Dr. Illyés Eszter

Dr. Illyés Eszter emlékére


Mély fájdalommal és megrendültséggel tudatjuk, hogy Dr. Illyés Eszter munkatársunk tragikus autóbalesetben életét vesztette 2012. október 18-án, csütörtökön délelőtt. Harminchárom évesen, túl korán távozott közülünk.



Eszter 1979. június 14-én született, Budapesten. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett biológus és angol szakfordító diplomát. Kezdettől fogva hatalmas lelkesedéssel és elhivatottsággal fordult szakmája felé. A vácrátóti MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet munkatársaként részt vett a Magyarország növényzeti örökségét felmérő program előkészítésében és a megvalósításában. 2009-ben a Zólyominé Barna Piroska Alapítvány díjazottja lett. 2010-ben megvédte doktori dolgozatát „A magyarországi félszáraz gyepek fajösszetételének és minőségi jellemzőinek vizsgálata” címmel. Tudományos eredményeit számos hazai és nemzetközi publikáció, konferencia előadás és poszter jelzi. Hivatása iránti elkötelezettsége és energiája két gyermek vállalása mellett sem hagyott alább, s célként tűzte ki, hogy növényökológiai ismereteit az alkalmazott kutatás révén a fenntartható mezőgazdasági gyakorlat szolgálatába állítja. 2012 februárjától az ÖMKi munkatársaként az őshonos fajokból álló ökológiai gyepgazdálkodás és sorköz-növényesítés projekt tudományos vezetője lett.

Végtelen kreativitással és lelkesedéssel vetette bele magát az ökológiai szőlőművelés témájába. Tokajban és a Szekszárdi Borvidéken elindított kísérletei révén rövid idő alatt széles körű ismertségre és elismertségre tett szert. Október 18-án is terepi munkára indult, hogy felmérje a kísérleti keverékekkel borított sorközök őszi állapotát, mikor az M3-as autópályán ismeretlen okból lesodródott az útról és halálos balesetet szenvedett.

Egy ember egyéniségét csak részben tükrözi a szakmai életútja. Eszter kivételes és karakteres személyiség volt: megingathatatlan hite hatalmas energiával és lelkesedéssel, erős igazságérzettel párosult. A hamisságot, a lustaságot, a silány munkát sosem tűrte szó nélkül. Úgy tartott tükröt az emberek elé, hogy sosem a harag vagy a személyes érdek vezérelte. Cselekedeteinek mozgatórugója mindig az igazabbra, a szebbre, a jobbra való törekvés volt. Mindebben ő maga járt elöl: tudományos munkájára, kreativitására, soha nem szűnő lelkesedésére és energiájára, együttműködő segítségére mindig számíthattunk. Tanácsért, tapasztalatért vagy csak jó szóért bárki fordulhatott hozzá.

Eszter, köszönjük, hogy velünk voltál. Köszönjük a példát, a hitet és a szereteted. Hiányzol.


Tegnapi terveidet töröld.

A legszebbeket is. Azokat először.

– Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád

s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?

Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.

Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj

a Leáldozott, Gyönyörű Nap után

Állhass tisztán

a Kelő elébe.


Fodor Ákos: IMPROMPTU