyen mélyen és milyen típusú talajmunkára lenne szükség annak szerkezetjavítása érdekében. A tápanyag-ellátottság gyakori vizsgálata segíthet a gazdálkodóknak eldönteni a tápanyag-utánpótlás szükségszerűségét, ezáltal elkerülhető, hogy a talajból gyorsan távozó tápelemek (pl. N) a növények általi hasznosítás helyett a talajvízbe kerüljenek. A szenzor a levegő hőmérséklete és páratartalmának mérése révén a fokozott kórokozóveszély jeleit is észlelni tudja, így megteremtve a lehetőséget a hatékony megelőzésre, ami az ökológiai gazdálkodásban elsődleges védekezési mód.

Az előadások sorát Králl Attila zárta, aki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) képviseletében mutatott be természetközeli gyepgazdálkodási gyakorlatokat. Először ismertette az Európában megfigyelhető, lesújtó tendenciákat, melyek a madarak egyedsűrűségének drasztikus csökkenését valamint fajösszetételük

A helytelenül használt vadriasztó lánc nem kíméli a fészekaljat (forrás: Természetközeli gyepgazdálkodási gyakorlatok útmutatója c. kiadvány, MME, 2019)

szegényedését eredményezik. Az állománycsökkenés fő oka – elmondása szerint – a táplálékhiány: Németországban a repülő rovarokkal táplálkozó madárfajok állománya 75%-kal, a talajlakó, gerinctelen élőlényeket fogyasztók állománya pedig 57%-kal csökkent, ami az emberi tevékenység okozta rovarpusztulás madárvilágra gyakorolt hatását jelzi. Felhívta a figyelmet arra, hogy védett növényeink 75%-a, míg a védett állatfajok 50%-a gyepterületeken él és a gyepeken folytatott mezőgazdasági tevékenység önmagában hozzájárul az egyedszám és sokféleség megőrzéséhez (pl. cserjésedés megakadályozása megfelelő legeltetés által). Bemutatta a hazai gyepeket leginkább veszélyeztető tényezőket, melyek egyfelől a beépítés, erdőtelepítés, felhagyás, elszántás, valamint a gyepszerkezet fajkészletének megváltozása (pl. nem megfelelő legeltetési sűrűség, trágyázási hibák, túl- vagy alulhasználat miatt). A hallgatóság azt is megismerhette, hogy az MME gondozásában futó LIFE projekt keretén belül miként valósul meg a túzok határon átnyúló védelme és azt is, hogy az MME milyen ajánlásokkal, képzési anyagokkal látja el a gazdálkodókat, szaktanácsadókat ennek érdekében.

A „Természetközeli gazdálkodási gyakorlatok útmutatója” című kiadványt munkatársaival épp ezzel a céllal publikálták, amiben a Natura 2000 gyepeken történő gazdálkodás jogszabályi hátterét, azok természetvédelmi indokaival alátámasztva mutatják be, a gazdálkodási gyakorlatban való megvalósítás lehetőségeinek ismertetése mellett. Előadásában röviden felhívta a figyelmet arra, hogy a gyepterületek művelésekor a vadak kímélésére használatos eszközöket csak a megfelelő módon alkalmazva érhetjük el a kívánt hatást, ezért például egy nem megfelelően (helytelen szélesség-beállítással) felszerelt vadriasztó lánc nem képes megóvni az állatokat a számukra halálos munkagépektől. Végszóként pedig a Natura 2000 gyepek fenntartási kötelezettségeit és az e tevékenységre nyerhető támogatás lehetőségeit vázolta.

A prezentáció után Dr. Drexler Dóra összefoglalta az elhangzottak tanulságait és megemlítette, hogy bár gyakran éri kritika az öko ágazatot, amiért az ökoterületek legnagyobb részét jelenleg a gyepterületek adják, semmiképpen sem feledkezhetünk meg ezekről a természetes élőhelyekről, amelyek számos védett növény- és állatfaj túlélését biztosítják.

A konferencia előadásai elérhetőek az alábbi linken:
https://drive.google.com/open?id=1tQbOsetMZ9oREcVqQ9GYntiIEX1vTA01