Távérzékelés

Távérzékelés

Spektrális távérzékelés

Az emberi szem az elektromágneses spektrumnak csak igen kis részét, az úgynevezett látható fény tartományát (380-780 nm) képes színek formájában felbontani és értelmezni. Ennek ellenére a látás az egyik legfontosabb távérzékelési eszközünk. A műszaki fejlesztések és a fotográfia révén elterjedt képalkotási módszerek lehetővé teszik a különböző távolságból történő képi dokumentációt vagy fotográfiai távérzékelést. A látható és nem látható fény hullámhosszonkénti felbontása és mérése a spektroszkópia, illetve a spektrometria alkalmazásával vált lehetővé, amelynek mérőeszköze a spektrométer. A spektrométer képes az adott felületről érkező különböző elektromágneses hullámok érzékelésére és a mérési eredmények rögzítésére. A mért felületről érkező hullámhosszok összetétele és eloszlása jellemzi az adott felület fizikokémiai állapotát. A hullámhosszokból felépülő spektrum „ujjlenyomat” szerűen kódol számos anyagjellemzőt. Ez az analitikai labortechnikában már régóta ismert módszer új értelmezést kapott a műholdakon, repülőkön vagy kézi műszerként való alkalmazása során. A kontrollált labormérést felváltotta a távolsági mérés, amelyben a mérőműszer és a minta között 1m, 1000 m vagy akár jóval nagyobb távolság is lehetséges, létrehozva ezzel a spektrális távérzékelés tudományát.

A spektrális távérzékelés egyik fontos előnye, hogy lehetővé teszi a roncsolás- és vegyszerhasználattól mentes kémiai adatgyűjtést. A spektrális távérzékelés mára jelentősen kiszélesedett, mind műszaki megoldásaiban, mind alkalmazási területeiben. A műholdak mellett megjelentek a repülőgépes szenzorok (spektrális szkennerek), majd az utóbbi években a terepi és mobil földfelszíni platformok (snapshot spektrométerek) úgy, mint a távirányítós multikopterek, terepi robotok vagy spektrális videokamerák.

Távérzékelés a fenntartható mezőgazdaságban

A spektrális távérzékelési technikák és platformok kibővülésévél a mezőgazdasági távérzékelés új formái jelentek meg, melyek figyelembe veszik a termelés speciális tulajdonságait, különösképpen a termelési cikluson belüli nagy térbeli, spektrális és időbeli skálákat. A távérzékelés egyik legnagyobb jelenlegi kihívása az időbeli felbontás növelése, amely önálló és/vagy távirányított platformokkal és szenzorfejlesztésekkel valósítható meg. Ez a fajta mobilitás és rugalmasság alkalmazkodik a mezőgazdaság időbeli és térbeli változékonyságához és alkalmas kisebb területek pontosabb vizsgálatára is, ami jól illeszkedik a fenntartható ökológiai gazdálkodás elvárásaihoz.

A spektrális távérzékelés az ökológiai gazdálkodás számos területén alkalmazható, így például a talajheterogenitás-, a talajerőgazdálkodás-, az állománytisztaság-, a vitalitás-, a kór- és károkozók vizsgálata, valamint a termésbecslés, az öntözéstervezés, a növényi stressztérképezés során és meg sok más felhasználási területen is.